#2. hét - Good Will Hunting

Good Will Hunting

amerikai filmdráma, 1997 
Rendező: Gus Van Sant 
Főszereplők: Matt Damon, Ben Affleck, Robin Williams, Minnie Driver, Stellan Skarsgård, Casey Affleck

#2. hét (szeptember 7. – szeptember 13.)

Úgy tűnik, rögtön az elején rácáfolok az ígéretemre, hogy nem közismert alkotásokra koncentrálok. Lesz pár kivétel. Például a most terítékre kerülő film is. Megindokolom. Nagyon hosszú idő elteltével néztem meg újra és lenyűgözött. Szó szerint a kanapéhoz szegezett. A figurák beszédesek, a párbeszédek ütősek, a szereplők közti kémia pezsgő. És ha figyelembe vesszük, hogy mindezt két nyikhaj, a filmezésben gyerekcipőben járó kölyök írta, még parádésabb az egész. Damon és Affleck a korukat meghazudtolóan bölcs világlátású érett könyvet tettek le az asztalra. Jogos érte az Oscar, és az is, hogy később aztán vitték valamire ebben az iparágban... vagy művészeti ágban. A történet pedig szintén az oktatás, a tanulás körül forog, tehát a szeptemberi iskolakezdéskor indokolt felhozni. Vajon, ha zsenik vagyunk, megengedhető-e eltékozolni magunkat? Okés-e a múlt, a jelen, a szokások és a környezetünk rabságában maradni vagy igenis lépnünk kell. Számtalan kiváló jelenet vezet végig minket ennek a kérdésnek a megválaszolásáig, Gus Van Sant érzékeny és visszafogott rendezésének hála. (Hogy milyen film lett volna, ha az eredetileg érdeklődő Mel Gibson rendezi, már sosem tudjuk meg.) És természetesen itt van Robin Williams, aki most is kellő mértéktartással alakítja a megkeseredett pszichiátert és vív dinamikus szóbeli és pszichikai csatákat a betörni szándékozott kis csikóval, Damonnal. Neki is jogosan jött a mellékszereplő Oscar. Persze komikusi és improvizáló vénáját itt is megcsillantja. Az emlékezetes jelenetben a felesége éjszakai szellentési szokásairól értekezik. Ez egy rögtönzött monológ volt a részéről, nem csoda, hogy Matt Damon is önfeledten viháncolt a sztorin. Amint a stáb többi tagja is, köztük az operatőrrel. Az ő keze remegett a röhögéstől felvétel közben. Ez remegés látszik is a filmen, mivel annyira természetesnek és spontánnak hat a szituáció, hogy a rendező végül ezt a verziót használta a vágás során. Alább meg is tekinthető a részlet.