A csend hangjai

3 pontban, miért jó elcsendesedni

"Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok ráncait." (Szilvási Lajos)

Hogy trendszerűek legyünk az erőben is egyensúlyra van szükség, ahogy a Star Wars-ban elhangzik. A jó és a rossz közötti egyensúlyra. Az balansz az életünkben is meg kell jelenjen. Nagyszerű a pörgés, amikor haladnak az ügyeink, és elengedhetetlen is a mai világban, ám a nagy dolgok a csöndben születnek. Bennünk érnek meg. De csak akkor, ha megállunk és időt adunk rá.

A napi problémákat, tűzoltás szerűen, a folytonos zsivajban is megoldjuk. De életünk nagyobb kérdéseinek a megválaszolásához nyugalomra van szükségünk. Jó irányba haladok? Mit várok az életemtől? Mik a hosszútávú céljaim? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre, ha nem adunk feleletet, akkor előfordulhat, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, én nem is ezt akartam. A zajban ad hoc megoldások születnek, de nagy ötletek, felismerések nem. Erling Kagge szerint; "A csend sokszor jó barátunk, olyan luxus, ami többet ér, mint álmaik tárgya." Mikor gondolkodtunk utoljára úgy igazából? Mikor adtunk időt magunknak? Egyáltalán foglalkozunk azzal, hogy elcsendesedjünk és magunkba szálljunk? Talán így az ünnepek között megtaláljuk rá az időt. Nézzük, miért is jó ez a számunkra.

Fontos információkhoz jutunk magunkról. Amikor elmélyedünk a gondolatainkba, a felületességet felváltja az átható tartalmasság. Olyasmikre ébredhetünk rá, amelyek csak akkor jutnak el a tudatos ismereteinkhez, ha hagyjuk, hogy az összefüggések egységes lineáris egésszé álljanak össze. Emlékszem, mikor elbuktam egy hosszú éveken át tartó párkapcsolatban. Mindaddig, míg belül küzdöttem a fájdalommal és lázadtam, csak a sértődöttség és a veszteség érzete határozta meg a gondolkodásom. Ám később, amikor képes voltam elengedni a dolgokat, letisztultabban szemléltem a történteket. Ekkor értettem meg, hogy jutott ide a kapcsolatunk, mikor és mi rontotta el és rájöttem a saját személyes felelősségemre. Lecsendesedve, magamba nézve megismertem mit nem szabad elkövetnem egy újabb tartós viszony vonatkozásában. Kellett hozzá a csönd, a nyugalom. Paulo Coelho a következőképpen fogalmazott erről; "A csönd teljes szabadságot ad, hogy megértsem azt a világot, amelyben minden működött, és megtaláljam azt a pillanatot, amikor minden elromlott."

Kiváló ötleteink születnek. Magunkra maradva, a belső hangunkra hallgatva, kevesebb ellenállással kell megküzdenünk. Igaz, hogy gyakran mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb gátjai, de legalább a környezetünk szkepticizmusával nem kell szembe szállnunk. És amennyire akadályozzuk magunkat, annyira jó elképzeléseket is kreálunk, ha elemünkben vagyunk és nem zavarnak meg. Esélyt kapunk a terveink részletes kitalálására és kidolgozására. Sokszor fordul elő, hogy csak úgy hirtelen a semmiből támad egy jó ötletem, például a lefekvést követően. Ezért mindig tartok valami jegyzetelő eszközt a kezem ügyében. De említhetnénk Robert T. Kiyosakit, aki miután az ingatlanüzletágban megvalósította a pénzügyi szabadságát, elvonult távol a világ zajától, és hosszú hónapokat töltött azzal mihez kezdjen az így megszerzett idejével és tudásával. Ekkor találta ki és kezdte el fejlesztgetni világhírű pénzügyi intelligencia formáló társasjátékát a Cashflow-t. Ötletgyárosok lehetünk, ha a csendességben magunkra találunk.

Legyen egy helyünk. Az időn kívül, kell legyen egy hely, ahol egyedül lehetünk. Nem tudunk csendben lenni, ha körülöttünk zajlik az élet. A gyerekek rohangálnak, a szülők kiabálnak, a tv bömböl, a kutya vonyít, és folytathatjuk a sort. Bármennyire is koncentrálunk, egy ilyen közegben nem tudunk kikapcsolni és magunkban lenni. Tudnunk kell egy békés helyre visszavonulni, amikor ennek szükségét érezzük. És ez nem csak a magányos farkasokra igaz. Egy boldog párkapcsolatnak is része az egyedüllét. Kiegészítjük egymást, ugyanakkor önálló személyként is kerek egészet alkotunk, ezért a közös célok és regenerálódás mellett adjuk meg az egyén szabadságát is mindkét félnek. Nem függhetünk a partnerünktől, nekünk magunknak kell önálló állásfoglalással, személyre szabott célkitűzéssel rendelkeznünk. Erre tökéletes, ha van egy hely, ahova elvonulhatunk elmélkedni.

Egyeseknek ez félelmetesen hangzik. A sekélyes élet legnagyobb előnye, hogy sosem kell kényelmetlen kérdésekkel és gondolatokkal szembesülnünk. Már, ami magunkat illeti. Eltolhatjuk a felelősség vonzatát és egyszerűen csak élhetünk bele a vakvilágba. Mert a legkeményebb dolog, amikor önmagunkat kell értékelnünk, vagy helyre tennünk. Azért nehéz, mert ez változással, változtatással jár, és ezt szeretnénk elkerülni. Nem akarjuk legyűrni az egónkat és az addigi meggyőződéseinket. Pedig a legtöbb építkezés azzal kezdődik, hogy leromboljuk mindazt, ami az utunkba áll, hogy valami magasztosabbat emelhessünk a helyére. Ne féljünk magunktól és attól, amit magunkban találunk, ami megszólal bennünk. Többek lehetünk általa, ha figyelünk magunkra. Ahogy James Caroll mondta; "Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, mélyenszántó tapasztalatokat, anélkül, hogy megértenénk lényegüket. De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek."

Ha te is nagyra becsülöd a csendet és egyben magad, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követőihez.