A jó ajándék titka

Ajándékozás nem csak ünnepek idején

"Az ajándék a szeretet, az elismerés és a tisztelet szava". (Jü Hua)

Jócskán benne vagyunk az adventi időszakban, itt a Mikulás és egyre közelednek az év végi ünnepek. Ilyenkor a gondolatok fő csapásiránya az ajándékozás, illetve céges oldalról az év végi jutalmak körül forog. Elmélkedjünk egy kicsit erről az ajándékozós és jutalmazós hangulatról. Milyen egy igazán jó ajándék?

A kényszerűség fájdalma. Bizonyára ismerős, amikor mindenképp kell valamit találnunk valakinek, mert már, hogy néz ki, ha üres kézzel érkezünk. Na, ez pont úgy is fog kinézni. A sokadik szükségtelen kacat, amelyet egy erőltetett mosoly kíséretében át lehet adni és egy hasonlóan kényszeredett köszönömmel át lehet venni. Majd a következő pillanatban meg a szemeteskosárba. Vagy egy hasonlóan felületes kapcsolatban továbbadásra kerül. Hiába izzadunk, költünk, egy fantáziátlan cuccal, amiben sem mi, sem az ajándékozott nincs benne.

Az egyediség varázsa. Nem csak a pénz és a minél drágább dolgok lehetnek ajándékok. Emlékszem pár éve kisgyerekes család révén, a körülöttünk élő gyerekeknek, készítettünk egy CD válogatást gyermekdalokkal, amelyeket szívesen hallgattak a kicsit. Több családtól is visszahallottuk, hogy mennyire szerették a gyerekek. És már nagyon rágják a fülem, hogy készítsünk egy folytatást. Ez inkább idő, mint pénz kérdése, de a sikere elsöprő. Mert ez az ajándékozottról szól és rólunk. A napokban eszkábáltunk egy egyszerű társasjátékot, ahol a különböző mezőkre lépve a kislányunk és kis pajtásaihoz köthető feladatok vannak. Átélte már valaki milyen érzés ajándékot készíteni? Elmerülünk benne nyakig, és már az idő alatt is, míg foglalkozunk vele, tengernyi jó érzés tölt el minket. A készülődés izgalma, majd az örömteljes ajándékozás fokozott várakozása. Egy személyre szabott apróság ezernyi szépséget hordoz magában.

Listányi segítség. Mikor ajándékozásra kerül a sor, gyakran szembe találjuk magunkat a tanácstalansággal. Azt se tudjuk kinek mit. Jogosan merülhet fel a kérdés, mennyire ismerjük a körülöttünk élőket? Mit tudunk róluk egyáltalán? Előfordul, hogy a hozzánk igazán közel álló emberekkel is hasonló cipőben járunk. Van megoldás. A gyerekek például nagy örömmel rajzolnak vagy írnak a Mikulásnak. És ebben a játékos ünnepváróban a felnőttek is nagy elánnal vesznek részt, biztatják őket. Persze a szülő a saját dolgát is megkönnyíti ezzel. De megírhatnánk mi is a saját listánkat. Miért ne? Illúzió romboló? Az az igazi, ha kitaláljuk. És erre mennyi az esély? Csekély. Az elmúlt években is rendületlenül próbálkoztunk vele, aztán csalódottan vettük tudomásul, hogy az illetőnek nem sikerült a kedvében járni. Mégiscsak érdemes fontolóra venni a listázást. Akár a család minden tagja elkészítheti a szeretnék listáját, amiből könnyebb lesz megfelelő meglepetésnek valót kicsemegézni.

Évente egyszer. Elérkeztünk a téma egyik kritikus pontjához. Miért kötjük egy adott időszakhoz az ajándékozást? Évente egyszer kifejezni a megbecsülésünket egy kicsit kevésnek tűnik. És átlátszónak. Kötelezőnek. Bővítsük ki az ajándékozás fogalmát, és vegyük bele a jól elvégzett munka, teljesítmény, erőfeszítés elismerését is. Mert pár jókor elhangzó jó szó, vagy méltató gesztus, óriási ajándék abban a világban, ahol ritkán osztogatják a dicséretet. Számtalan ember dolgozik velünk, értünk, körülöttünk. Közülük sok nagyszerű munkát végez, de ezt oly természetesnek vesszük, hogy nem hangoztatjuk. Pedig ezzel javíthatjuk a munkamoráljukat, tovább növelhetjük a hatékonyságukat, és a kapcsolatunkat is erősítjük. Ne csak év végén ajándékozzuk meg az embereket. Fejezzük gyakrabban az elismerésünket. Jól fog hatni rájuk és ránk is.

Magunk megjutalmazása. És itt a téma másik sarkalatos része. Mikor jutalmaztuk meg magunkat? Öt perc is lehet ajándék, ha ezt mondjuk arra fordítjuk, hogy nyugodtan megigyuk a kávénkat. Nem olyan kávézós öt percre gondolok, hogy közben elolvasunk két e-mail-t, lerendezünk egy telefont, ellátogatunk egy hírportálra és like-olunk néhány fotót. Nem, ez nem ajándék, ez modern civilizációs rohamtempó. Öt perc, amíg elmélyedünk a kávénk zamatában, illatában és a pillanat szépségében. Ha nincs egy kávéra időnk, akkor hogyan lesz ennél fontosabb dolgokra? Amikor lehetőségünk van megállni egy picit és élvezni az adott perceket, ezt felfoghatjuk egy ajándéknak is. A sok teendő és határidő szorításából kimentett rövid megpihenések. Ha ez épp csak öt perc, akkor öt perc, de ha átadjuk magunkat neki, akkor a többszörösét éri. Hirtelen ennyi jutott, használjuk ki.

Azt mondom ne vegyünk ajándékokat? Nem, inkább azt, hogy ésszel tegyük. Nagyzolhatunk bármivel, de egy év múlva úgyis elnyomja a következő nagy értékű holmi, és már senki sem fog emlékezni arra, ami most van. Mi magunk is kiváló meglepetés lehetünk. Odaadni magunkat, az időnket, a figyelmünket, emberi mivoltunkat, a másik szemében azt jelenti, fontosnak tartalak. Éljünk ezzel a kinccsel. És ismerjük fel a személyességben rejlő erőt, az apróságok és természetességek igézetét. A mindennapokban megbúvó ajándékok olyan lélekmelengetők, amelyek csodás érzelmi feltöltődést adnak. Amint azt Boldizsár Ildikó megfogalmazta; "Ajándék az is, amikor a Nap megsimogatja az arcodat. Ajándék az is, ha egy esőcsepp a tenyeredbe hull. Ajándék az is, ha felragyog az égen a szivárvány. És amikor a szél belekapaszkodik a hajadba, az is ajándék."




Ha tetszett ez a poszt, akkor ajándékozd meg magad pár kellemes pillanattal. És a cikket egy megosztással.

Fotó: Kira auf der Heide, Unsplash