Csapatmunka: a vezetői nagyság ismérve

5 tipp, ami eredményesebbé teszi a csapatunkat

"Arra törekszenek szüntelenül a kiemelkedő vezetők, hogy jobbá tegyék a környezetükben lévőket." (Rick Pitino)

A jó vezető ismérve a tiszta jövőkép. Tudja, honnan hová szeretne eljutni. Azt is tudja, hogy ehhez milyen lépéseken keresztül vezet az út. Azonban általában nem egyedül teszi meg ezt a túrát, hanem az embereivel. Az eredmény elérése nem csupán egyéni erőfeszítés gyümölcse, hanem egy csapat közös munkájának az eredménye. Vezetőként hogyan gyakorolhatunk nagyobb befolyást a csapatunkban lévő emberekre?

Tekintsük őket egyenrangúnak. A klasszikus főnöki hangvétel problémája, hogy magas lóról beszél. Az emberekre letekint és mintegy alattvalóként kezeli őket, kiknek feltétel nélkül engedelmeskedniük kell. Nincs kreatív szabadságuk, önálló döntési jogkörük, mert csak személytelen feladatteljesítők. Ha tudatosítjuk bennük, hogy nekik is lehetnek jó ötleteik, és nem csak meghallgatjuk ezeket, hanem komolyan fontolóra is vesszük, illetve alkalmazzuk, akkor a munkatársaink fontosnak érzik magukat. Amikor felruházzuk őket felelősséggel és hagyunk döntési szabadságot a teendőik terén, akkor azt sugalljuk, bízunk benned, számítunk rád és meghatározó tagja vagy a csapatnak. Ne essünk túlzásokba, ne bratyizzunk össze az embereinkkel, ne személyeskedjünk, és ne bulizgassunk együtt, de a súlycsoportunk a cégen belül közeledjen egymáshoz. Emlékszem egy történtre, amikor a Hewlett-Packard vezetése ellenszegülésért kitüntette egy fiatal fejlesztő mérnökét. A fiatalember ugyanis főnökei utasítására sem hagyott fel egy új technológiájú képernyő fejlesztésével. Inkább szabadságot vett ki, potenciális ügyfeleket keresett fel, és a kapott pozitív visszajelzés és érdeklődés tekintetében elérte a sorozatgyártás elindítását. Siker koronázta a tetteit, végül 17 ezer darabot adtak el ebből a típusú monitorból.

Ismerjük az embereink céljait. Akkor tudjuk motiválni a csapatunk tagjait, ha tudjuk, mit szeretnének elérni. Ehhez beszélgetnünk kell velük, bízniuk kell bennünk, és ez csak akkor működik, ha az előző pontot figyelembe vesszük és megközelíthető, humánus vezetők vagyunk. Közel kell kerülnünk hozzájuk, hogy betekintést engedjenek a céljaikba, vágyaikba. Ezek ismeretében könnyebben ösztönözhetjük őket, esetleg személyre szabottan alakíthatunk nekik egy motivációs programot. Például egyszer olvastam egy kiemelkedő munkát végző alkalmazottról, akinek a vállalatánál a vezetői is tudták, hogy nagy álma eljutni Indiába. Amikor egy témába vágó konferenciát szerveztek Indiában, akkor lehetővé tették, hogy ez a kolléga részt vehessen rajta, ráadásul pár nappal meghosszabbították az ott tartózkodását is, hogy jobban körbe nézhessen.

