Csendes éj

2020.12.16

Miben lesz más az idei ünnep?

"Az ünnep a szereteté, s azért ajándékozzuk meg egymást, hogy ennek tárgyi kifejezést is adjunk, ám ez csak jelzés, szerethetjük egymást őszintébben, másképp, mint máskor enélkül is, karácsonyfa, ajándék, sőt bármilyen látható jel nélkül is." (Simó Sándor)

A legtöbben az ünnepek közeledtével elhatározzuk, hogy ez a karácsony most más lesz. Időben elintézünk mindent, nem rohangálunk és tolongunk az utolsó pillanatig a bevásárlóközpontokban. Az idei év vége mindenképp rendhagyó lesz.

Az őrület határán. Talán kezdünk a türelmünk végére érni. A megszorítások, a korlátozások, egy vírus általi fenyegetettség árnyékában lehúzott év sokat kivett belőlünk. Felborultak a szokásaink, változások tömkelegét kellett alkalmazunk és mindemellett még a rokonainkat sem ölelgethettük nyakra-főre. És nem tehetjük meg még most sem. Mégis szinte sosem volt nagyobb szükségünk egymásra, mint most. Tehetünk egy próbát, ha nem is abban a formában, amiben eddig megszerettük, de kihasználva a jelen helyzetet új utakat keressünk az ünnep megélésére, és a szeretetünk kifejezésére.

A csend hangjai. Valószínűleg csöndesebb és szűk körű lesz az ünnep időszaka. Sőt, úgy tűnik életünk legcsendesebb szilveszter estéjére készülhetünk, aminek a kutyatulajdonosok biztosan nagyon örülnek. A kisebb vendégjárás, kevesebb jövés-menés, szolidabb családlátogatás lehetőséget ad arra, hogy meghittebbé tegyünk az év végét. Lehet időnk a párunkra, a gyermekünkre, ami a zsúfolt hétköznapok nagy részében, de sokszor egy átlagos karácsonykor sem igazán fér bele. A munkához való szoros kötődésünkön enyhíthetünk kicsit, és egymás felé fordulhatunk. Ahogy megtehetjük, hogy a napokig tartó ünnepi sütés-főzés helyett kezünkbe veszünk egy jó könyvet, és átadjuk magunkat az olvasás örömeinek. Vagy egyszerűen hódolhatunk egy végtelenül szimpla élvezetnek, és sötétedés után, de még a kijárási tilalom előtt, sétálhatunk egyet és gyönyörködhetünk a karácsonyi fényekben, dekorációkban.

A szavak ereje. Csodálatos világban élünk, mert nem feltétlenül kell személyesen megjelennünk valahol, hogy beszélgethessünk, láthassuk egymást. Ápolhatjuk a kapcsolatainkat a legnagyobb biztonságban is. De ne feledkezzünk el törődni a szüleinkkel, a barátainkkal. Karácsony közeledtével eleve magányosabbnak érzik magukat azok, akik egyedül vannak. Az idei év pedig alapból a távolságtartásról szólt. Minden figyelmes szónak és gesztusnak óriási értéke van. Az elmúlt hetekben családunk is megküzdött a koronavírussal és a karanténnal. Ebbe az időszakba belesett a kislányunk születésnapja is. Nagyszerű volt azonban, hogy a családtagok, vagy épp az ovis barátok nem feledkeztek meg róla, és megjelentek a házunk előtt, hogy felköszöntsék. Kicsit olyan volt, mint egy krimiben. Lerakták az ajándékot a kapuban, majd pár métert hátra léptek, hogy az ünnepelt átvehesse azt. Persze ez nem ugyanaz, mint egy gyerekzsivajtól hangos születésnapi zsúr. Nem. De az eszmei értéke sokkal nagyobb. Mert ez egy emberi és nemes gesztus.

Kreatív ajándékok. A pandémia hatására rengetegen változtattak a vásárlási szokásukon és online formában szerzik be a termékeiket. Ez a beszerzési forrás karácsony körül még erősebben előtérbe kerül. De olyan ajándékban is gondolkodhatunk, amihez nem kell személyesen találkoznunk. Egyből az illető címére kérjük a meglepetés kézbesítését, küldhetünk egy hosszabb távon felhasználható, valamilyen élményhez köthető kupont, vagy esetleg a műszaki téren analfabéta rokonoknak biztosíthatjuk a technikát, az előfizetést, a kommunikációhoz. Nem is beszélve a handmade produktumokról. Például egy nagyszülőnek az unokáról készített fotómontázsról. Csinálhatunk videót, írhatunk valamit, és eljuttathatjuk a számunkra fontos emberekhez. Ezek személyesebb üzenetek, és éppen arról szólnak, amire a legnagyobb szükségünk van: nem vagy egyedül, fontos vagy nekem, szeretlek. Ezekről egy vadiúj PlayStation soha nem fog beszélni, bármennyire menő ajándék is. Amikor szívünket-lelkünket beletesszük egy meglepetés megalkotásába, akkor tanuljuk meg igazán megbecsülni és felértékelni a kapcsolatot. Emlékszem, pár éve a feleségem kerek születésnapi évfordulójára egy fotókönyvet akartam összerakni. Felkértem a rokonokat, a barátokat, küldjenek képeket és néhány köszöntő sort. Ahogy jöttek az anyagok, egyre inkább a hatása alá kerültem az emberek pozitív emlékeinek, benyomásainak, élményeinek. Teljesen átadtam magam ennek a hangulatnak, és érzelmileg rendkívül lélekemelő volt az alkotómunka.

A körülmények megkövetelik tőlünk az alkalmazkodást. Mi döntünk, hogy belefáradva csak a rosszat látjuk vagy a lehetőséget is. Nem dől össze a világ, ha másként kell ünnepelnünk. Találékonyak vagyunk, megtaláljuk a módját, hogy így is kifejezésre juttassuk a szeretetünket. Ami minden lényeges kapcsolatunk létszükséglete. És emberi mivoltunk alapköve is. Még ezen a kihívásokkal tarkított, lelombozó éven is szépíthetünk vele. Ahogy Csitáry-Hock Tamás mondta: "A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Az életre kelt, beléd költözött, és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül. Ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja a kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban, és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnepnapokká válnak."



Akár tetszett ez a poszt, akár nem, azt kívánom, hogy az idei karácsonyban is találj valami varázslatosat.
Fotó: Bob Dmyt, Pixabay