Az élet nyűgje

Szenvedélyről vagy szenvedésről szólnak a mindennapjaink?

"A modern ember nem csak nyughatatlanul rohanó, de eltompult, unott lény is, akit semmi nem dob fel, semmi nem ragad meg legbelül igazán." (Nicolai Hartmann)

Reggelente nyúzottan ébredünk? Kedvetlenül készítjük a kávénkat és álmatagon vánszorogva indulunk az utunkra? A napi önismétlő rutin olybá teszi az életünket, mintha időhurokba kerültünk volna, ahol folyton ugyanazt a napot kell megéljük. Nem a napok ugyanolyanok, hanem mi. Nem az élet nyűglődik tőlünk, hanem mi az élettől. Mi szürkültünk bele az egyhangúságunkba. Mit tehetünk ellene.

Gyerek szemmel. A gyerekek jó példát adatnak a számunkra. Minden nyavalygásuk és hisztijük ellenére képesek kiválóan alkalmazkodni. Tudnak azzal főzni, amijük van. A kezük ügyébe kerülő bármely dologból játékot varázsolnak. És többször látják az egyszerű dolgok jó oldalát. Vegyük azt, hogy télvíz idején leesik a hó. Ez ugyan felénk elég ritka, mondhatni ünnepszámba megy, de azért vegyük ezt. Mit lát egy felnőtt? Le kell takarítani a kocsit, ellapátolni a havat a járdáról, újabb terhek. Ellenben egy gyerek ebben is a szépséget, az örömet, a játékot látja. Tavaly, mikor ezen ritka alkalmak egyikére ébredtünk egy hétköznap, a gyermekünk úgy döntött, hogy menjünk gyalog az iskolába és tapossuk csak a havat. Egyébként sem kocsikázunk reggelente, inkább biciklizünk vagy tömegközlekedünk, de aznap egyértelműen a séta lett a nyerő. Több idő, de több élvezet is. És különlegesebb élmény. Nem feltétlen kell havazni, vagy egyéb extrém dolognak történni, hogy mi is keressünk valami örömtelit a reggelünkben.

Kipróbált területek. Még egy gyerekes példázat. Legalábbis a saját házunk tájáról. Én nagyon szeretem, hogy a gyerek a nyitottságát kihasználva sok mindenben kipróbálja magát. Legyen az tanulmányi verseny, sport, zene vagy egyéb művészeti ág. Ezek alapján jobban megismeri önmagát. A korlátait ugyanúgy, mint az erősségeit vagy az érdeklődési körét. Mi milyen gyorsan köteleződtünk el jelen munkánk, szakmánk mellett? Kipróbáltuk magunkat több területen is, hogy érezzük a különbséget? Ha nem érezzük jól magunkat ott, ahol vagyunk, kísérletezünk? Merünk lépni, váltani? Ez nem könnyű döntés, ha kötelezettségeink vannak. Ám szükséges, ha nem komfortos a mostani munkánk, ha nem élvezzük a hétköznapokat. Időnk nagy részét munkával töltjük. Ha ez szenvedés számunkra, akkor az életünk jó része a kínlódásról szól. Meg kell találnunk azt a területet és közeget, ahol rendben vagyunk, ahol örömmel és értékesen töltjük az időnket, az energiánkat.

Hiányzó egyensúly. Természetesen nem csupán rajtunk múlik, hogy kellemes-e a munkakörnyezetünk. Van, aki szereti, amit csinál, de nem jön ki a munkatársaival vagy a főnökével. Van, aki épp fordítva, szereti a kollégáit, jó közegben van, de nem talál elég kihívást a feladataiban. Sok múlik azon a munkáltató milyen miliőt, munkamorált képvisel vagy alakít ki. Ezek rajtunk túlmutató tényezők. Az is jelenthet problémát, ha ránk telepedik a munka. Az állandó túlóra, a végére érhetetlen tennivalók mennyisége maga alá temet. Lehetetlen így lelkesedni. Előbb-utóbb kimerülünk a kíméletlen darálás során. Szükség van feltöltődésre. Akár a nap végén, akár a nap folyamán kicsippentett kis időre, amikor nem robotolunk a munkagépezetében. Persze ehhez az is kell, hogy a gondolataink se zakatoljanak. Ezt letenni irtózatosan nehéz az állandó nyomás alatt.

Egy kis öröm mindig, mindenben. Minden zsúfoltság ellenére sokat segít, amikor meglátjuk a szépet a legegyszerűbb dolgokban. Hazajönni a gyerekkel a suliból lehet szülői kötelesség vagy egy kellemes beszélgetős séta a lurkóval. A házimunka lehet idegőrlő mindenre rárakódó tevékenység, vagy lehet podcasttel, zenével feldobott elfoglaltság. A gyerek fürdetése és altatása időigényes esti program vagy elbohóckodott, szétröhögcsélt, meseolvasós közös élmény. Sajnos túlvállaljuk magunkat. Nem csupán a karrierünkben teperünk de otthon is mindent maximálisan kézben és rendben akarunk tartani. Képtelenség mindenütt 100%-ot nyújtani. Ha ez a cél csak a feszkó marad, hogy megfeleljünk a modern világunk által idealizált ember képének. Így bizony nyúzottak is leszünk. Életuntak. Pedig akár egy jó kávé, egy biztató szó vagy egy ütős poén is feldobhatja a napunkat. Kevés is elég lenne a jobb kedvhez, ha ezt a keveset észrevennénk. De a sok kötelezettség, a munkahegyek, eltakarják előlünk ezt a keveset.

Ne legyünk naivak. Az életben számos megpróbáltatás vár ránk. Nem szeretem dolgok, fájdalmak, negatív történések. Nem lehetünk vakok és töretlen optimizmussal vigyorgók. Helye van a szenvedéseinknek. De nem az év 365 napján. Bőven találhatunk indokot a jókedvre is. A megkeseredettséget leválthatjuk némi szenvedéllyel. Naggyal vagy kisebbel, mindegy. Csak találjunk valamit, ami élettel tölti meg a lelkünket. Amint azt Márai Sándor megkapóan szavakba öntötte: "A szenvedély él és vár valahol, nem enged el. S ez jó így. Nem igaz, hogy teljesen céltalan életed és munkád. Valamit még akar veled az élet."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor légy kicsivel szenvedélyesebb az életeddel kapcsolatban.

Fotó: freepik