Becsöngettek

2022.09.02

Iskolakezdési lelki támogatás gyermeknek és szülőnek egyaránt

"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog." (Szent-Györgyi Albert)

Szeptember van, egy új iskolaév kezdődik. Van gyermek, aki ezt várja, és van, aki nem. Ahogy a felnőttek közt is van, aki szereti a munkáját és van, aki nem. Szülőként mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy az iskola pozitív érzelmeket és élményeket adjon a gyermekünknek.

Ne csak az eredményt. Nagy hiba, ha csak a végeredményre vagyunk kíváncsiak. És arra is leginkább azért, hogy lássuk, jó-e vagy sem. Fel kell ismerni, hogy a valamihez vezető utat is lehet élvezni és nem csupán az ötöst, a dicséretet a célban. Mert nem mindig dicséretes az eredményünk. Olykor hibázunk, rontunk, de ebből is tanulunk. A gyerekek sem azonnal gyöngybetűkkel írnak. Sőt, van, aki sosem ír azzal. Vegyünk részt a tanulási folyamatban, lássuk miként gyarapodnak és örüljünk velük együtt a kisebb sikereknek is. Ha így teszünk, csökkentjük az eredményorientáltság miatti görcsösséget.

Óvatosan a jutalmazással. Egyszerű motivációs fogás, hogy kisebb nagyobb ajándékokkal serkentjük a nebulót jobb teljesítményre. Csakhogy, ez visszaüthet. Elég megunnunk ezt a játékot, és amint nincs jutalom, elmaradnak a jó eredmények is. Ráadásul arra szoktatjuk a gyermeket, hogy a jó cselekedeteknek van ellentételezése. Nehéz lesz rávenni, hogy tartsa rendbe a szobáját, pakolja el a holmiját, ha már nem kap érte semmit. Helyes iránymutatással nem tárgyi jutalomban részesül, hanem a hasznosság és értékesség érzésében. Az önmagért tett jó, a hozzájárulás a magam vagy mások jólétéhez érzete ez. Végül is mi sem csak akkor cselekszünk, ha kompenzálnak érte. Vagy valamelyikünk tartja a markát, miután segítettünk egy idős néninek levenni a kofferét a vonatról?

Ne terheljük túl. A fiatal kis szervezetnek nagy teherbírása van. Igazi energiabomba, amely alszik egyet, feltöltődik, és aztán megállíthatatlanul robog tovább. De vannak határai is. Nem feltétlenül kell minden egyes napra szervezni valami elfoglaltságot. Ma foci edzés, holnap karate, holnapután gitároktatás és így tovább. Igen, fogékony az agya, tanulékony, és strapabíró, de elfárad ő is. Esténként nyűgös lesz, hisztis, reggelente nehezen szedjük ki az ágyból. Neki is szüksége van elegendő pihenésre és ami legalább ennyire fontos játékra. Ha túl sok kötöttséget teszünk az életébe az iskolán kívül, mikor lehet igazán gyerek?

A szülő helyett is. Megesik, hogy ha gyermekünk születik meglátjuk benne azokat a lehetőségeket, amelyeket mi elmulasztottunk. Vagy nem volt bátorságunk vagy nem voltak valós alternatíváink, de úgy véljük, a gyerek megvalósíthatja mindazt, ami nekünk nem jött össze. Ezért szigorúak vagyunk, sokat követelünk, fenyegetünk és fenyítünk. Egy jó adag tapasztalattal a hátunk mögött tudjuk, hogy nekünk ugyan nem, de neki sikerülhet. Csakhogy ez nem róla, hanem rólunk szól. Bármennyire is igyekszünk a "mi a legjobbat akarjuk neki" mentalitást lobogtatni, ez a féktelen akarás a részünkről a saját be nem teljesített álmainkról szól. Sosem késő, bújjunk elő a gyerek mögül, álljunk a sarkunkra és valósítsuk meg mi magunk a vágyainkat. Ne a gyerekre testáljuk ennek a felelősségét.

