Családbarát munkahelyek

Miként teremtődik meg a munka és a magánélet közötti összhang?

"A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak." (Cassandra Clare)

Divatos lett erről beszélni, ezzel foglalkozni. Egyre több cég csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez, programhoz, és igyekszik megfelelni a követelményeknek, hogy büszkén viselhesse a megszerzett védjegyet. Ám egy program kritériumainak megfelelni nem ugyanaz, mint valós emberi igényeknek. Milyen elvek mentén jöhet létre a családbarátság?

Egy nagy család vagyunk. Mindenki a családiasság látszatát kelti. A multicégek gyakran jelenítenek meg családokat a reklámjaikban. Ezzel hatva az érzéseinkre, olykor azt sugallva, mintha ők is a családunk részei lennének. Nélkülük nem teljes a família. Aztán felhívjuk őket, és kiderül, nem a szüleinkkel beszélünk, csak egy közepesen kedves, üzletiesen távolságtartó ügyfélszolgálatossal. Ez nem baj, az üzlet, az üzlet. Mondjuk, Vin Dieselnek is sikerült egy jól tejelő filmes franchise-t a család köré építeni. Ám, ez nála is csupán körítés, a látszat, amely csalódást okozhat. Könnyelmű dolog dobálózni a család szóval, mert nagyon mély tartalma van.

Extrém példák. A napokban több érdekes vállalati kultúráról olvastam, amelyek szélsőségesen, de pozitívan képviselik ezt az eszmét. Nem azért, hogy elnyerjenek egy tanúsítványt, hanem mert ez biztosítja a legjobb perspektívát a cég és egyben az ott dolgozók számára. Az egyik vállalkozó úgy döntött, hogy szankcionálja a túlmunkát. Mindenki menjen csak haza szépen a munkaidő lejáratával a szeretteihez, és velük töltse az időt, ne túlórázzon a munkahelyén. A másik cégtulajdonos pedig bevezette az élethossziglani foglalkoztatást. Nem lehet kirúgni senkit a teljesítménye elmaradása végett vagy hibák elkövetése esetén. Ez a rendelkezés, egyrészt körültekintőbbé tette a munkaerő felvételt, másrészt erős csapattá kovácsolta az alkalmazottakat. Közös érdekük önmaguk fejlesztése, illetve a másik segítése, támogatása. Két különleges példa, ám működőképesek, mert ténylegesen családcentrikusak.

Papír vagy érzés? Van, akinek elég, ha papírja van róla. A dolgozók többlet szolgáltatásokat vehetnek igénybe, dolgozhatnak rugalmasan, kedvezményekhez jutnak, amik kiváló és figyelmes lehetőségek. De mindez mit ér, ha rendszeresen nem engedjük haza őket időben a családjukhoz? A munka és a magánélet egyensúlya itt kezdődik. Hazajut-e időben a munkatárs, hazaviszi-e a munkát vagy a feszültséget? Jobb opciókat, körülményeket teremteni a számukra egy dolog. Megérinteni a lelküket, tudatni velük, hogy fontosak, hogy mindez valóban őket szolgálja, egy másik dolog. Gondoljunk úgy rájuk, mint a gyermekeinkre. Nekik is a legjobbat akarjuk. Őket sem bíznánk bárkire. A dolgozókhoz is így kell közelítenünk. Ma a cégek fő kihívása a minőségi humánerőforrás megtalálása és megtartása. Jócskán növeljük ennek az esélyét, ha őszinte jelentőséget és megbecsülést tulajdonítunk minden emberünknek.

BBB, azaz Bizalom, Bánásmód, Beszélgetés. A három B a családi élet lényeges eleme. Nélkülük nem létezik boldogság az otthonunkban. Bíznunk kell egymásban, jól kell bánnunk a családtagokkal és megfelelően kell kommunikálnunk. Ezek megléte kiegyensúlyozott és örömteli együttélést nyújt. Bármilyen más közösségben is ezen alapértékeket keressük. Ezért fontos, hogy bízzunk meg a munkahelyünkben. A gazdasági és piaci helyzet minden kiszámíthatatlansága ellenére is, számítunk a vezetőinkre, a munkatársainkra. Hiszünk benne, hogy helyes döntéseket hoznak, amely a cég és az ott dolgozók érdekeit egyaránt szolgálja. Elengedhetetlen, hogy emberséges bánásmódban részesüljünk. Az emberi viszonyok és kapcsolatok a kölcsönös tisztelet és elfogadás mentén haladjanak. A kommunikáció pedig egyenes, nyílt, érthető és rendszeres kell legyen. Így válik egy vállalat nem csak családbarátivá, hanem családiasabbá is.

Az egyén közérzete a mértékegység. Régi bölcsesség, hogy nem az számít, mit teszünk, az a fontos, ezt hogyan élik meg a körülöttünk lévők. Hiába biztosítunk újabb és újabb juttatásokat a dolgozóknak, ha közben nem kommunikálunk feléjük erről befogadhatóan. Vagy feleslegesen hajtjuk, hogy az intézkedéseinkkel megszerezzük a családbarát munkahely program egy következő fokozatát, ha közben útszéli stílusban beszélünk az alkalmazottakkal, hajcsárként nyúzzuk őket napról napra, és nem engedjük korábban haza őket a gyermekük fellépésére. Az érzés a lényeg. Mit éreznek azok, akik nálunk dolgoznak? Szeretnek itt dolgozni? A családias munkahely, nem azonos a családbaráttal. De van összefüggés, hiszen nehezen támogatja olyasvalaki a dolgozók családi életét, aki maga nem osztja és gyakorolja ezeket az értékeket. A családcentrikus mentalitás független attól, elismerik-e vagy sem. Ez egy belső igény, amely a vezetőből indulva kiterjed az egész cégre. Ha a vezetőben meg van az erre vonatkozó szándék, akkor a kínálata találkozni fog a munkavállalók keresletével. És kézzelfoghatóan létrejön a családbarát munkahely. Jerry D. Twentier szerint: "Annak a vezetésnek, amelyben egyensúly van a fej és a szív munkája között, alapelve, hogy a vállalat semmit sem termel, mindent az emberek hoznak létre. Egy szervezet csak azért lehet sikeres, mert a benne dolgozó emberek sikeresek."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt, hogy értesülj a friss cikkekről.
Fotó: Anastasia Shuraeva, Pexels