A sikeresség gyenge stratégiái

2023.04.21

Népszerű de téves elképzelések, amelyek nem vezetnek tartós sikerhez

"A sikeres élethez nagyon jó arányérzék kell, sok területen, sokféle értelemben." (Pataki Ági)

Elnézve a médiát, a környezetünket és az emberek egy részét különös következtetéseket vonhatunk le arról, mi kell a ma ahhoz, hogy megvalósításuk az álmainkat, elérjük a céljainkat. Vannak divatos elképzelések, amelyek instant és gyors világunk elképzeléseibe ugyan beleillenek, de tartós sikert nem tudnak garantálni. Ha mi is küzdünk ilyesmikkel, akkor fontoljuk meg, merre tartunk és vajon oda fogunk-e érni, ahova szeretnénk?

Gyorsan akarunk eredményeket. A telefonjainknak gyors töltője van. A WiFi-nk villámgyors. A boltokban egész évben kapható banán és paradicsom. Semmire nem kell várni, minden azonnali. A siker nem feltétlenül ilyen. Van egy érési időszaka. Hogy ez tanulás vagy egy ötlet fejlesztése, az mindegy. Gyorsan a dolgokat csak összecsapni lehet. A külvilág gyakran csak azt látja, hogy valakinek hirtelen az ölébe hullik a siker. Ez gyors és csábító perspektíva. Ám az nem látszik elsőre, mennyi munka, fejlődés, nélkülözés, lemondás vagy épp kudarc van e mögött a siker mögött. Sosem megy gyorsan, olcsón és egyszerűen. Bármilyen könnyednek hat, az érési folyamat nem kihagyható. És sokszor alig látható, hiszen egy belső folyamatról van szó.

Minden hézagot be akarunk tömni. Uralkodik manapság egy tökéletességre törekvő mentalitás. Gondoljunk a női szerepekre, ahol a sikeres karrierista és a jó megjelenésű anyuka kényelmesen megfér egymás mellett. A kényelmes enyhe túlzás. Ugyan ez függ a konkrét foglalkozástól vagy vállalkozástól, de a legtöbb szülő tudja, nem olyan könnyű összeegyeztetni a lurkókat és a munkát. Erőfeszítést igényel. És ha arra törekszünk, hogy körülöttünk minden tökéletesen rendben legyen, abba beleőrülünk. Felesleges az utolsó lyukat is betömni, mert mindig lesz helyette másik. Ilyen az élet. Tökéletesen tökéletlen. Ha van, ami jól működik az életünkben, abban valószínűleg nekünk is nagy részünk van. Becsüljük meg, élvezzük, örüljünk neki. De ne várjuk el, hogy minden területen ugyanez a tökély legyen jelen. Különben csupa frusztráció leszünk az ide-oda kapkodástól, pedig lenne okunk a boldogságra.

A cél szentesíti az eszközt. Számtalan helyen taposómalomban érezhetjük magunkat, de attól még nem kell másokon taposnunk. Ahogy vitatható eszközökhöz folyamodnunk sem. Minden útrövidítés visszaszáll ránk. A nem etikus és korrekt viselkedésnek következményei vannak. Ezek lehetnek jól érzékelhető kihatások, mint egy kirúgás vagy jogi felelősségre vonás, és lehetnek kevésbé látványosak, mint az emberek elfordulása tőlünk vagy a szegényes kapcsolatrendszerünk. Sajnos, amikor rohamtempóban haladunk, sietősen vágyunk a sikerre, nem vagyunk körültekintők. A lényeg legyen elvégezve, a többi nem számít. Többet ígértünk, kevesebbet tartunk be, nem foglalkozunk a géppark karbantartásával, csak hajtjuk az eszközöket, amíg meg nem állnak, minősíthetetlen hangnemben beszélünk az embereinkkel, nem érezzük, hogy túllépjük a határt. Nem látunk mást, csakis az elérendő célt. Holott utána is lesz élet. Akkor jöhet a magyarázkodás, a mentegetőzés, lapulás, értetlenkedés, bocsánat kérés.

Csak magunkra koncentrálunk. Jóléti társadalmunk egyik fő panele az egyéni érdekek kihangsúlyozása. Én mit csinálok, én mit érek el, én mit gondolok, én mit érzek? Ezek nagyon fontosak önismereti szempontból, ám ha átesünk a ló túloldalára, akkor az egónk bekebelez minket. Nem leszünk jó csapatjátékosok, elfelejtünk adni vagy visszaadni a környezetünknek, nem járulunk hozzá a közösségünkhöz. Nehéz lesz velünk együttműködni, szót érteni és a támogatásunkat kérni. Mindenben azt nézzük, nekünk mi hasznunk belőle. Addig foglalkozunk a dolgokkal, amíg a hatáskörünk terjed, amíg érintenek minket. Az emberek is eddig a pontig érdekesek számunkra. Mit adnak hozzánk? Ha semmit, akkor érdektelenné válnak a szemünkben. Nem túl jó taktika ez, mert jó kapcsolatokra az életünk minden szakaszában szükségünk van. Egy önző személy viszont nem túl sok őszinte kapcsolatra számíthat.

Nem figyelünk az egyensúlyra. A munka és a magánélet harmóniája az egészséges életvitel lényeges komponense. Amikor a mérleg nyelve eltolódik valamely irányba, biztosan megérezzük magunkon, magunkban az instabilitást. Általában ez az eltolódás a munka és a karrier javára történik. Előfordul, hogy egy-egy rövidebb időszakban többet figyelmet és energiát igényel a hivatásunk. Egy projektet le kell bonyolítanunk határidőre, egy ötletet ki kell dolgoznunk részletesen és működésre bírnunk. Ezek a behatárolható keretbe szorított intenzív periódusok beleférnek. A családunk is megértő irányunkba, és mi sem hagyjuk őket cserben, tudjuk, hamarosan visszatérünk hozzájuk, az otthon feltöltő közegébe. De az örökös munkamánia hatalmas hiányokhoz vezet. Hiányozni fogunk a szeretteinknek, ahogy ők is nekünk. És hiányozni fog a megpihenés is. Letenni a munkát a nap végén, nem csupán abbahagyni. Utóbbi esetben fejben görgetjük tovább a feladatokat és nem tudunk leállni. Hiába lépünk ki a munkahelyünk ajtaján, már azon agyalunk, mi maradt ki, mivel kezdünk holnap? A regenerálódáshoz szükség van a privát szféránk tiszteletben tartására.

Ez mindössze néhány támpont a siker manapság népszerű narratívájához. Nem egy teljes kép, de gondolatindítónak elég. Ha mi is benne vagyunk abban a pörgésben, ahol a legfontosabb a siker mielőbbi megkaparintása, nézzük meg, hogy milyen elvek és gyakorlat mentén haladunk! És kérdezzük meg magunktól, hogy ideiglenesen szeretnénk sikeresek lenni vagy hosszú távon? Nem biztos, hogy mindkét esetben ugyanazokra a lépésekre és hozzáállásra van szükségünk. Ízlelgessük Jigoro Kano gondolatát: "Mindig a megfelelő mennyiségű erőt alkalmazd - soha ne túl sokat, és soha ne túl keveset. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik nem tudták elérni a céljaikat, mert nem mérték fel kellően a szükséges erőkifejtés mértékét. Az egyik véglet, mikor el sem érik a célt, a másik, mikor nem tudják, mikor kell abbahagyni."



Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is és olvass el még pár cikkel az oldalon, talán azok is elnyerik a tetszésed.
Fotó: ijeab, freepik