Azok a borzalmas hétfők!

Miért gondolunk negatívan a munkára?

"Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen." (Karinthy Frigyes)

A munka szó mellé sokszor olyan kifejezéseket társítunk, mint unalom, leterheltség, kötöttség, kényszer, főnök, munkaidő. Ez a teljesség igénye nélküli felsorolás is jól szemlélteti, hogy a munka nem hangzik túl jól a számunkra. Mi az oka, hogy inkább negatív érzelmek merülnek fel bennünk ennek kapcsán?

A középszer. Fogalmazzunk árnyaltabban. Ha a negatív túl erős lenne, akkor maradjunk a semlegesnél. Jó néhányan egykedvűen gondolunk a munkánkra. Elfogadjuk pénzkereseti formaként, nem lelkesedünk érte, de nem is fordul fel a gyomrunk. Csináljuk, nap, nap után, akkor is, ha nagy kedvünk nincs hozzá, mert ez a kötelességünk, és mert ez a megszokott. Ez a fajta közömbösség is okozhat fásultságot, unottságot, kedvetlenséget, amelyek végső soron inkább húznak lefelé, semmint emelnének felfelé. A középút, amikor csak elvagyunk a munkánkkal, munkánkban, sem hozza pozitívabb megközelítésbe a dolgunkat.

Örökletes megítélés. Szinte a génjeinkben hordozzuk az általános vélekedést, hogy amit munkának nevezünk, az nem lehet kellemes. Ezt látjuk, ezt halljuk kicsi korunk óta. A szüleink reggel elmentek dolgozni, és este hazajöttek. Addig nem voltak velünk. Este pedig túl fáradtak voltak ahhoz, hogy vég nélkül játszhassunk együtt. Így tanultuk meg, hogy dolgozni járni kötelesség, a munka egy komoly valami. És mivel nem érzékeltük, hogy egy parányit is szórakoztató lenne a szüleink vagy a mi számunkra, ezért gondolatban betettük a frusztráló cuccok dobozába, tudva, hogy egyszer, majd nekünk is melóznunk kell. Ez a jelző aztán generációk óta stafétabotként átadódik.

Jól megfizetve. Nem az a kérdés, hogy amit csinálunk, azt csinálnánk-e ingyen is? Inkább az, hogy meg vagyunk-e fizetve? Kutatások szerint, ha valaki elég pénzt keres, vagyis anyagilag meg van becsülve, akkor a pénz, mint elsődlegesnek tartott motivációs faktor, kikerül a képből. Elengedhető az a belső szorítás, hogy dolgoznom kell, hiszen ki kell fizetnem a számláimat. Ha tudjuk, kapunk annyi pénzt, hogy jut is marad is, akkor nem ez jár az eszünkben, hanem átadhatjuk magunkat a szakmánk szépségeinek. Ha viszont nem keresünk túl jól, ráadásul az állásunk sem egy örömmámor, akkor igen feszülten munkálkodunk.

A fránya körülmények. Az egyik leghervasztóbb tényező az a munkahelyi környezet. Az emberek, akik körbe vesznek. Végül is a nap nagy részét velük töltjük. Közülük is kiváltképp kiemelkednek a vezetők, a főnökök. A vezetői kvalitásaik és az emberi bánásmódjuk nagyban növelheti vagy ellenkezőleg, csökkenteti a munkakedvünket. Egy szekáló, inkább diktátorra hajazó felettes, aki tudálékosan és nyilvánosan is lekezelő stílusban beszél a munkatársaival, nem teszi vágyálommá a melónkat. Legfeljebb a mazochisták számára. Sokat jelent, milyen körülmények közt végezzük a napi feladatainkat. Ha jó a közeg, barátságos, bátorító, tiszteletteljes, akkor jobb kedvvel megyünk be és dolgozunk.

Az önállóság hiánya. Minél több a megkötés, a feladatainkra vonatkozó szabály, annál kevésbé érezzük, hogy valódi értéket adunk hozzá. Nem vagyunk benne személyesen csak tesszük, amit kell lelketlenül. Akár egy szalagmunkás. Már a legapróbb önállóság is javíthat a közérzetünkön. Ha személyesebbé tehetjük a környezetünket, egyedivé a munkafolyamat egy részét. Amit magunkhoz igazíthatunk, azt a magunkának is érezzük. És minél kreatívabbak, minél függetlenebbek lehetünk a munkánk során, annál jobban élvezzük a napjainkat. Mert mindez nem csak az elvégzendő tevékenységről szól, hanem egyben saját magunkról is.

Továbbra is utálhatjuk a hétfőt és imádhatjuk a pénteket, de a hét napjai nem tehetnek a munka iránti érzelmeinkről. Ha örömünket leljük a hétköznapokban, akkor sokkal kevésbé számít milyen nap van éppen. A munkánk számos értéket ad nekünk azon túl, hogy megélhetést biztosít. Értelmes elfoglaltságot ad, értéket teremthetünk általa, hasznosak lehetünk, belefeledkezhetünk. A legtöbbször csak a pesszimista oldalt látjuk, amelyet általában mindenki más is. De jobban megfontolva ezek az erények ott gyakran ott lapulnak a lábtörlő alatt. És ha felvesszük őket, mint egy kulcsot, akkor kinyithatunk egy olyan ajtót, ahol a munka pozitívabb színben tűnik fel. Amint azt Eckhart Tolle megfogalmazta: "Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A "hogyan" mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: Raghav Bhadoriya, Pexels