Aki keres, talál

Miért érdemes mindenkiben a jót keresni?

"Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni." (Lucy Maud Montgomery)

Elénk fantáziájú feltételezők vagyunk. Ha hiányoznak bizonyos információk, azok helyét kedvünk szerint kipótoljuk. És sok esetben az általunk felállított kép nem csupán nem felel meg a valóságnak, de még negatív színezetű is. Igaz ez a másokról alkotott véleményükre is. Miért éri meg a jót keresni és megtalálni az emberekben?

Tornásztatja az agyunk. Általában könnyebben vesszük észre a negatív dolgokat, a pozitívokhoz meg erőfeszítésre van szükségünk. Így kényszerítjük magunkat az optimista gondolkodásra. Jó gyakorlat, hogy írjunk le az ismerőseinkről minél több jó dolgot. Bármit, ami eszünkbe jut, amit tudunk róluk. Ez nem olyan könnyű, de ha ráérzünk nem is olyan nehéz. Tegyük rendszeressé, hogy írunk, és ezzel elkezdjük tréningezni a látásmódunkat egy derűlátóbb irányba.

Jobban érezzük magunkat. Emlékezzünk rá, mennyire le tud húzni hangulatilag, amikor csupa rossz történik velünk. Mintha az egyik ócskaság vonzaná a másikat. Ha szándékosan jobb kedvre akarjuk deríteni magunkat, az egyik legjobb, amit tehetünk, ha figyelünk a pozitívumokra. Amikor emberekben elkezdjük meglátni a jót, ugyanezt éljük meg, csak a kapcsolatainkra kivetítve. Úgy érezzük, klassz személyek vesznek körül.

Magasabb lesz az elvárásunk. Amikor a feltételezésünk bizakodó, akkor ez a hozzáállásunkban is kifejeződik. Másként szólalunk meg, másként bánunk az illetővel. A hangszínünk barátságosabb, az elvárásunk magasabb lesz. És találkozunk majd jó néhány emberrel, aki hálás lesz ezért a viselkedésért, és dolgozik rajta, hogy megfeleljen az elvárásainknak. Ne lepődjünk meg, ha sikerrel járnak. Ritkább, amikor bizalmat szavaznak nekik, ezért értékelik az alkalmat.

Javulnak a kapcsolataink. Amit elkezdünk pozitívabban viszonyulni a többiekhez, abban a pillanatban ez visszaszáll ránk. Hasonlóan emberséges és jóindulatú fellépéssel találkozunk. Kölcsönösen kellemesebben érezzük egymás társaságában magunkat. Elindítunk egy pozitív kapcsolati spirált, azaz értékesebbé tesszük a viszonyunkat. Ha nem is akarunk életre szóló nagy barátságot kötni, mégis könnyebben célt érhetünk rendezett kapcsolatokkal.

Értékesnek tituláljuk az embereket. Amikor az önzés, a féltékenység, vagy csak az egyszerű emberi gyarlóság, hogy én jobb vagyok a másiknál, erőt vesz rajtunk, akkor nem igazán akarunk jót látni az illetőben. Ezzel nem kezeljük őt a megfelelő értéken. Lehet vitatkozni, hogy ha pozitívan nézzük akkor sem. De még mindig jobb felül, mint alulértékelni. Mindenkinek. Így van mihez felnőni.

Kihasználjuk az erősségeket. Ha felismerjük miben jók a körülöttünk lévők, akkor ezt használni is tudjuk. Talán elsiklunk az emberek képességei felett, de ha tudatosítjuk ezeket, akkor élni is tudunk velük. Észben tartjuk a csapattagjaink erősségeit, számítunk rájuk, méltatjuk azokat. Jobb csapattá, jobb közösséggé válunk, amelynek közös haszonélvezői vagyunk. Együtt erősebbek, eredményesebbek leszünk.

Idealista, mégis realista mentalitás. Azzal, hogy pozitívabban gondolkodunk valakiről, változik a róla alkotott képünk és a viselkedésünk is. Nem lett jobb ember, csak mi vélekedünk róla másként. Meg tudjuk becsülni azt is, akit nem szeretünk. Szükség van erre? Jól jön, amikor együtt kell működni, például egy munkahelyen. Nem kell mindenkit szeretni ahhoz, hogy jól kijöjjünk egymással. Plusz némi alázatot is tanulhatunk, hiszen senki sem tökéletes. (Bármily meglepő mi sem.) De minden hiba ellenére megismerhetjük és értékelhetjük az illető pozitívumait.

Annyira könnyű az első benyomásra hallgatni. Vagy még arra sem. Megállni egy szóbeszédnél, alkalmazni egy előítéletet, a világ legkényelmesebb dolga. És sokan emellett voksolnak. De tegyük a szívünkre a kezünket. Elgépiesedett, robotizált világunkban, mi is jobban érezzük magunkat, ha emberszámba vesznek. Idézzünk fel egy szituációt, amikor némi gondunk támadt, és szükségünk volt segítségre. Valószínűleg örömmel vettük, ha együttérzőn beszéltek velünk, nem csupán számoknak, adatoknak tekintettek. Amikor egy picit többre értékelünk valakit, mint azt bárki más tenné, amikor esélyt adunk ott, ahol senki más nem, amikor emberségesebbek vagyunk az átlagnál, akkor felemeljük az adott személyt, és egyben magunkat is. Ekkor jön el a termékenység ideje. Mindenkiben van valami jó. Anne Frank szerint: "Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója."



Ha tetszett ez a cikk, akkor kövesd a további bejegyzéseket itt vagy a Facebook-on.
Fotó: Just Name, Pexels