Az életre szóló tanulás

2016.10.08

Ötletek miért és hogyan tanuljunk felnőttkorban

"A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából." (Ludwig van Beethoven)

Legyünk tisztában vele, hogy ha nem mi töltjük meg az agyunkat gondolatokkal, akkor ezt megteszik mások. Választhatunk, valami tartalmasat teszünk bele, a saját ízlésünknek megfelelőn vagy befogadjuk azt, ami kapunk. Az utóbbi kockázatos, mert a környezetünk befolyást szeretne gyakorolni ránk. Ömlenek felénk a hírek, a reklámok, az információk, és mindegyike hatással bír. Ha elég sokat látjuk őket, beszivárognak a fejünkbe, és letáboroznak a gondolatainkban. Formálják az elképzeléseinket, a véleményünket. Ráadásul ez nem mindig érhető tetten azonnal. Mert mondhatjuk, hogy azért mert annyit hirdetik, még nem fogom megvenni ezt a mosóport, azt a margarint, stb. De beengedtük az információt, így az a tudatalattinkba gyökeret ver. Például, aki rendszeresen sok negatív témájú hírt néz, olvas, annak a hozzáállása is megfigyelhetően pesszimistábbá válik. A reklámok sem feltétlenül egy terméket adnak el nekünk. Hatásvadász módon, hosszútávon elültetik bennünk a jobb és gazdagabb élet szellemiségét. Erre alapozva pedig, idővel vásárolni, költeni fogunk. Az internet pedig még személyre szabottabban próbál irányítani minket, hisz komplex rendszerként, figyelve az érdeklődésünket, nekünk szóló tartalmakat és reklámokat jelentet meg. Erről bővebben ebben a cikkben írtam.

Ha nem szeretnénk elveszni a naponta reánk zúduló infók tömegében, akkor tudatosan kell alakítanunk, helyes irányba terelnünk a gondolkodásunkat. Segít ebben, ha felnőtt korban is nyitottak maradunk a tanulásra, új dolgok elsajátítására. A porosz alapú iskolarendszerünk, továbbra is nagyobb figyelmet szentel a különböző tárgyi tudásnak, mint az életre való felkészítésnek. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a szakmaismeret másodlagos, nagyon is kulcsfontosságú. Azonban mellette van még számos olyan készség, amely fejleszthető és eredményesebb életvitelt, karriert eredményezhet, mégis mostohán bánunk vele. Ilyen a kommunikáció, pénzügyi intelligencia, érzelmi intelligencia, időgazdálkodás, csapatmunka, vezetés, vállalkozói ismeretek. Szerencsére ma már ezekben is jócskán járatosságot szerezhetünk, és többnyire még az iskolapadba sem kell visszaülnünk. Legalábbis nem a hagyományos értelemben. Néhány ötlet, ami segíthet, hogy szoros elfoglaltságaink mellett is bővíthessük az ismereteinket.

Tanuljunk olyan dolgokat, amelyek érdekelnek minket. Akár a számtalan kreatív hobbi egyikét választjuk, kikapcsolódás és a feltöltekezés érdekében, akár képességeinket fejlesztjük, lényeges kösse le a figyelmünket. Frissebben tart, és ösztönösen erőteljesebb koncentrációra sarkall, ha az érdeklődési körünkbe tartozó témákkal foglalkozunk. Ilyenkor mintha nem is tanulnánk, egyszerűen csak megragadnak bennünk az ismeretek. Hatékonyabban tanulunk, és jobban élvezzük a megszerzendő tudás birtoklását és elsajátítását is. Ahogy a gyenge szóviccben mondja Gandalf kis cimboráinak: "Milyen jó nektek barátaim, nektek a munkátok a hobbitok.".

Ne sajnáljuk a pénzt és az időt a fejlődésünkre. Gyermekoromban volt egy nagynéném, tőle hallottam mindig: "Tanulj, mert magadnak tanulsz. Amit megtanulsz az a tiéd, azt el nem vehetik tőled.". Az elmúlt hetekben találkoztam azzal a történettel, amelyben egy vállalkozó, két felnőtt lányának egy-egy lakást vett, támogatva őket, a felnőtt életüket. Büszkén mesélte el ezt egy szintén vállalkozó ismerősének, aki miután elismerését fejezte ki, hozzátette: "A pénzköltés időzítése nem tökéletes. Ezt a pénzt már évekkel ezelőtt a lányok megfelelő iskoláztatásába kellett volna befektetni, hogy pár év munka után, önállóan, a saját erejükből tudjanak ingatlant venni. Ez a lányoknak is büszkeséget adott volna." Befektetni magunkba, a tudásunk bővítésébe, egyenlő a jövőnkbe való invesztálással. Csak nyerhetünk általa.

Használjuk ki a holtidőket. Azokra az időkre célzok, amelyek megkerülhetetlenek, de gyakran nem túl értelmesek. Mondjuk akinek utaznia kell a munkába, az napi egy, másfél órát biztosan utazgat. A tömegközlekedés ideális egy nagyszerű könyv olvasására. Vagy ha autóval járunk, akkor hanganyagokkal tehetjük jóval tartalmasabbá a dugóban eltöltött időnket. Manapság egyre több hanganyaghoz hozzá lehet jutni, a legkülönbözőbb témákban. Hanganyagokkal egyébként a rendkívül egyhangú háztartási munkák - vasalás, mosogatás - élvezeti értéke is emelhető.

Rendszeresen tanuljunk. Inkább keveset, de azt rendszeresen. Váljon szokásunkká a fejlesztésünk. Eleinte megerőltető lehet, hogy a napot egy könyvvel nyissuk vagy zárjuk, de ha csak akkor van módunk olvasásra, akkor illesszük be így a napi rutinunkba. Nálam például esténként olvasással zárul a nap. Talán lecserélni az autókázás alatti megszokott rádiós műsorainkat egy oktató előadásra, kényelmetlen, de bizonyosan többet profitálunk majd belőle. Tudatosan formálni magunkat, elszántságot igényel a kezdetekkor, és fegyelmezettséget kíván folyamatosságában.

Járjunk tanfolyamokra, konferenciákra. Hasonló érdeklődésű emberekkel találkozni, eszmét cserélni, vérfrissítést jelent a látásmódunknak, és a kapcsolat rendszerünk tágításának. A személyes élmények mélyebben ivódnak belénk. Amit látunk, hallunk is egyszerre, amit átélünk, azt tartósabban elraktározzuk.

Ha arra figyelünk, hogy fegyelemmel és hosszútávon gyűjtsük be az ismereteket, akkor nem fogunk nagy különbséget érezni magunkon egyik hónapról a másikra. Aztán eltelnek évek, és azt vesszük észre, hogy máshogy gondolkodunk, könnyebben oldunk meg problémákat, jobban használjuk ki az adódó lehetőségeinket, ideálisabb kapcsolatokban élünk. Mahatma Gandhi szerint: "Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél." Mert a fejlődés egy életre szóló kaland.


Ha tetszett a poszt, akkor kövesd, és olvasd rendszeresen... egy keveset.