A ló túloldalán

A túlzások korában olykor fel sem tűnik, mennyire elvetjük a sulykot

"Minden, amit túlzásba visznek, ellentétes a természettel." (Hippokratész)

Előfordul, hogy túlzásokba esünk. Elragadnak az érzelmek, nagyon belelkesülünk, veszettül szeretnénk megvalósítani valamit vagy egyszerűen csak elkap a gépszíj. És túltoljuk. Átesünk a ló túloldalára. Napjainkban ezt egyre gyakrabban átélhetjük. És nem csak személyes életünkben, hanem társadalmi szinten is.

Felszínes filmek. A példa különös, de jól mutatja a lehetőségek térnyerését és az abból fakadó változást. A 80-as és 90-es években számtalan emlékezetes és a mai napig ikonikus film készült. Akkoriban még sokat számított az elmesélendő történet. Nem tudtak bármit felkenni a vászonra az alkotók, a trükkök nagy részt manuálisak voltak és nagy meló volt kitalálni és megvalósítani őket. Tehát az alkalmazott trükkök mind a történetmesélést szolgálták. Aztán jött a CGI, a számítógépes animáció forradalma. Eleinte működött is, hiszen soha addig nem látott világok tárultak elénk. Aztán túl lett tolva. Megfordult minden. Már nem volt fontos a történet, majd elviszi a látvány az egészet a hátán. A filmesek úgy gondolták, bőven elég, ha kifolyik a szemünk. Szerintem, valamikor a 3D megjelenése környékén egyértelművé vált, hogy mindez parasztvakítás. Nem csoda, hogy a 3D technológiától sokat vártak, aztán mégsem terjedt el igazán. Nem lesz csupán a látványorgiától jó egy film. Ami üres, az káprázatosságában is üres. Egy jó film puritánabb körülmények között is képes berántani.

A túlzás hétköznapisága. A túl fogalma mindenre rányomta a bélyegét. Soha ennyi szükségtelen vackot nem lehetett kapni a boltokban, mint ma. Értelmetlen termékek tömkelege, használhatatlan gagyi cuccok garmadája készül és kerül értékesítésre nap, mint nap. Sok hülyeségre adunk ki pénzt, ezt igazolandó, elég benéznünk otthon a szekrényeinkbe vagy egy gyerekszoba fiókjaiba és csetreszek százaival találkozunk. Bizonyára ezzel a kereslet és kínálattal hatalmas mennyiségű szemetet termelünk. De itt nem állnunk meg! A digitális felületeket szintén mérhetetlenül sokat babráljuk, nézegetjük. Sokaknál az alvás rovására megy a TikTok, a stream vagy épp a gamerkedés. Nem tudjuk abbahagyni. Kontrollálatlan tevékenységeink aztán az egészségünket veszélyeztetik. Jó ideje tudjuk, hogy a túlzott alkoholfogyasztás káros, de azt csak manapság kezdjük megtapasztalni, hogy a digitália is erős függőséget képes okozni és a roncsoló hatásait még csak ezek után tapasztaljuk meg igazán. Testi és lelki problémákat köszönhetünk majd a viszonylag új keletű médiumok használatának. És léphetünk tovább ebben a listában, a munkára. Ezen a téren is hajlunk a mértéktelenségre. Jócskán túl vagyunk már a napi 8 óra munkán. És nem csak a vezetőket, menedzsereket érinti hátrányosan ez. A legkülönbözőbb munkakörökben megsuhint minket a túlmunka szele. Miközben egyre jobban odafigyelünk a jobb munkakörülményekre, az elvégzendő feladatok mennyisége aránytalanul magas. Persze ehhez hozzáadódik az is, hogy az állandó elérésünk növeli a munkához való folyamatos kapcsolódásunkat. Ez sem segít rajtunk, nehezebb letenni a munkaidő végeztével a tennivalókat.

Közéleti túlkapás. A túlzások mentalitása beférkőzött a közéletbe is. Normális esetben a politikának a háttérben kéne maradnia. Az állami végzi a mindennapos feladatait, amely legfőbb vezérelve, hogy az állampolgárokat segíti és támogatja a feladataik hatékonyabb ellátásban. Vagyis az adott ország jól működik. Ehelyett ma azt látjuk, hogy a politika az előtérbe tolakodik. Benyomakodik a privát szféránkba is és ott kelleti magát. Nem az ország hatékony működésére fókuszál, hanem a hangulatkeltésre, a minősítésre, a félelemkeltésre, a sakkban tartásra. Populista eszközökkel manipulálja a társadalmat, álhíreket gyárt és propagálja azokat, fő céljának a hatalom megtartását tartja. Ez köszönőviszonyban nincs az elvileg valós feladataival. Túlságosan hangoztatja a nézeteit, és hirdeti önnön nagyságát. Azt tudjuk, hogy amikor impozáns szóvirágokba, hangzatos szlogenekbe kell csomagolni valamit, ott nagy problémák vannak a tartalommal. A történelem a nagyságot sosem az üres frázisokban méri, hanem az elért eredményekben. Sajnálatos látni ezt a közéleti túlkapást, amely jókora megosztottsághoz vezet. A megosztottság pedig a fejlődés útjában áll.

Valóban a ló túloldalára átesett világban élünk. Az állandó nyomás közepette nehéz megtartani a mértéket és a józan eszünket. De éppen ezért talán sosem volt annyira szükség rá, mint most. Elvesztünk a fogyasztói társadalom tömegében és ha nem vigyázunk ennél többet is veszíthetünk. Figyelmeztessen erre Chris Van Tulleken gondolata: "Nem csupán a megevett ételek miatt vagyunk ultrafeldolgozott emberek. Számos más terméket és szolgáltatást is vásárolunk, amiket úgy alakítottak ki, hogy túl sokat fogyasszunk belőlük. Ezek közé tartoznak a telefonjaink és az applikációink, a ruháink, a közösségi médiánk, a játékaink és a televíziónk. Néha úgy érezhetjük, hogy többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak nekünk. A növekedés követelménye és annak testünkre, illetve bolygónkra gyakorolt ártalmas hatásai már annyira beépültek világunk alapvető struktúrájába, hogy majdnem láthatatlanok."

Gondold át, neked az élet mely területein van kihívásod a túlzással! Írd le őket! És azt is, hogyan tudnál változtatni rajta.

Fotó: wayhomestudio, freepik