A nagy szülői dilemma

Vajon jól teljesítünk szülői feladataink terén?

"… És azt tudtam mondani (a gyerekemnek), hogy figyelj, nem várom el, hogy másmilyen legyél, mint amilyen vagy… a te tökéletes verziód legyél, nem olyan, amilyennek én szeretnélek látni." (Galambos Péter)

Szülőség előtt tisztán látjuk, hogy ha egyszer gyermekünk lesz, akkor miként állunk majd a feladathoz. Úgy biztos nem, ahogy a szüleink csinálták, vagy éppenséggel ugyanúgy. Aztán jön a csoda egy csöppség alakjában, szülők leszünk és hirtelen megkérdőjeleződik minden. Nem úgy működnek a dolgok, ahogy előre elképzeltük, ahogy szeretnénk és ez megvisel minket. Millió kérdés cikázik a fejünkben és jön a számtalan kért vagy kéretlen válasz. Az egyik önjelölt tanácsadó ezt mondja, a másik azt, a könyv meg amazt. No, így legyünk okosak.

A megélt mesék tanulságai. Nem leszünk okosak. Az életben sok múlik a tapasztaláson. Teljesen másként működünk 20 évesen, mint 40 éves korban. Csinálhatjuk ugyanazt mindkét életszakaszban mégis nagy különbség lehet a technikánkban, a hozzáállásunkban, a helyzet felismerésünkben, az emberi bánásmódunkban, a hatékonyságunkban és az eredményességünkben. A gyermeknevelés is pont így működik. Elmondások alapján, meg könyvekben olvasva a szülőség is egyszerűnek tűnik. (Nem könnyűnek, egyszerűnek. Nem ugyanaz.) De a gyakorlatban egyáltalán nem az. Élesben számos rögtönzéssel és kétellyel nézünk szembe. Ráadásul ezek a kételyek a teljes nevelési időszak alatt ott lebegnek a fejünk felett. A folyamat pedig hosszadalmas, hiszem mire felnő egy gyerek, abba mi is beleöregszünk némileg. Vagy mondjuk inkább úgy, mi magunk is felnövünk szülőként. Szóval, hogy jól látjuk-e el a feladatunkat sokszor csak jóval később derül ki.

A hiba forrása. Az is végtelen frusztráló, hogy van, ami másoknak működik, nekünk meg nem. Bennünk van a hiba? Vagy a gyerekben? Ez utóbbit fel sem merjük tételezni, mert azonnal a rossz szülő bűntudatát érezzük. Pedig ennek a megoldása valószínűleg sokkal triviálisabb. Nem a hibást kell keresnünk. A különbségeket kell felismerni. Ha valami nem működik, azt az eltérések okozzák. Apróságok, amelyek nem engedik egyes sablonok alkalmazását. A személyiségbeli egyediségek, az élethelyzetekben való sajátosságok, a családon belüli viszonyok jellegzetessége és változatossága. Nem vagyunk egyformák, mindannyian egyediek vagyunk, ezért akad annyi apróság, ami magyarázatul szolgál, hogy nálunk miért más nevelési, kommunikációs, problémamegoldó stratégiák válnak be. A szülőség ettől bonyolult és egyben izgalmas. Hatalmas tanulási és fejlődési lehetőség nem csak a gyerek, hanem a szülő számára is.

Elvi kérdés. Hogy mennyire nincs biztosan kikövezett megfelelő irány, arra jól rámutatott Moldován András egy könyvbemutatója estjén, ahol egy résztvevő feltette a kérdést, miként nevelje már újszülött korától a gyermekét pénzügyi intelligenciára. András nem foglalt egyértelműen állást a válaszában. Szerint nem biztos, hogy az a jó megoldás, amit ő választott, hogy a gyermeke bármit megkaphatott, de nem kapott zsebpénzt. Van, akinél a beosztható rendszeres pénzösszeg segíti elő a pénzügyi jártasságot. Nincs biztos módszer. Ugyanakkor a kérdést megelőző előadásában, kitért az elvek és a jogok ingatag kapcsolatára. Szerinte az elvek mindig előbbre valók, mint a jogok. Hiába van jogom valamihez, ha az alapvető elvekkel ütközik. Ha van valami, ami a gyereknevelésben segíthet, akkor azok az elvek és az irántuk való elköteleződés.

Elvek a gyakorlatban. Pár hete elmaradt az egyik iskolán kívüli művészeti órája a lányunknak. Napközben, későn érkezett az értesítés, így volt olyan társa, aki nem tudott róla. A szülei elvitték és otthagyták a művészeti iskolában. A gyermek kétségbe volt esve, aggódott, nem tudta a szüleit értesíteni a helyzetről. A lányunk felhívott, hogy mit csináljon, mire azt javasoltam, hogy menjenek a portára, mondják el mi a helyzet, és mivel a suli minden diák adatait bekéri, ott biztosan el tudnak érni a szülőket. Így is lett és mindenki megnyugodott. Én is. Mert nem hagyta cserben a társát, segített neki a megoldásban. Mi ehhez képest, egy jó matekjegy? Smafu! (Bár kötve hiszem, hogy a feleségem ezzel egyetért, szerinte nagyon nem smafu.) De számomra a lényeg, hogy ragadt a gyerekre valami itthon. Valami emberség féle, és ez jó. Erre jók az elvek. Utólag ugyan kiderült, hogy ő először másként képzelte el segítség nyújtást. Úgy gondolta, eljöhetett volna hozzánk a kislány, majd visszavittük volna az iskolába, amikor általában vége szokott lenni a foglalkozásnak. El kellett beszélgetnünk róla, hogy egy szülő sem örülne, ha a gyermeke egy idegen helyre menne a tudtuk nélkül. Bízom benne, azon túl, hogy helyesen cselekedett, ez tovább árnyalta a tanulságot a számára is.

A szülői képességeinkbe vetett kételyektől megszabadulni, főleg ebben a mai kirakatvilágban szinte lehetetlen. De utat mutatni, példával elöl járni, bizonyos értékek mellett kitartani nagyon is lehetséges és megéri. Még úgy is, hogy sok egyedi praktikát kell alkalmaznunk az út során. Mert korrekt elvek mentén haladva, jó eséllyel az utódaink is a tisztesség, a becsület és az életrevalóság ösvényén sétálnak majd. Ahogy azt Erica Reischer megfogalmazta: "Jó szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy rengeteg szabályt bemagolunk, inkább olyan ez, mint amikor jól beszélünk egy másik nyelven. Ahhoz viszont, hogy folyékonyan beszéljünk egy idegen nyelven, először gyakorlással bizonyos elveket a magunkévá kell tenni, majd ezek alapján az adott pillanat és az adott cél függvényében megalkotni a mondandónkat."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor aggódj kevesebbet szülői munkásságodon és adj több teret a gyakorlati tanulásnak. Kezdetnek írj fel három dolgot, amibe bevonhatnád a gyermeked és három olyat témát, amiről érdemes lenne elbeszélgetni vele.

A nyitó idézet kissé összefésültem, de ebben a podcastben megtalálhatod az eredeti, bővített verziójában is.

Fotók: bearfotos, gpointstudio, freepik