A karácsony szelleme

2021.12.22

A szeretet ünnepe tegnap, ma, holnap

"A karácsony az otthon levés ideje - mind testben, mind lélekben." (Garry Moore)

A vakítóan fénylő égősorok mögött valahol ott van a karácsony igazi szelleme. Ezt keressük, kajtatjuk, de nem találjuk a last minute akciós ajánlatok között a boltokban, se a kissé gejlre sikerült karácsonyi zenékben, se a körülöttünk Mikulás sapkában rohangáló emberekben. A karácsony nagyobb, mint valaha, és ha nem figyelünk, akkor üresebb is. A látszat csak eladhatósági szempont, nem valódi érték. Nem csoda hát, ha találjuk a külsőségekben a karácsony szellemét.

A tegnap karácsonya. Mindenkit arra bíztatok, hogy magában keresse meg, milyen volt az ő régi karácsonya. Mit és hogyan élt meg? Van, akinek ez a múltidézés kellemetlen, van, akinek nem. Ami biztos, hogy mindannyiunknak vannak emlékei a régi idők karácsonyáról. Arról a varázslatról, amit fiatalként és gyermekként nagyon vártunk. Szinte misztikus és elbűvölő időszak volt ez. Utólag valószínűleg idealizáljuk. Például, valószínűleg nem volt annyiszor hó karácsonykor, ahányszor az emlékeimben él. De mindegy, mert, amit magunkban hordozunk a karácsonyról, az a miénk. Hogy igaz-e? A saját szempontunkból mindenképp. Általánosságban elmondható, hogy évekkel ezelőtt könnyebb volt meghittséget találnunk. Kevesebb impulzus, kevesebb shopping, kevesebb tv csatorna, az internet meg a kanyarban sem volt. Ha máskor nem, hát ilyenkor megálltunk, és megcsodáltuk az ünnep fényeit. A szélesebb választék magával hozta a nagyobb alapzajt is. Nem azt mondom, hogy ez rossz, csak azt, hogy nehezebb magunkra, magunkban maradni. Mindig motyog valami, mindig zakatol. Hol marad a csend, a csendesség, az elcsendesedés? A vendégsereg elvonulása utáni hirtelen nesztelenség? Gyakran a múltban marad, a rácsodálkozós gyermeki énünkkel együtt.

A ma karácsonya. Betlehemi csillagos ajánlatok, 4 csillagos hotelek, drága ajándék dömping, féktelen lakmározás, végtelen pazarlás. A szlogen: "vegyél és egyél". Nem lehet a szomszéd kertje díszesebb, gyorsan még egy égősort, villódzó jégcsapot az eresz alá! A húsvéti nyulat már sikeresen leépítettük, most dolgozunk a karácsonyon. Az izgatott várakozást felváltotta a feszültség, az idegeskedés, a kapkodás. Van egy listánk, milyennek kéne lennie a tökéletes ünnepnek, de még a felét se pipáltuk ki. Feszélyez, hogy még mennyi mindenre van szükség, majd feszélyez, hogy egy rakás dolog nem lesz meg. Nem leljük a saját örömünket, irigyeljük másokét. Akiknél minden tökély. Tudjuk, hisz látjuk a hiteles és őszinte fotókat a közösségi médiában. Boldogság, halászlé, habcsók, szaloncukor, mennyből az angyal. Meg akarunk felelni az idealista karácsonyi képnek, közben elfelejtjük, hogy az ünnepnek a szeretetről kéne szólni. A szeretet nem hivalkodó, nem kiabál, a szeretet visszafogott és halk szavú. Ez nem annyira a pénz, a makulátlan kivitelezés, a pazar dekoráció, inkább a figyelem, a törődés, a megértés, a kedvesség asztala. Egy asztal, amelyet körbeülhetünk és megoszthatunk a szeretteinkkel. Ahol szeretünk és ahol mi magunk is szeretve vagyunk. A jelen karácsonya nem feltüzelt varázs, csupán pislákoló parázs.

A holnap karácsonya. Milyen a jövő karácsonya? Öko, bio, organikus, vegán, környezettudatos, zöld. Sőt, örökzöld. Műfenyő és fenyőillatú légfrissítő kombó. Holnap biztosan környezetkímélőbb ünnepek jönnek. A végletekig nem tartható fel a túlkínálat és a tékozlás. Egyszer elszakad a cérna és egy puritánabb helyzetben találjuk magukat. Ahogy ezt megmutatta a pandémia is. Bizonyos dolgokból visszavettünk. Az erőnket és energiáinkat átcsoportosítottuk. Lemondások, átalakítások várnak ránk a jövőben. Jöhet az újrahasznosított csomagolóanyaggal bevont karácsony. A kevesebb több, a mondás szerint. Könnyebb nyugalmat találni, ha nem akarunk mindent tökéletesre csiszolni. Enélkül is egy drágakő az életünk. Ha levetjük a fogyasztói társadalom által ránk erőltetett mentalitást, megszabadulhatunk a hatalmas stressztől és visszatérhet a csoda. Csalódott felnőttként nehezebb a csodát várni, ám ezen a téren tanulhatunk a gyermekektől. Nem kell nagy dolgokra gondolni. De valami kicsi csoda velünk is megeshet. Egy segítő kéz, egy empatikus beszélgetés, egy kellemes társaság, egy pihentető időtöltés, vagy némi énidő egy jó könyvvel.

Minél komplikáltabbá tesszük az életünket, annál nehezebb megtalálni az egyszerű értékekben a nagyszerűséget. És annál könnyebb elveszítenünk a fókuszt a valóban fontos emberi erényekről. Talán a karácsonyt is túlgondoljuk, túlszervezzük, túlaggódjuk. A szeretet ünnepének úgy adhatunk értelmet, ha felébresztjük magunkban az érzelmeket. Minden, ami számít bennünk és a körülöttünk élőkben van. A karácsony lelke bennünk van. Engedjük, hogy betöltsön. Amint azt Molnár Emese megfogalmazta: "A karácsony nem fog csak úgy a semmiből bekopogtatni és ránk köszönteni, nekünk kell tennünk azért, hogy megteremtsük magunkban is az ünnepi hangulatot."

Kívánom, hogy mindenkit érjen utol a karácsony szelleme! Egy békés, boldog és szeretetteljes karácsonyé!
Fotók: Julia Larson, Pexels
; Eugene Zhyvchik, Unsplash