A faék egyszerűségével

Az életünket feleslegesen bonyolítjuk meg túlságosan

"Az életben majdnem minden olyan egyszerű, amilyen egyszerűnek látszik." (Bajor Imre)

Hajlamosak vagyunk lebecsülni az egyszerűséget. Túlkomplikált világunkban mindent addig csűrünk-csavarunk, míg a végén magunk sem tudjuk kibogozni. Ugyan a letisztultság számos előnnyel jár, sokszor a megszokás vagy a társadalmi nyomás miatt mégsem azt választjuk.

Egyszerűen nagyszerű. Az egyszerűség nyerő és profitábilis. Én például nem vagyok valami nagy IT szakember. Pár éve bizonyára szentségeltem volna rendesen, ha egy wifi jelerősítőt kellett volna beüzemelnem. Manapság már olyan kütyüket is lehet kapni, amelyek installálása gyerekjáték. Még nekem is. Ha a vállalatoknak piszlicsáré munkákkal kell foglalkoznia az sok értékes időt vesz el fontosabb dolgoktól. De ha kifejlesztenek egy készüléket, meg hozzá egy applikációt, ami végig vezeti a laikus kuncsaftot egy érthető és követhető folyamaton, akkor ez dolgozik majd helyettük az ügyfelekkel. Mondjuk egy wifi jelerősítő installálásakor. Egyszer megalkotva, egyszerűre alkotva, hosszútávon használva. Ez is az egyszerűsítés haszna.

Ne panaszkodj, tovább lépj! Ugyanakkor nem véletlen az sem, hogy olykor adott cég egyik munkatársa ezt mondja, egy másik meg azt, mi meg értetlenkedve két szék között a földre huppanunk. Többször előfordult velem elő, hogy azért ütköztem falakba, mert helytelen vagy hiányos infókat kaptam az ügyfélszolgálaton. Egy könnyedének tűnő ügy szinte elintézhetetlenné vált. Azoknál a cégeknél, akiknél ez rendszeres, felmerül a gyanú, vajon nem direkt teszik-e, amit tesznek. Szándékosan megnehezítik az ügyintézést, ezzel burkoltan üzenve az ügyfeleknek, hogy ne is legyen kedvük panaszkodni. Az üzleti világ tele van jogilag nyakatekert szerződéssekkel, amelyek mind a védettséget szolgálják. A felek a saját érdekeiket minél jobban védjék, akár egymástól is. De nézzük ezt is egyszerűen. Aki nem akar egy egyezséget betartani, azt semmilyen hivatalos megállapodás nem fogja ebben meggátolni. A papír legfeljebb a jogaink érvényesítésében segíthet. De még ott is megnehezítheti olyasvalaki az életünket, aki azért sem akar együttműködni velünk.

Egyszerűségben is sikeresek. Az elmúlt időszakban két könyv is a kezembe került, amelyben az egyszerűség bizonyos formában megjelenik. Moldován András Brutális őszinteség című kötetében a szerző elkötelezett igazmondásának oldaláról, Niki Lauda életrajzában pedig a belőle fakadó személyiségéből. Lauda szókimondó volt, szeretett tömören és lényegre törően fogalmazni. Mint azt tette egy amerikai nagydíj edzése utáni sajtótájékoztatón, ahol a leggyorsabb volt. Sietősen lépett a mikrofon elé és velősen közölte: "A gumik jók. A motor jó. Az autó jó. Viszontlátásra!" – majd magukra hagyta az elképedt, információra éhes újságírókat. De azt sem bonyolította túl, ha valaki interjút kért tőle. Megszokott dolog időpontot kérni az emberektől egy találkozóhoz. A publicisták tőle is azt várták, ha megszólították, hogy majd ad egy időpontot. Ám Lauda, ha épp volt ideje, rávágta a kérése, hogy: "csináljuk meg most".

Csakis az igazat. Az igazmondásról eszembe jut egy párbeszéd a Shrekből. Amikor megkérdezik Pinokkiót, hogy hol van Shrek, akkor azt válaszolja: "hát azt tudom, hogy hol nincs". És kezdetét veszi egy hosszú hablatyos halandzsa az igazság elodázásáért. Az igazmondás ennek épp az ellentéte. Rövid, frappáns, egyenes. Minden, ami furmányos magyarázatra szorul, nem igazság, nem őszinteség, csak mellébeszélés. Körülményes és megúszós. Mert az igazság fájdalmas tud lenni. Nem esik jól hallani valamit, amiről mi is tudjuk, hogy igaz. Az sem esik jól, ha valaki ezt csak úgy kimondja. Szeretjük, ha ezt gusztán beburkolják, valami csini csomagolóba és szépen körülírják. A tapintat fontos, de minél inkább nem akarunk bántók lenni, minél inkább csomagoljuk a mondandónkat, annál inkább fennáll a veszélye, hogy a külsőségek közt elvész a valódi tartalom. Nem tudja vagy nem akarja megérteni az illető, mert lehetetlen kihámozni a lényeget. Tartsuk egyszerűen az őszinteségünket.

Kinek, mit is? A hazugság azért is veszélyes, mert egyre mélyebben belegabalyodunk. Idővel nehézkessé válik követni, kinek, mit mondtunk és csak belezavarodunk. Mind erősebben süppedünk a hazugság hálójába és esélyünk sincs kikászálódni belőle. Eljön a pillanat, amikor egy kijelentésünkkel homlokegyenest mást mondunk, mint egy nappal, héttel korábban. Az emberek bizalma szépen elpárolog az irányunkba. Mennyivel jobb az egyenesség. Rengeteg energiát és időt spórolunk meg azzal, hogy nem kell emlékeznünk arra, mit mondtunk korábban. Az igazat. És most is azt mondjuk. Így sokkal könnyebb. És sokkal egyszerűbb.

Miért félünk, akkor mégis egyszerűen tartani a dolgokat? Talán mert nem tűnünk elég komolynak. Aki komoly ember benyomását kelti, az komplexen gondolkodik és körülményesen fogalmaz. Szeret idegen szavakat használni, nagy kifejezéseket hangoztatni. De arra csak a legnagyobbak képesek, hogy mondandójukat a legegyszerűbben gondolkodók is megértésék. Ők nem becsülik le a szerénységet, a hétköznapit, a feltűnés nélküliséget. Tisztában vannak az egyszerűség hatalmas hatásgyakorlásával. Amint azt Krystyna Kuhn mondta: "Bármilyen bonyolult is legyen egy probléma, a végén mindig egy egyszerű válasz áll."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor gondold át, te mit komplikálsz túl? És hogyan tudnád egyszerűsíteni?

Fotó: cookie studio, freepik