Beszédes megszólalások

Beszédmódokkal a személyiségtípusok nyomában

A vérmérsékletünk megnyilvánul a beszédünkben is. Olykor elég, ha megszólal valaki és egyből levesszük, hogy melyik típusba, típusokba tartozik. Ennek felismerése segíthet abban, hogy jobban szót értsünk vele.

A szószátyár. Megállíthatatlanul pereg a nyelve. Jellemzően a szangvinikusok csoportját gazdagítja. Nehéz mellette szóhoz jutni. Szeret a középpontban lenni, szereti hallatni és hallani a hangját. Istenien sztorizik, nagystílűen használva a történetmesélés ecsetjét. Persze mindezt csak a szórakoztatás kedvéért. Hagy mondja csak, érezze és élvezze a törődést és a figyelmet. Természetesen, ha itt az idő, akkor le kell állítanunk. Ez nem lesz egyszerű, de tegyük ezt határozottan és markánsan. Később még lesz lehetősége folytatni.

A pletykás. A cserfes rosszindulatú variánsa. Kedveli a kibeszélést és ez nem kis problémákat okozhat a közösségen belül. Nem kenyere a szemtől szembeni őszinte beszéd, ellenben imádja a furkálódást, a kisebb nagyobb tüskék elhelyezését. Veszélyes játékot űz, amelynek jellemzően nem ő issza meg a levét. Másokkal itatja azt meg. Ha tudjuk hányadán állunk vele, akkor ügyelhetünk rá, hogy elszigetelten munkálkodjon vagy tudatosan olyanok társaságában legyen, akik tisztában vannak a viselkedésével. Ha a játszadozásinak jelentőséget tulajdonítunk, akkor számtalan kellemetlenségünk fog származni.

Az örök optimista. Ő is leginkább szangvinikus, akinek semmi sem szegi kedvét. Jókedve töretlen, hite megtörhetetlen. Életöröme ragadós, mindig számíthatunk rá, ha egy kis vidámságra van szükségünk. Nehéz megmondani, hogy nála a pohár félig teli vagy félig üres, mert mindig rátölt és nagyon húz belőle. Közben megosztja az élet szépségeivel, örömeivel kapcsolatos nézeteit. A biztatás ékes példája, aki nem engedi, hogy lelombozódjunk.

A csendes. Elég flegmatikusnak tűnik. Nem beszél sokat, csak ha muszáj. Olyankor is gyakran csak motyog az orra alatt. Rövid, lényegre törő, frappáns mondatai vannak. Nem fárasztja magát felesleges szócsépléssel. És nem is az a csevegő típus. Jól megvan ő magában, beszédre csak a legszükségesebb esetekben van szüksége. Még akkor is mérlegel, hogy valóban meg kell-e szólalnia vagy elég egy pillantás, egy bólintás. Ha elég, akkor nem strapálja magát.

A mogorva. Szélsőségesen visszahúzódó. Nem szereti, ha zavarják, ezért beszélni sem nagyon szeret. Morgolódó, kötekedő, ellenséges. Benne összegződik a flegmatikus halkszavúsága és a melankolikus precizitása. Magába forduló, magányos, bumfordi alkat, aki azonban elmélyülten képes koncentrálni a feladatára. Szociális képességekben nem túl izmos, de alighanem szakmájának igen jeles képviselője. Valahol a kutató, tudós, feltaláló, mérnök, informatikus, programozó tengelyen helyezkedik el.

A hangos. Valószínűleg egy kolerikussal van dolgunk. Nem tud halkan és lassan beszélni. Szigorú és erőteljes hangnemben mondja a magáét, esetenként harciasan. Szereti éreztetni, hogy márpedig neki igaza van, még akkor is, ha nincs. Ha beszél, akkor rá kell figyelni. Amit mond az fontos, csak úgy, nem tölti locsogással az időd. És miután befejezte, ahhoz van szokva, hogy azonnal megtörténnek a dolgok. Számára ez így természetes. Ha mégsem, számíthatunk rá, hogy feljebb emeli a hangerőt, még karakánabban osztja meg a nézeteit.

A választékos. Tipikusan melankolikus. Mindenre van egy tökéletes kifejezése. Nyugodt, higgadt, tudja miről beszél és nem kell ahhoz hangosnak lennie, hogy határozottsága és szakértelme átsüssön a szavain. Megbízható és összeszedett a nap bármely percében. Képtelenség zavarba hozni, a tájékozottsága, felkészültsége maximális. A klasszikus angol lord képe rajzolódhat ki előttünk, aki már az ágyból úgy kel ki, mintha skatulyából húztak volna elő, és abban a pillanatban hibátlan artikulációval képes a legkomolyabb témákról is komplett értekezést tartani.

Ez a felsorolás korántsem teljes, inkább amolyan ízelítő a színességünkből. Tetszés szerint kiegészíthető, bővíthető. Célja, elindítani az olvasót, hogy a környezetében felismerje a jellemzőket és gördülékenyebb formában elegyedjen beszédbe a különböző személyiségtípusú barátokkal, családtagokkal, ismerősökkel, rokonokkal, alkalmi ismerősökkel, munkatársakkal. Ám ne feledjük, a személyiségtípusok nem kőbe vésett jellemzők, így mindez csupán útmutató. Átfedések lehetnek, bizonyos téren lehetünk ilyenek, más téren meg olyanok. Amint azt Mark Twain is kifejtette a beszédstílusunk változatosságáról: "Egyetlen jó mondásunk sem teljesen a mi találmányunk; semmi más nem a sajátunk belőle, mint a temperamentumunkból, jellemünkből, környezetünkből, tanulmányainkból és asszociációinkból fakadó jelentéktelen változtatások. Ez a kis különbség választja el egyik ember beszédmodorát a másikétól, ez adja meg egyéni stílusunk bélyegét, és teszi időlegesen sajátunkká."

Ha tetszett ez a poszt, akkor tiszteljük jobban az egyéniséget és társalogjunk megértőbben.
Kép: rawpixel.com, freepik