A (rossz) házasság haszonélvezői és kárvallottjai

A puccos esküvő nem garantálja a boldog házasságot

"A válások döntő oka a házasság előtti szerelem indokolatlan fölértékelése. Az ilyen szerelem óhatatlanul kialszik." (Miroslav Plzák)

A házasság nem csupán két ember szerelmének betetőzése, hanem irgalmatlan nagy üzlet. Business akkor, amikor köttetik, és akkor is, amikor netalán felbontatik. Szakmák egész sora húz hasznot abból, hogy minél emlékezetesebb dínomdánommal keljünk egybe. Ahogy egy válás lebonyolítása is igen komplikált hadműveletet igényel, mely szakértelmet szintén meg kell fizetni. Ha be is fuccsol a kapcsolatunk, a méltóságunkat, az emberségünket és a tisztességünket megőrizhetjük.

Az ügyvéd megvéd. Nemrég olvastam egy sokkoló cikket arról, milyen háborús állapotok dúlnak egyes válások alatt. Az eszközpark durva, ha osztozkodásról van szó vagy épp a gyerekelhelyezésről. A valamikori nagy Ő elleni lejárató hadjárat nem kímél senkit és semmit. Már annak idején A rózsák háborúja című koromfekete komédia is megmutatta mivé fajulhat két ember viszonya és ebben micsoda főszerep jut az ügyvédeknek. Ha valaki kicsit frissebb filmélményre vágyik ezen a téren, akkor ajánlom figyelmébe a Házassági történet című mozit, amelyben valódi mozgatórugói lesznek a történéseknek a válásra szakosodott szupersztár jogászok. De oktalanság lenne kizárólag őket okolni ezért a helyzetért. Az ügyvédek csak jönnek és megdolgoznak a pénzükért. Vagy megdolgoznak minket a pénzükért.

A hab a tortán. A sajtóban mostanság több ismertebb ember, celeb válása is felkapott téma lett. Mindig figyelemre méltó, amikor olyan párok, akik hétországra szóló lakodalmat tartanak, röpke pár év elteltével szétmennek. Egy rongyrázós dáridó nem más, mint egy máz. A marcipán borítás az esküvői tortán. A külsőség, amelyben benne van az is, hogy mit engedhetek meg magamnak, vagy mit vár el tőlem a környezetem, hogyan prezentáljam azt a fene nagy boldogságot, amiben részem van. Ez a buli fantasztikus emlék, amire szívmelengető lesz visszaemlékezni. Már akkor, ha a továbbiakban feltöltjük tartalommal a házasságunkat. Jöhet a házasság 2.0, ami már nem kizárólag csokiból, cukorból, édességből áll, hanem egyéb, korántsem ennyire intenzív ízvilágú étkekből.

Nem rendelni, főzni. Egyszerűbb kaját rendelni, ha kedvünk tartja, mint megfőzni magunknak. Az utóbbihoz előre kell gondolkodni, időt kell szánni rá, és nem árt ismerően mozogni a konyhában. A házasság is valami ilyesmi. Már nem csak összebújunk, ha igényünk van rá, ott vagyunk egymásnak a hét minden napján. Ha a következő lépcsőfok elmarad, és a szerelem nem válik szeretetté, akkor gond van. A szeretet érdeklődés hiányban elmarad. A kezdeti szenvedély megvolt, tündököltünk is az esküvőnkön a rivaldafényben, de a munkás hétköznapok már nem mennek. Nem kívülre kell mutatni a nagy lángolást, mert megpörkölődünk mi is meg a pörkölt is, hanem a meg kell tanulni a szeretet különböző szintjein együtt élni a kedvesünkkel.