Mégiscsak gyerek. Bizonyára egy csiszolatlan gyémánt a gyermekünk. És idővel valódi drágakővé válik. Ehhez adhatunk útmutatást, példát mutathatunk, terelgethetjük és taníthatjuk. De ne essünk át a ló túloldalára. Nem kell állandóan figyelnünk a szemünk sarkából és elvárni, hogy minden pillanatban csiszolódjon a tökéletesedés felé. Legyen csak gyerek. Bohóckodjon, hangoskodjon, koszosodjon, játsszon, élvezze az gyermekéveket. Van elég szabály az életében így is és később még sokkal többnek kell megfelelnie. Hatalmas ajándék mind neki, mind nekünk, ha a növekedése mellett gyerekként kezeljük és nem kis felnőttként.

Leginkább szeresse. Persze fontos megtalálnia azokat a dolgokat, területeket, amelyek érdeklik, ezért jó, ha több mindenbe belekóstol. Az idő során valószínűleg úgyis jócskán változik még az érdeklődési köre. De ha már próbálgatja a szárnyait, akkor ezt tegye jó szívvel. Válasszon ő, hogy mit szeretne csinálni. Milyen sportot űzne, milyen hangszeren játszana, milyen művészeti ággal kísérletezne? Amit magának talál ki, azt nagyobb örömmel végzi és az iránt nagyobb lesz az elköteleződése. Igaz ez a tanulásra is. Nem lehet zseni az összes tantárgyból, de lehetnek olyan tárgyak, amelyeket jobban kedvel. És ha abban tudjuk támogatni, hogy megszeresse magát a tanulást, az új dolgok felfedezését, máris sokat tettünk érte. Ebben oroszlánrésze van az iskolának, a tanároknak, de mi is hozzátehetjük a részünket. Ne a jegyekre koncentráljunk, hanem a tudás adta örömökre. Előny, ha szeretjük a munkánkat, a foglalkozásunkat és azt, ha elsajátítunk valami újat. Jó példát ad a kicsinek.

Szeressük mi is őt. Szeretjük őt, de szeressük feltétel nélkül. Ne álljon korlát a szeretetünk útjába. Miért kéne, hogy egy rossz osztályzat vagy magaviselet nyomot hagyjon az érzéseinken és egyben az ő kis lelkén? Nem ezek számítanak, ha szeretetről van szó. Erősítsük meg nap, mint nap, hogy az iskolai teljesítményétől függetlenül helye van a szívünkben. Magunkról is tudjuk, ha nem túl jól alakulnak a dolgok, még nagyobb szükségünk van egy bátorító ölelésre, egy biztató szóra. Ők ugyanilyenek. Elég frusztrációt okoz bennünk a hibázásuk, nincs szükségük arra, hogy a szülő még meg is vonja a szeretetét emiatt.

Kis figyelemmel, nagy törődést mutathatunk a gyermekeink iránt. És segíthetünk nekik több kellemes élményt gyűjteni az iskolás éveikből. Meghatározó a közeg, a közösség, a társak, a pedagógusok, de legalább ennyire lényeges az otthoni háttér. A szülő biztosítson megfelelő kiegészítést, támogasson, ösztönözzön, koordináljon és engedje, hogy formálódjon a gyermek szemlélete. Amint azt Jelenits István megfogalmazta: "A szülők is idegesek, és nem tudják már, mire való volna az iskola. Azt várják tőle, hogy a kész tudásanyagot a gyerek fejébe beletegyék, amivel majd bejut az egyetemre. Holott minden gyereket arra kellene megtanítani, hogy a saját helyzetéből, tehetségéből kiindulva, gondolkodni tanuljon meg."



Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor olvass még el néhány cikket az oldalon, hátha azok is lenyerik a tetszésed.
Fotó: freepik