A félelem világa

Korunk elterjedt hatásgyakorló módszere, a félelemkeltés

"A félelem az az elv, amely abszolút módon uralkodik, amikor minden más elv viszonylagossá vált." (Heinz Bude)

A félelem alapvető érzelmeink egyike. Védelmi szerepet tölt be az életünkben. Jól ismert mondásunk azt tartja, hogy jobb félni, mint megijedni. Ezt mára egyesek szélsőségesen úgy értelmezik, jobb félelemben tartani valakit, valakiket, ha az érdekük azt diktálja. Azonban nem egészséges ez a sok félelem.

Gyermeki bátorság. A kisgyermekekben nincs túl nagy félelemérzet. Fogalmuk sincs róla, hogy a sütő megégetheti őket, vagy a víz fulladást okozhat, ha bele esnek. Az ismereteik hiánya okozza a félelemnélküliséget. A szülő dolga ezért a kezdeti időkben a legmagasabb fokú figyelem és a folyamatos edukálás. Ahogy növünk, egyre több mindennel tisztába kerülünk és megtanulunk vigyázni magunkra ebben a veszélyes világban. Idővel olyan végtelenül veszélyes helyzetekben is magabiztosan kiismerjük magunkat, mint az úttesten való átkelés. Legalábbis a legtöbben és a legtöbbször.

A tudás okozta félelem. Iskolában már megfigyelhető, miként lesz az ember egyre stresszesebb egy dolgozatra való felkészüléskor. Az anyag egyre nagyobb, komplexebb és minél többet tanulunk, annál inkább azt érezzük, hogy nem tudunk semmit. Ez persze így túlzás, de valahogy a fókuszunkba nem az kerül, amit már tudunk, hanem az, amit még nem. Ez lelombozó. Így válik a tudásunk és vele együtt az önbizalmunk is bizonytalanná. Ez a megítélés gyakran később is velünk lesz. Talán nem félelem tölt el miatta, de az biztos, hogy minél tágabbak az ismereteink, annál inkább tudjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk valójában. Ez alól csak azok kivételek, akik már mindent tudnak. Hát vannak páran.

A változástól való félelem. Sokan kényelmes figurák vagyunk. Szeretjük a megszokott környezetünket, ragaszkodunk a szokásainkhoz. Nagyon nehezen mozdulunk ki a nyugalmi pozíciónkból. Még akkor is, ha egyáltalán nem jó az, amiben vagyunk. De a félelem az ismeretlentől, a bizonytalanságtól ott tart abban a helyzetben. Bizonyára ismerünk olyanokat, akiket kizsigerel a munkahelye vagy akikkel minősíthetetlenül bánik a párja. Mégsem mozdulnak, ott maradnak, ahol vannak. Okuk van rá. A pénz vagy a gyerek. Valószínűleg arra is lenne okuk, hogy lépjenek. Másutt is kereshetnének jó pénzt és a gyerekre sem biztos, hogy jó hatást gyakorol az állandó hangos veszekedés. Persze, erőre és bátorságra van szükség a kilépéshez. De a változásban benne van a remény, a valami jobb lehetősége is.

Elemi félelmeink. Féltjük az életünket, a testi épségünket, a megélhetésünket, a szeretteinket és az otthonunkat A legbelsőbb érzelmi húrjainkat pendítik meg ezek a témák. Az ilyen fenyegetettséget a zsigereinkben érezzük. Sajnos, ma bőven találunk példát az ezzel való visszaélésre. A gyűlölet és a félelemkeltés a manipuláció tudatos eszközévé vált. Leginkább a legkiszolgáltatottabbakat fenyegeti, akik már most is a periférián tengetik az életüket. Valamint azokat, akik egyoldalúan tájékozódnak és a megfelelő információ hiányával küzdenek. Információ van dögivel, viszont hiteles információ annál kevesebb. Bármilyen témában keresgélünk, számos dezinformációval, szándékos félretájékoztatással kell megküzdenünk. Segít, ha megbízható forrásokhoz nyúlunk és utána nézünk a látottaknak, hallottaknak. Tudnunk kell, minek van és minek nincs valóságalapja. Ezt követően jöhet a megalapozott félelem. Vagy nem.

Ami nem következik be. Ezeken az oldalakon is szóba hoztam már a hozzáférési heurisztikát. A lényege, hogy olyan dolgok bekövetkeztétől félünk, amelyeknek a megvalósulása igen csekély. Ám a ránk ömlő nagy mennyiségű negatív hír felnagyítja ezeket és valós veszélyként tekintünk rájuk. Jó példa erre a légiközlekedés, amely jóval biztonságosabb a közutaknál. Az autóba mégis könnyebben beszáll bárki, mint egy repülőgépbe. Köszönhetően a nem túl gyakori, de annál nagyobb publicitást kapó légikatasztrófáknak. Sok olyasmi eljut hozzánk, amely aggodalmat szolgáltathat. De nem vagyunk kötelesek elfogadni és engedelmeskedni ösztönös érzésünknek.

A félelem nyomaszt, megbénít, sakkban tart. Sőt, a huzamosabb ideig tartó szorongásnak testi és lelki tünetei is lehetnek. De már az bőven elég, hogy feladjuk az elveinket, álmainkat, céljainkat és meggyőződésünket, mert elharapódzik rajtunk a félelem. Igen, vannak tényezők, amelyek ezen munkálkodnak. De sose felejtsük el, amikor valaki az félelmeinkre pályázik, az pont olyan, mint a rossz biztosítási ügynök, aki azzal a kétes módszerrel igyekszik üzletet kötni, hogy a mi és a szeretteink esetleges váratlan halálát hozza szóba. Mert, mi van, ha holnap elüt egy autó? Aki manipulál, kifogja a szelet a becsületesség vitorlájából. Ugyan azt állítja másokért, de valójában saját magáért cselekszik. Igazából az a félelmetes, hogy erre vetemedik, nem az, amivel befolyásolni kíván. Legyünk óvatosak a félelemmel, mert amint ezt Alexandra Bracken megfogalmazta: "Félelmetes fenevad a rettegés; mindent felemészt, ami elé kerül: hitet, reményt, várakozást."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor gondold át a legutóbbi három olyan esetet, amikor valaki a félelmeidre apellálva akart elérni valamit. Igaza volt, vagy csak bepróbálkozott?

Fotó: cookie studio, freepik