A kétoldalú kommunikáció előnyei

Kommunikációs tippek, amelyek felértékelik a kapcsolatainkat

Amikor emberi kapcsolatokról van szó, minden a kommunikáción múlik. Ezt gyakorta elfelejtjük, magánemberként, de cégként is. Lesz, ami lesz alapon, átgondolatlanul vagy éppen sehogy sem kommunikálunk. Ezzel a mulasztással könnyedén azok malmára hajtjuk a vizet, akik hajlandók foglalkozni a kétoldalú kommunikáció megteremtésével.

Hozzáadott érték. Elképesztő mértékben növeli az ázsiónkat a párbeszéd folytatás. Erre is igaz, aki többet ad, többet kap. A korrektség egyik megnyilvánulása. Nem feltétlen a tökéletes, a nyelvtanilag makulátlan és választékos kifejezési mód a mérvadó, inkább egyszerűen az, hogy akarok kommunikálni a másikkal. Ezzel kezdődik, aztán majd fejlődik. Teszek érte, és az ő nyelvén, érthetően fogalmazok. Mert megérdemli a tiszta, őszinte törődést.

Kéne mondani valamit? Előfordul, hogy nem tudjuk mit mondjunk, ezért csak csendben lapítunk. Ennél rosszabb, amikor azt sem érezzük, hogy mondanunk kéne valamit. Jogos a felvetés, milyen kapcsolat az olyan, ahol nincs beszédtéma. Lehet-e egy hivatalos kapcsolatban vagy a privát szféránkban megkukulni? Miről árulkodik ez? Mondjuk a tisztelet hiányáról vagy arról, hogy az illető nem igazán fontos a számunkra. A téma az utcán hever, tartja a mondás. Nap, mint nap történnek érdemleges dolgok, amelyek érintik a hozzánk közel állókat, az üzleti partnereinket, ismerőseinket. Ha csak hallgatunk, azzal a kapcsolatot értékeljük le.

Szervezeti kultúra. Vegyünk egy létező példát. Néhány szülőnek ismerős lehet a helyzet. Az óvodából, iskolából ki lehet kérni a gyermeket, és olyankor ajánlatos az étkezését is lemondani. Van, ahol külön kezelik ezeket, tehát egyszer jelezzük az intézetnek, illetve az étkeztető cégnek. És az egyik helyről érkezik visszajelzés, a másiktól nem. Egy egészen apró, mondhatni jelentéktelen dologról van szó. Azonban, ha a visszajelzésnek, azaz a kölcsönösségen alapuló kommunikációnak, nem alakul ki szervezetileg a kultúrája, ott bizony más információk is eltűnhetnek a semmiben. Akár az alapvető tájékoztatás is hiányt szenvedhet. Cégek és intézmények nívójának megítélésében jelentős szerepet játszik, mennyire közlékeny, visszajelző, tájékoztató a magatartásuk. Ezek mellőzése egyfajta kommunikációs szegénységi bizonyítványt állít ki róluk.

A visszacsatolás szépsége. Szeretek visszajelezni, mert akkor mindenki tudja, hogy hányadán áll, mire számíthat. Én is szeretem, ha tájékoztatva vagyok. Ezt vélem természetes folyamatnak. Ha udvariasan és tömören, vagy amennyiben szükséges részletekbe menően reagálunk, akkor a másik ember érzi, hogy emberszámba vették. Figyelünk rá, érdeklődünk iránta. Mindegy, hogy egy buliba hívtak meg, vagy egy üzletfelünknek kell visszaigazolnunk a rendelését, a végeredmény kommunikációs szempontból ugyanaz. Üzleti téren, akkor sem kell szégyenkeznünk, ha egy problémát kell kezelni, mondjuk a már említett megrendelés késedelmet szenved. Elnézést kérve vállalhatjuk a nehézséget és egyben a megoldást is vázolhatjuk, alternatívákat kínálhatunk, további információkat ígérhetünk.

Idő kérdése. Jöhet a jól bevált kifogás, mindez sok idő. Valóban igényel időt, de nem sokkal többet. A kommunikáció hiánya miatt lepusztult kapcsolatot helyrehozni vagy újra építeni sokkal több idő. Utólag kimagyarázni a félreértéseket, valamint a gondokat elodázni a hallgatással százszor hosszabb időbe telik. Ki sem alakítani egy kapcsolatot a kölcsönösségre alapozva, az akár a kapcsolat teljes elvesztését jelenti. Lényegesen többet nyerünk, ha gondot fordítunk az adott személlyel való emberséges viszony létesítésére. Kis idő ráfordítás, erős, kétoldalú kapcsolatot eredményez.

Feltételezések. A kommunikáció kérdések nélkül olyan, mint a Fekete Lovag végtagok nélkül, tehetetlen. Ha nem kérdezek, akkor feltételezek. A kapcsolatok egyik halála, amikor eldöntjük, hogy ismerjük a másik embert. Ő ezt és ezt már tudja, ezért nem szólunk neki, nem közöljük vele, nem hívjuk fel rá a figyelmét. Amikor nem érdeklődünk valaki iránt, személyesen nem is szólíthatjuk meg. Mert, amit mondani akarunk neki, azt az alapján fogalmaztunk meg, amit feltételezünk róla, hiszünk róla vagy hinni akarunk róla. Ez a gyenge hírlevelek és körlevelek világa. Mindenkihez szól, azaz alapjaiban senkihez. A személyes hangnemhez el kell felejteni ezt a fajta agresszív cimkézést és bátran kérdéseket feltenni, megismerni a másikat.

Jó kommunikációval a tiszteletünket és a megbecsülésünket fejezzük ki. Akár házasságban, akár az üzleti világban, partnernek azt tekinthetjük, akivel kialakul a kölcsönös kommunikáció. Ez bizalmon, egymás értékelésén alapul, nyílt és őszinte. Önmagában jó érzés szolgálni a környezetünkben élőket a nagyrabecsülésünkkel. Ugyan nem fogja mindenki értékelni, de biztosak lehetünk benne, hogy kellő ellenszolgáltatást kapunk majd az élettől a példás szemléletünkért. John Green ezt így öntötte szavakba: "Ajándékozd meg az embereket, és dolgozz keményen annak reményében, hogy ők észreveszik és értékelik majd! Lehet, hogy feltűnik nekik, milyen keményen dolgoztál, de az is lehet, hogy nem. Ha nem veszik észre, az persze dühítő lehet. De a legvégén ez semmin se változtat, mert nem azokért vagy felelős, akiknek az ajándékot készíted, hanem magáért az ajándékért."

Ha tetszett ez a poszt, akkor kövesd a bejegyzéseket itt, vagy a Facebook-on.
Fotó: You X Ventures, Unsplash