#11. hét – A fattyú

November 11. Márton napja, ami a néphagyományban a mezőgazdasági munkák befejezésének ideje és a téli pihenés kezdete. Ez alkalomból jöjjön egy elszánt földművelő Mads Mikkelsen személyében. Valójában az általa alakított Ludvig Kahlen kapitány évtizedekig szolgálta a hazáját katonaként. Leszerelése után úgy dönt, hogy az ország egy kietlen és terméketlennek tartott vidékén telepedik le. Elszántan szeretné termővé tenni a földjét, hogy ezzel kiharcolhasson magának egy nemesi címet. Ő maga egy nemes és egy szolgáló törvénytelen gyermeke, így érthető az óhaja, hogy tettei következményeként végre befogadja őt az úri társadalom. Nem túlságosan szószátyár típus, ellenben egyenes, becsületes és a célja elérésében nem ismer kíméletet. Ahogy a vidék és az ott hatalmukat gyakorló nemesek sem. A zord időjárás és a szikár föld keményen megdolgoztatja elhivatottságát. És a helyi földesúr is megtesz mindent, hogy megszégyenítse és ellehetetlenítse. A film visszafogott színvilággal mutatja meg az akkori idők cudar körülményeit, a maguk teljes nyersességében és erőszakosságában. Mikkelsen szokásosan intenzív alakításában a rideg kapitány történetén keresztül átsejlik a mély érzelmekkel átitatott valódi emberség. Mintha egy skandináv western néznénk. Hazájában a film egy rakás díjat bezsebelt és ezt nevezték a dánok az Oscar-ra is. Aki bírja a naturalisztikus történelmi filmeket, a megrázó históriákat, a kis ember harcát a hatalommal rendelkezők ellen, annak betalál majd ez a nehéz alkotás. Nem egy könnyed szombat esti kikapcsolódás, (nem is várhatunk mást a Q-Ügyosztály filmek vagy a Tetovált lány forgatókönyvírójától) de tartalmas, igényes, elgondolkodtató időtöltés azt bizton ígérhetem.