M i k o r   m e g y ü n k   c o a c h  -  h o z ?

Ismerjünk meg néhány gyakori indokot, amely eljuttat minket egy coach-csal való beszélgetéshez.

1 ok: Ha küldenek. Azaz, ha kötelező. Amikor a cégünk azt mondja, mennünk kell, ha akarunk, ha nem. Ez hatékonyságát tekintve harmatgyenge kezdés. Nincs kedvünk, nincs motivációnk, csak a kényszer. Nem mi akarjuk, ezért akár el is szabotáljuk a dolgot. Megtehetjük. De ha kicsit is becsüljük a saját időnket, akkor azt javaslom, használjuk ki ezeket az órákat egy kellemes beszélgetésre. Ha már úgyis ott kell ülnünk, miért ne éreznénk jól, jobban magunkat?

2. ok: Ha rábeszélnek. Valakinek fontosak vagyunk annyira, hogy meggyőzzön minket, menjünk el. Vagy valaki fontos nekünk annyira, hogy elmegyünk. Egyik verzió sem rólunk szól. A coaching pedig személyes műfaj, így rólunk szól. Tehát, ha valaki más miatt vagyunk jelen, akkor ez befolyásolhatja az ülés menetét. Csorbulhat az őszinteség, a nyitottság, marad bennünk fenntartás, kétely. Van egy ember, aki rábeszélhet minket, és akiért érdemes is elennünk: saját magunk.

3. ok: Ha próbálkozunk. Egynek jó, gondoljuk. Nem hiszünk az eredményben, és az is lehet belevágtunk már pár fejlesztő dologba, de sehova sem köteleztük el magunkat. Tudjuk, hogy változtatni kell valamit, talán azt is, merre van a gond, és szeretnénk is, de még nem akarjuk igazán. A szeretném az a kategória, amikor a jó lenne, a kéne, és hasonló feltételes módok dominálnak a fejünkben. Ebből bármi lehet, ha átfordul kijelentő módba és tettekkel párosul. Ha megjön a hitünk, a bizalmunk. Különben csak egy lesz a sikertelen próbálkozások sorában.

4. ok: Ha elkeseredünk. Mintegy végső megoldásként neki futunk. A határon vagyunk, az egyetlen mozgatórugó a kétségbeesés. Görcsösen kapaszkodunk abba a szalmaszálba, amelytől a megoldást reméljük. Kevésbé vagyunk tettre készek, hisz valószínűleg erre a pontra több negatív állomáson keresztül jutottunk el, amelyek leszívták az erőnket. Gyakran ekkora passzivitásba fordulunk. Meg kell tanulnunk, hogy az eddig történtek nem határozhatnak a jövőnkről. A jó eredményért meg kell küzdenünk, amely elsődlegesen az elkeseredés okozta szorítás enyhítésével kezdődik.

5. ok: Ha döntöttünk. A valódi döntés ismérve a cselekvés. Elkötelezzük magunkat a megoldás megtalálása mellett. Ott vagyunk, jelen vagyunk, aktívan, magunkért. Ekkor a leghatékonyabb befektetés a coaching. Mert az ügyfél 100%-osan kell hozzá. Nélküle nem megy. Amint az elhatározás megvan, az már fél győzelem. Életünk minden területén a döntéseink juttattak el oda, ahol tartunk. Azok, amelyek kitartással, elszántsággal és akarattal párosultak. Igaz ez abban az esetben is, amikor az egyéni kihívásaink rendezéséről, a személyes fejlődésünkről van szó.