A célkitűzés alapjai

Mit érdemes tudni a célokkal kapcsolatban?

"A célkitűzések értelme abban rejlik, hogy kedvet csináljanak neked azzá a személlyé válni, aki azokat majd el fogja érni." (Jim Rohn)

Az életben mindennek célja van. Ahogy mindenkinek célja van. Kérdés az, mennyire vesszük komolyan, hogy lehetőségünk van beteljesíteni magasabb rendű célkitűzéseket is. Teszünk-e azért, hogy egymásra találjunk a saját, valódi célunkkal, céljainkkal? A túlélni ezt a hetet is lehet egy indíttatás, de tehetjük ennél kicsit magasabbra is a lécet.

Arányosan. A céloknak több fajtáját különböztetjük meg. Vannak karrierhez kapcsolódó, magánéleti, személyes fejlődéshez csatolható vagy épp spirituális célok. Ügyeljünk rá, hogy egyik se sajátítsa ki az életünket. Egyensúlyra van szükség. A belső fejlődésünk legalább olyan fontos, mint a párkapcsolati vagy családi harmónia, a hivatásunkban elértek, valamint a lelki egészségünk. Ezek ösztönzőleg hatnak egymásra, az egyik támogatja a másikat. Gondoljunk arra, mennyivel nyugodtabban adunk bele apait-anyait egy szakmai kihívásba, ha otthon minden rendben van. Legyenek több területen is elérendő céljaink, hogy a mérleg nyelve ne csússzon el ártóan egy oldalra.

Szem előtt. A nagy trénerek közül sokan azt mondják, csak az a cél, ami le van írva és ami mellé dátum van rendelve. E nélkül nem célokról beszélünk csak vágyakról. Tény, sokkal könnyebb papíron tervezni és átlátni, mint csak a fejünkben hordozni. Segít szortírozni és felállítani a kitűzöttek közti prioritást. Emellett a vizualizációt is erősíti. Főleg, ha képekkel is alátámasztjuk mindezt. Érdemes fotókat szerezni a céljainkról, kitenni egy jó látható helyre, mint a frigó ajtaja, vagy a fürdőszoba tükör, ahol rendszeresen látjuk őket. De akár albumba is tehetjük a fényképeket, amelyet gyakorta átlapozunk. A lényeg, legyenek szem előtt, és emlékeztessenek bennünket. Mert ami a fejünkben forog, amivel foglalkozunk, az növekszik.

Minden nap számít. Számtalanszor nehezen teszünk különbséget aközött, hogy mi a fontos és a sürgős. Általában reggel még tudatában vagyunk a teendőink osztályozásának, aztán napközben ránk szakad az ég, és hajlunk rá, hogy csak a tűzoltással foglalkozzunk. A most érkezett, mindenki által sürgősnek titulált dolgokkal. Ám így a legfontosabb veszik el, mi magunk. Mert megfelelve a követelményeknek mindent előbbre veszünk és a végén nem marad hely számunkra. Pedig a nagyobb eredményekhez folyamatos apró lépésre van szükség. Ezeket hanyagoljuk el, amikor az egyre másra sokasodó a feladatok mellett döntünk, a távoli célok kárára. Mert ezek most itt vannak, ezeket most gyorsan megcsináljuk, azok a célok meg oly messze, hogy ez a nap már nem számít. De sajnos számít, hisz a hegycsúcsra való feljutáshoz is minden egyes kis lépés nélkülözhetetlen.

Kell a sikerélmény. Szépek a nagy és nemes célok, de annyira hosszútávúak, hogy nehéz a távlatból megítélni közeledünk-e hozzájuk vagy sem? Ha ezen morfondírozunk, akkor inkább nem a válasz erre a kérdésre. Meg kell oldanunk, hogy mérhetővé tegyünk a távolságot és felosszuk befogadható egységekre. Ha le tudjuk bontani minél kisebb alcélokra azzal járunk a legjobban. Ahhoz, amit el akarunk érni jövőre, mit kell tennünk a következő hónapban, a következő héten vagy akár holnap? Rétegenként visszafelé kell lehámozni, mint egy hagymát, rövidtávú célokra és napi tevékenységekre. Azt, hogy megcsináltuk-e ma, amit kell a célunk érdekében, azt azonnal látjuk, azaz mérhetjük a teljesítményünket. Egyben sikerélményekben is részünk lesz, mert minden kis cél elérésekor van okunk a büszkeségre, az ünneplésre. És tegyük is meg, hogy megveregetjük a vállunkat, mert megérdemeljük.

A hajtóerő. A célokhoz sosem vezet kikövezett út, így szinte borítékolhatjuk az utunkba kerülő nehézségeket. De ezek nem állíthatnak meg, ha tisztában vagyunk a megszerezhető értékekkel. Ha a célunk kellően értékes, előnyös és örömteli a részünkre, akkor képesek vagyunk motiválni saját magunkat amikor erre igényünk van. Azok, akik mindig mások noszogatására és bátorítására szorulnak zsákutcában vannak. Vagy nem elég fontos nekik a céljuk vagy nem is igazán az ő céljukról van szó. Függenek valakitől, várnak valakire, aki kimozdítja őket nyugalmi helyzetükből. Ezzel a személyes felelősségüket hárítják át egy külső személyre. Tehát ez az ember, és nem ők maguk, határoznak arról, vajon elérik-e a vágyott dolgot vagy sem. Az önmotiválás sokkal szerencsésebb megoldás, mert mi mindig kéznél vagyunk. És mi tudjuk a leginkább megtalálni a megfelelő nyomógombunkat. Már, ha eléggé ismerjük magunkat.

A célállítás és az értük való küzdés egy izgalmas ugrás a személyes fejlődésünkbe. Hihető célokkal rendelkezni, se nem túl nagy, se nem túl kicsi részekre felaprítani őket, folyamatosan ellenőrizésünk alatt tartani a folyamatot, és felidézni milyen érdemekkel gazdagodunk az elérésükkor, egy különleges utazás, mely közben számottevően megváltozunk majd. Akár megvalósítjuk a vágyainkat, akár nem, akár végig megyünk az úton, akár csak félútig jutunk, nem leszünk ugyanaz az ember, mint az induláskor. És a legtöbb, amit kaphatunk minden céltól, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk. Amint azt Henry Miller is szavakba öntötte: "Az úti cél sosem egy hely, hanem egy új látásmód."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor látogass el máskor is az oldalra vagy egyszerűen csatlakozz a blog követői közé.
Fotó: StockSnap, Pixabay