Ébresszük fel az álmaikat. Ismerni, hogy mit akarnak egy dolog, és ismerni őket annyira, hogy meglássuk a bennük rejlő potenciált, egy másik. Sokszor nem is vesszük észre, vagy épp nem akarjuk észre venni, hogy micsoda tehetségek lapulnak a környezetünkben. Felismerni őket, és igényt ébreszteni bennük, hogy sokkal többre is vihetik, fantasztikus feladat. Nagyszerű Carol S. Dweck gondolata a fejlődési szemléletű nagy vezetőkről; "...mindnyájan azzal kezdték, hogy felébresztették az emberi lehetőségekbe és fejlődésbe vetett hitet. Nemcsak önmagukban, hanem minden munkatársukban is." Lássuk meg másokban a még kiforratlan lehetőséget, hozzuk a tudomásukra, mivé válhatnak, és segítsük őket abban, hogy mindezt ez is érjék. Ne helyettük dolgozzunk, csak a feltételeket teremtsük meg a kiteljesedésükhöz. És mindenekelőtt biztassuk őket, mert arra minden növésben lévő embernek, aki gyakorta szembesül kudarcokkal, nélkülözhetetlenül szüksége van.

Küzdjünk mások sikeréért. Erre a sportból hozhatjuk a legjobb példákat. Minden csapatjátékban akkor erős egy együttes és akkor van esélyük nyerőnek lenni, ha az egyéni céljaikat alárendelik a csapat érdekeinek. Nem rúghat mindenki gólt vagy dobhat kosarat, de bárki hozzájárulhat a győzelemhez. Amikor a megfelelő poszton kihozzuk magunkból az erősségeinket, és alázattal járulunk hozzá a végeredményhez, akkor együtt bajnokok lehetünk. Vezetőként is esélyes, hogy háttérbe szorul a saját privát elismerésünk, amikor átengedjük a babérok learatását az arra méltó munkatársainknak. Feladatunknak ne az egónk mérhetetlen méretűvé való duzzasztását tekintsük, hanem a megfelelő szervezői és koordinációs képességünket. Nem fog csorbulni sem a tekintélyünk sem a hozzánk fűződő eredmények sorozata. A csapatunk nélkülünk nem lehetne az, aki. Mi is elengedhetetlen része vagyunk, és ha képesek vagyunk másokat sikerre vinni ebben a társaságban, akkor ezzel egyben sikerre visszük a ránk bízott közösséget is, és érdemeket szerzünk a számára. Az emberink dicsősége, a mi vezető erényünket is öregbíti.

Példamutatás. Ha végig jártuk a ranglétrát mielőtt a jelen pozíciónkba kerültünk, természetesen vezetőként már teljesen más dolgokat kell csinálnunk, mint korábban. Most nem is arról szeretnék szót ejteni, hogy ebben a tisztségükben is előfordul, hogy meg kell ragadni a lapátot. Pedig néha meg kell. Sokkal inkább az emberinkkel való bánásmódról. Ha csak mondjuk, hogy támogatjuk őket, de nem tesszük, ha megosztják velünk a bizalmas gondolataikat, mi pedig kiadjuk őket másoknak, ha elhappoljuk a munkájukért jogos dicséretet, akkor helytelen példákat állítunk eléjük. Minden cselekedetünk visszaüt. Az egységet a bizalom építésével, az önbizalmak növelésével, a felelősség és elszámoltathatóság kialakításával alakíthatjuk ki. Ha emberileg megkérdőjelezhető a viselkedésünk, akkor ezek a lényegi elemek hiányozni fognak, és ez előre vetíti a csapatunk bukását. Amikor egy csapat nem eredményes, az szinte kizárólag a vezető hibája. Személyes példánk adjon erőt és mutasson utat a közösségünknek.

A mai vezetés nagyban különbözik a diktatórikus irányítási moráltól. Nem véletlen, hogy korunk nagy vezetői közül sokan csendes, nyugodt és halk szavú emberek, akik megfontoltak, és jól bánnak az emberekkel. Céljuk, hogy tetteikkel jobbá tegyék a környezetüket. Ezt pedig egy nagyszerű csapatmunkával tudják elérni. John C. Maxwell szerint; "A hatékony jövőkép győzelemre esélyes embereket vonz." Amikor a győzelemre esélyes embereknek megteremtjük a felemelő közeget és kibontakozhatnak, akkor a bennük rejlő ígéretet beteljesíthetjük és sikerre vihetjük őket, a csapatot, magunkat. A jó csapat fél siker. A jól vezetett csapat teljes siker.


Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor add tovább másoknak is.