Egységben az erő. A házasság egy összetett társasjáték. De nem egy klasszikus Monopoly szerű játék, ahol mindenkit legyőzve nyerhetünk. Inkább kooperatív játék, amelyben együttműködve jutunk célba és aratunk sikert. A győzelemhez stratégiára van szükség, és mindkét játékos legjobb tudására. Mindenki beleteszi azt, amiben jó, felosztják a feladatokat, áldozatokat hoznak, támogatják egymást, közösen haladnak előre és kerekednek a nehézségek fölé. A jó házasságban nem kell egyformának lenni, vagy mindenben egyetérteni. Elég azonos irányban nézni, felelős vállalásokat tenni, őszintén megosztani magunkat és időnként megállni, jó-e az irány, jók-e az érzések mindkettőnkben, hol kell változtatni? Egy oldalon állunk akkor is, amikor a szeretet nem mutatkozik meg oly intenzíven és mulandóságától megijedünk.

Ha mégsem működik. Előfordul. Ilyenkor az egyik fő kérdés, vajon megtettünk mindent, hogy megmentsük a kapcsolatunkat? Ha erre megnyugtatóan igennel válaszolunk, jöhet a következő fejtörő, képesek vagyunk-e méltósággal elválni? Azért gondoljunk bele. Valamiért összekötöttük az életünket ezzel a lenyűgöző nővel (vagy férfival), akit most a legnagyobb szerencsétlennek készülünk beállítani. Mit mond ez el rólunk? Hogy ennyire rossz emberismerők vagyunk vagy ennyire szánalmasan nem válogattunk és hozzámentünk az első jöttmenthez? Ugyan már! Ismerjük el, hogy álom pasi (vagy nő) volt az illető, joggal szerettünk belé és imádtuk. De nem léptük meg a szeretetteljes együttműködés magasabb szintjét. Legalább a tisztelet maradjon meg a felek közt. A közös múlt tisztelete. Ennek emléke jótékony szellemként lebegjen a lelki szemünk előtt.

A valódi kárvallott. Ha nem így járunk el, akkor ártunk a legvétlenebb szereplőnek a történetben. A büszkeségünknek, a vérünknek, a gyermekünknek. A szülők hajcihője, egyenlő a gyermek mentális szétcincálásával. A piszkoskodások, az ártatlan befolyásolhatósága, a másik ellen hangolása, vagy akár az, hogy ő véleményezze a szüleit és válasszon közülük, csak azért, mert azok nem jönnek ki egymással, nonszensz. Az elsődleges érdek a gyermek védelme lenne. Nem arra gondolok, hogy maradjanak együtt az ősök egy látszatházasságban miatta. Nem, váljanak el, mert joguk van nekik is egy boldog élethez. De a gyermekkel, mint valamikori szerelmük gyümölcsével, ne éljenek vissza. Ne legyen egy marionett bábu a szülei harcában. Tudják az ő érdekeit előtérbe helyezni. Ő nem tehet arról, hogy ebbe a családba született. De a normális felnövéshez, a lelki egészséghez, mindkét szülője szeretetéhez joga van. Még úgy is, ha a szülők útjai szétválnak. Steve Biddulph pszichológus szerint: "Bármi történik is a házasságban, ne a gyermekünktől váljunk el!"

Sokan addig látnak házasság terén, hogy milyen oltári nagy esküvői banzájt szervezhetnek. Ez messze van a mindhalálig jóban rosszban elv megvalósításától. Mert lesznek ilyen idők is, olyan idők is. Bármilyen időben ott lehetünk egymásnak, ha komolyan gondoljuk. És ha mégsem jön össze az életre szóló kaland, akkor még mindig kitarthatunk a tisztelet mellett, amely mindenkit megillet, aki érintett a kapcsolatunkban. Férfit, nőt, apát, anyát, gyermeket. Ha már nem lehetünk a házasságunk haszonélvezői, ne legyünk a kárvallottjai sem. Megmaradhat a méltóságunk, miként azt Thomas Moore mondta: "Még a válást is lehet a szeretet egyfajta beteljesülésének tekinteni. A szeretet sok mindent kér tőlünk, olyasmit is, ami teljességgel ellentmond a kötődés és hűség érzésének."



Ha tetszett ez a poszt, akkor nyomj egy like-ot és csatlakozz az oldal követőihez, hogy elsőként értesülj az új bejegyzésekről.
Fotó: Jonathan Borba, Pexels