#5. hét - A meztelen dobos

A héten tartjuk a zene világnapját (október 1.). Ebből az alkalomból egy zenés filmet hoztam. Nem egy klasszikus zenésfilmet, vannak ennél jóval zenésebb filmek is, mint a musicalok (Hair, Kaliforniai álom), de ettől még ne kövezzen meg senki. Egy musical annyira kézenfekvő lenne. És ebben is a zene körül forog minden. Pontosabban a rock körül. Kicsit mintha a Rocksuli párját néznénk. Még a főhősünk is Jack Black-hez hasonlóan be tud izzani a zenétől. A levitézlett és valamikor parlagon hagyott, bőszen izzadékony dobos szerepeben Rainn Wilsont láthatjuk. Ismerhetjük az amerikai The Office kiállhatatlan és elborult Dwight Schrute- ja ként. Itt most jóval szimpatikusabb, de nem kevésbe vicces karaktert formál meg. Nem tud túllépni a múlton, hogy kirakták a bandájából, és azóta vegetatív életmódot folytat. Nem csoda, hogy amikor évekkel később alkalma nyílik unokaöccse tinédzser zenekarával visszatérni a színpadra és visszavágni, nagy elánnal veti bele magát a rockerségbe. Talán túl nagy elánnal. A rendező, Peter Cattaneo rutinos a vígjáték műfajában, neki köszönhetjük a remek Alul semmit. Ugyan nem jutunk az angol vígjátékra (vagy vígjátékokra) jellemző emberi mélységekbe, de a szórakozásunk garantált. Ráadásként egy sor azóta befutott színész bukkan fel kisebb-nagyobb szerepben. Az arcoskodó banda tagjai közt ott van Bradley Cooper (aki maga is készített nagyszerű zenésfilmet a Csillag születik kepében) és Will Arnett, a pofátlan menedzser szerepeben Jason (azóta Ted Lasso) Sudeikis arcátlankodik vagy az ifjú zenekart alkotó Emma (itt még csitri) Stone és Josh (Olaf hangja) Gad. (Az utolsó mondatot lekövetők között egy különleges vízálló üvegpoharat sorsolok ki.) Egy méltánytalanul mellőzött és ritkán játszott moziról van szó. De bátran csapjunk a húrok közé, szóljon a rock!