Analóg vagy digitális család?

2020.02.25

Az "okos" családi légkör megteremtése okos szokásokkal kezdődik

"Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát." (Tommy Orange)

Beette magát az életünkbe a digitális technika. Okos kütyük hevernek körülöttünk mindenfelé, és nem is az a gond, hogy hevernek, hanem hogy, állandóan a kezünkbe kerülnek és megragadják a figyelmünket. Nem tekintek a technológiára átokként, de érdemes lefektetni bizonyos szabályokat, korlátokat a családunkon belül, hogy ne az eszközök uraljanak minket, hanem mi őket.

Társas kapcsolatok. A gyerekek a kezdeti éveikben belecsöppennek a kis közösségeikbe és elindul a szocializációjuk. A bölcsi, ovi, majd iskola nagyszerű táptalaj a kommunikáció és a személyes interakciók fejlődéséhez. Ehhez hozzájárulhatunk mi is, illetve lépéseket tehetünk, hogy kilépjünk a telefonok általi rövid póráz szorításából. Miért ne beszélgethetnének a szülők a játszótéren vagy míg a gyerekek a táncórán vannak? Jobb, mint a mobil fölé görnyedni és nyomkodni. Nekünk is jót tesznek a hús-vér kapcsolatok és a gyereknek is jó példával járunk elő. Az is biztonságot nyújt a kicsiknek, ha az általa kedvelt pajtásaiknak a szüleit ismerjük, esetleg jóban is vagyunk velük.

Direkt és indirekt beszélgetések. Nem minden gyerek közlékeny. Érdeklődünk mi történt aznap és ő csak annyit válaszol: "semmi". Ezzel a részéről le is van tudva a dolog. Sajnos néha a szülő részéről is. Szóra lehet őket bírni, csak nem ilyen direkt módon. Nekünk kell kreatívabb kérdéseket feltenni. Konkrétumokra kérdezni, mit evett meg ma, kivel játszott a legtöbbet, mit tanult. Sokszor ez is elég, hogy közlékenyebbek legyenek. De segíthet az is, ha valami közben elegyedünk szóba és nem kifejezetten csak beszélgetünk. Mondjuk séta közben vagy kirakózás, társasjátékozás alatt, mintegy másodlagosan ő maga kezd bele a napi történések mesélésébe. Teszi ezt lelkesen és külső kényszer nélkül. Ez máris egy nyomós indok, amiért megéri naponta leülni játszani a gyermekünkkel. A másik, hogy rögtön túl léphetjük a hazánkban átlagos napi 7 percet, amit egy szülő a gyermekével tölt. Egy harmadik meg a közös örömszerzés és élmény megélése. Sokkal meghittebb kapcsolatot épít, mint a tv nézés.

Kapcsoljuk ki! A tv egy nagyszerű gyermekmegőrző találmány, mert a legtöbb csemetét szépen le lehet kötni vele. Valóban hasznát vehetjük időnként, de válogassuk meg mit néz, és húzzunk határt, kapcsoljuk ki. Ne ez töltse be az estéket. A háttér tévézés a feleslegesség netovábbja. Mintha nem lenne e nélkül is elég zaj. Ha mindenáron szükségünk van valamire, akkor a zene sokkal jobb választás. Nem youtube videoklipek, csak a zene önmagában. Szörnyen figyelemelterelő például vacsora közben a tv bámulása. Végre egy kis és rendszeres idő, amikor egymással szemben ülve eszegetünk, beszélgetünk. Nem pedig eltekintgetünk egymás között és figyeljük a doboz villódzó fényeit. Épp mostanában próbáljuk meghonosítani, hogy vacsi alatt felváltva mindenki mondjon pozitív és kellemes dolgokat, amelyek aznap történtek vele. Még javában dolgozunk ezen, de jobb érzéssel kelünk fel az asztaltól egy ilyen társalgás után. Meg van a helye és ideje a telefon és tv használatnak, de nem a vacsoraasztal mellett.

