A valóság torz képe

Tényleg olyan a világ, amilyennek látjuk?

"Az ember önismerete torz, hiszen ha érdekemben áll, hogy magam elől elrejtsek valamit önmagamról, meg is fogom tenni." (Mérő László)

A világképünk egységes és teljes. Születésünk óta építgetjük, külső és belső benyomások alapján, értékekre, tudásra, információkra alapozva. Ez hatással van a hitünkre, a másokhoz való viszonyunkra, a pozitív vagy éppen negatív szemléletünkre. De vajon mennyire igaz és valós a világ, amit látunk? Látjuk-e mindazt, ami lényeges?

Látni a láthatatlant. Érdekes kifejezés ez a látás. Sokszor használjuk a hétköznapokban, úgy látjuk, majd meglátjuk, és hasonló szófordulatokban. Ám gyakran ezek a látások inkább belső intuíciók, érzések, vélekedések, meggyőződések. Még csak látnunk sem kell, hogy valamiben véleményt formáljunk, döntést hozzunk, cselekedjünk. A belső tisztánlátás a kulcsa annak, hogy tetteinket igazoljuk, ha másnak nem saját magunkat.

Csalóka valóság. Amiből merítünk azonban meglehetősen korlátozott. Részben mi magunk vagyunk az akadályozók, mert az információkat szelektáljuk, a saját ízlésünk szerint. Ami nem érdekel minket, azzal nem foglalkozunk. Ez nem csupán azon területeket foglalja magába, ami távol esik az érdeklődésünktől, de számtalanszor olyanokat is, amelyekre nem vagyunk kíváncsiak, nehogy megbolygassa a nézeteinket. Jobb a lelki békesség, ne zökkentsük ki magunkat. A másik akadály a világban uralkodó torz tájékoztatás. Ennek mindössze pici, de annál látványosabb darabja a részrehajló média, amely mindig annyit és úgy oszt meg a történtekből, hogy annak hírértéke legyen és kiszolgálja vele a közönségét. Aminek pedig nincs nézettség, olvasottság vonzó ereje, az említésre sem méltó.

Hol a többi? A jéghegy csúcsán kívül, a vízfelszín alatt, egy sokkal hatalmasabb jégtömb helyezkedik el. Egy felfedezetlen terület, amely még nem került feltárásra vagy a jelenlegi érdekeink nem engedték meg, hogy megismerhessük. Gondoljunk olyan tudományos kísérletekre, amelyekből kifelejtik azokat az adatokat, eredményeket, amely nem igazolja a kiindulási hipotézist. A minimum torzítás a téves végkövetkeztetés, a súlyosabb kihatás, ha ebből kiindulva, tévúton járó, további kísérletekre kerül sor. Ez egy szándékos manipuláció. De akad olyan helyzet is, amikor egyszerűen a társadalom még a vakság állapotában leledzik. Nem véletlen, hogy az elmúlt években megszaporodtak azok a mozgalmak, amelyek a nőkkel szembeni visszaélésekre hívják fel a figyelmet. Ez egyben kezdete egy felismerésnek is, hogy a világban mennyire háttérbe szorultak, szorulnak a nők. Például, jó ideig a rendvédelmi szervek csupán egy féle golyóálló mellényeket kaptak, amelyeket férfiakra terveztek, abszolút figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy nők is dolgoznak ezen intézményekben, ők pedig mellekkel is rendelkeznek.

A hiányzó részletek. Az említett példákból is látszik, hogy hiába vagyunk nyitottak az információkra, ha azok nem állnak teljes egészében a rendelkezésünkre, nem fednek le elég széles spektrumot, akkor a mi képünk sem lehet teljes. Bár annak látszik, mert az adott szituációnak minden aspektusát megmutatja, de az akaratlagos ferdítést, bizonyos tények fel nem tárását vagy elhallgatását, nem tudja magába foglalni. Ha a tájékozódás során rossz az indulás, nem megfelelő a kérdés, hiányosak az adatok, fontos részletekre nem tejed ki a vizsgálat, akkor téves lesz a tanulság is. Ez pedig mindennapos, hisz sokan úgy játszanak a számokkal, hogy az számukra előnyös legyen. Kicsit jobb színben tüntetni fel magunkat, a munkánkat, kedvezőbb eredményt, több sikert, nagyobb elismerést jelent.

Ismerjük meg a hátteret. Logikusan nem építhetjük fel a valóságunkat nem létező dolgokból. De ügyelnünk kell, hogy minél kisebb legyen az információs torzítás, mert különben a világunk is nagyban torzul. Ha lehetséges nézzük meg a hátteret. Akkor is, ha kellemetlen. Egy üzletkötőnek az az érdeke, hogy üzletet kössön, ezért a legjobb és az átlagosan elérhető sikerekkel, hozamokkal rukkol elő. De minden eredmény átlaga úgy teljes, ha a negatív oldalt is teljesen hozzávesszük. És a sikertelenség mindig nagyobb egységet foglal el, mint a siker. Csak nem beszélünk róla. Inkább a jó dolgokról beszélünk, mintha ez lenne az általános. A háttérhez az is hozzátartozik, ami nem látszódik, ami a felszín alatt van. Olyasmik, amelyek felett észrevétlenül elsiklunk.

Belső Nóra szerint: "Minden embernek van egy képzeletbeli valósága, egy olyan valóság, amelyet csak ő lát és érzékel olyannak, amilyenné a saját fátylán keresztüli érzékelés során felépítette magában. Ennek apró részleteit otthonról is hozta, a többit maga alkotta hozzá. Ez a fiktív valóság nem egyezik másokéval, akármennyire szeretnénk is azt hinni, hogy mégis. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a belső valóság mindig torz, és a torzítás (a takaró fátyol minősége) is különböző mindannyiunkban." Felelősek vagyunk a saját torzításainkért. Egyben azért is, hogy a tetteink tisztasága a legkevésbé torzítsa a világot. Az emberiség tevőleges tagjaként csak így haladhatunk együtt az igazi megismerés útján.

Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: freepik