A szerelemnek múlnia kell

Hol van a meghittség a képmutató romantika után?

"Lassankint elfelejtjük az örömszerzés, a meghittség, az egyszerű szeretet szavait és gesztusait. Orrot fintorítunk, elhúzzuk a szánkat, mert az ilyesmi ma "édes" és "érzelmes" és "romantikus". Csupa lesújtó értelmet nyert jelző. És mögötte a merev pléhpofa mögött a csikorgó hiány." (Rónay György)

A legtöbb romkom ott ér véget, ahol egy valódi kapcsolat elkezdődik. A filmek általában azt a rögös utat dolgozzák fel, ahogy összejönnek a párok. A kezdeti vakságtól, amikor még nincsenek tisztában azzal, hogy az isten is egymásnak teremtette őket, a végső nagy ráébredésig és összeborulásig. De a valóság közel sem ennyire romantikus. Nem elég meglátni és megszeretni. Vele is kell élni!

Minden szép, minden jó. A romantika összetevői mindazon dolgok, amivel megkedveltethetjük magunkat a másikkal. Érdekes módon ezek általában pont olyasmik, amiktől a partner jobban érzi magát. Figyelem, kedvesség, meglepetések, közös programok. A megszerzés érdekében teljesen észszerűtlen dolgokat is megteszünk. Elviseljük a másik idegesítő barátait, elmegyünk egy általunk nem kedvelt együttes koncertjére, elégedetten csettintünk egy pocsék házilag készített vacsora elfogyasztása után. Mindent a cél érdekében. Majd amikor beleszürkülünk a kapcsolatba, akkor ez teljesen átfordul. A barátok inkább el se jöjjenek, gyűlölt zenét a rádióból sem hallgatunk, nemhogy élőben és persze a bolognai már megint sótlan. Egy kedves gesztusunk sincs. Korábban volt, felszabadultan, ösztönből, most meg híre-hamva sincs. Mi a képmutatás, ha nem ez?

Önző érzelmesség. Érdekesen képmutató a kezdeti fellángolással együtt járó romantika. Nem szeretem ezt vagy azt, de jó képet vágok hozzá és megcsinálom, mert tudom, hogy a páromnak örömet szerez. Valahogy nem érezzük ezt nagy erőfeszítésnek. És mintha a mi örömünk is része lenne ennek a csomagnak. Azzal, hogy a kedvére teszek a másiknak én magam is örömömet lelem. Tehát merő önzőségből tesszük ezt? Önzetlennek biztosan nem nevezhetjük, hiszen okkal viselkedünk úgy, ahogy. Elvárásunk van, kapni akarunk valamit a befektetésünkért. De valóban jó érzéssel tölt el már az is, ha a párunkat vagy leendő párunkat boldognak látjuk. Ez a fajta önzőség mindkét fél számára pozitívan hat.

Elfogyott a cél. Megszereztük, amit akartunk, egyenesbe kerültünk és már nincs szükség a romantikára. Túl is adunk rajra, akár a Marketplace-en egy használt nyomtatón. Egy éppen most szerelembe eső új indulónak úgyis jobban kell ez, mint nekünk. Számunkra feleslegessé vált. A romantika a párkapcsolati célba érésünk profi stratégiája. Kedvességtől olvadozó szívek, figyelmességtől elaléló lelkek. Segítségükkel elrabolható a kiszemelt szíve. És ha megvan, akkor többé már nem kell reggel ágyba vinni a finom lattét pirítóssal, hiszen a párunknak is van keze, lába, csináljon magának. És ha már ott van csinálhat nekünk is egyet.

Átvert szerelmesek. Nem vagyunk őszinték egy kapcsolat kibontakozásának idején. Végtelen szeretettel és türelemmel rendelkezünk a másik iránt, de ez nem lesz mindig így. Egy kapcsolat nem patikamérlegen méretik és nem is előre lefixált szerződésekben. Senki sem tol a szerelme orra alá egy iratot, amelyen le van vezetve, hogy most 120%-os figyelmet szentel neki, ez majd két év múlva lemegy 60%-ra és azt követő években tovább csökken. Pedig így lesz. A szerelemnek múlnia kell. Nem azért, mert Zorán ezt megénekelte, hanem mert ez egy természetes folyamat. Nem fognak örökké lángolni az érzelmeink, de ezzel a kezdetekben nem akarunk foglalkozni. Nem gondolunk rá, nem beszélgetünk róla. Miért tennénk? A kapcsolat azon fázisában nincs jelentősége. Később viszont lesz. Ám mivel sosem tulajdonítottunk neki fontosságot, akkor sem fogunk foglalkozni vele.

Kései romantikusok. Érthető, ha már nincs annyi időnk és energiánk, mint a meggyőzés időszakában. Nem arra fordítjuk az erőforrásainkat, hogy magunkért kampányoljunk, hanem a közös életünk működéséért és fejlesztéséért. Az is megkíván egy teljes embert. Azonban bármennyire koncentrálunk, hogy logisztikailag és anyagilag haladjunk, nem feledkezhetünk meg az érzelmi vonalról. Nem válhatja le a romantikát az anyagiasság. Ez nem olyan csere, aminek idővel meg kell történnie. Felelősek vagyunk, hogy az együttélés ne csupán a számok és a szervezés tekintetében legyen a helyén, hanem emocionálisan is. Ezért ne pakoljuk a szekrény mélyére, a nem használt dohos ruhák közé a romantikát. Ne feledkezzünk meg róla! Biztosan nem lesz olyan intenzitású, mint a megismerkedésünket követően, de fékezett habzással is csodákra képes. A kedvesség, a figyelmesség, a törődés mindig hatásos, mindig erősíti a kapcsolatunkat.

A romantika nem a friss szerelmesek kiváltsága. Nekik könnyen jön, a hosszabb ideje párkapcsolatban élőknek nehezebben, de mindenkinek szüksége van rá. Becsaphat minket, ha úgy gondolunk rá, már kinőttünk belőle. Először a fő mozgatórugója egy kapcsolatnak, később pedig az aktualizálója, élénkítője. Új erővel és érzelmekkel tölti meg az egyhangúvá vált hétköznapokat. Nem ciki, nem régimódi, nem gyerekes, hanem a kiegyensúlyozott viszonyunk alapeleme. Amint Shmuley Boteach mondta: "Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk, hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor találj ki valami romantikus meglepetést a párodnak az elkövetkező napokban!

Fotó: freepik