A hálószoba tabu. Az alvásra ajánlatos ráhangolódni. Nem tesz jót a szemnek a képernyők kék fénye, az agynak a vibráló képorgia. Ezért, ha tehetjük, lefekvés előtt ne különböző monitorokat bámuljunk. Ha nem tehetjük, a munkánk miatt, legalább kapcsoljuk be a szemkímélő opciókat a készülékeinken, amelyek melegebb fényhatást biztosítanak. Legyenek olyan helyiségek a lakásban, ahol kívül hagyjuk a digitális világot. Mondjuk a hálóban ne tévézzünk és ne arra aludjunk el. Vigyünk magunkkal inkább egy jó könyvet és azt böngésszük mielőtt bevágjuk a szunyát. A telefonokat is jó mérsékelten használni este az ágyban. A legoptimálisabb az lenne, ha nem is lennének ott velünk, de ha már ott vannak, helyezzük távolabb magunktól őket. A pihenés fontos a szervezetünk regenerálódása szempontjából. Mégis hajlamosak vagyunk felületesen kezelni az alvás előkészületeit, hogy nyugodt álmaink legyenek.

Megosztó szülők. Sharenting. Ezzel az új kifejezéssel illethetjük a túlposztoló szülőket. (A szó az angol "share" (megoszt) és "parenting" (szülőség) szavakból született.) Ők azok, akik lépten nyomon mindent dokumentálnak a fotóikkal és meg is osztják országgal világgal a neten. Olyan gigantikus digitális lábnyomokat hagynak a közösségi médiában, hogy egy jeti is megirigyelné. E tekintetben legyünk jóval körültekintőbbek. Ne feledjük, ami egyszer felkerül a hálóra, az ott is marad. Ray Kurzweil szerint: "Információt eltüntetni az internetről olyan, mintha egy seprűvel próbálnánk visszaterelni az óceánt." Később jó néhány kellemetlen pillanatot okozhatnak majd a cseperedő gyermekünknek a róla készült korábbi képekkel. Ne romboljuk le az önbecsülését. Ne osszuk meg semmit, amit a gyermekünk nem szeretne, ha megosztanánk róla. Ha pedig kicsi még ahhoz, hogy véleményt formáljon, akkor inkább ne osszunk meg semmit róla. A családi életünk a mi intim szféránk, és ezt saját magunknak sem árt tiszteletben tartani. A magunk és a családtagjaink érdekében. (Íme egy friss példa.) Ha nagyon megoszthatnékunk támad, csináljunk egy zárt csoportot a közeli barátoknak, családtagoknak és ott adjunk ízelítőt magunkból. De ott is ésszel és mértékkel.

Rengeteg előnye van a digitális forradalomnak, a mi felelősségünk, hogy megfelelően éljünk vele. Mi is sok tekintetben tanuljunk ezt az egészet. Mutassunk jó példát a fiataloknak, és beszélgessünk velük. Ne elidegenedjünk egymástól, és csak a közösségi platformokon értesüljünk róla, mi történik a családunkban, hanem ez is egyike legyen azok eszközöknek, amelyek közelebb hoznak egymáshoz. Tanítsuk meg a gyermekeinknek az etikai normákat és veszélyeket úgy a való életben, mint a virtuális térben. Tegyük tudatosabbá az okos ketyerék és applikációk használatát, hogy ne maradjunk le az igazi élményekről. Ahogy Bea Johnson megfogalmazta: "Emlékszel rá, mikor történt utoljára, hogy egy nyaralás alkalmával nem használtál elektronikai készülékeket, mivel nem volt internetelérhetőség? Fogadjunk, hogy kipihenten tértél vissza, és csak ámultál magadon, mennyire könnyű volt kikapcsolni. Az a jó hírem van, hogy egész évben megtarthatod ezt az érzést, ha korlátozod saját magad!"




Ha tetszett ez a cikk, és megoszthatnékod van, akkor oszd meg másokkal is.

Fotó: Andrea Piacquadio, Pexels