Egy jó szó, egy jó tett

Miért és hogyan biztassunk, támogassunk?

"Sokszor döntő a kívülről jött biztatás, ösztönzés, hogy újból hinni tudjuk: jobb lehet, és jobb is lesz, ami jön; a gondolat, a mondat, a szó, képes robbanásszerűen pozitív hatást gyakorolni az egyénre." (Jorge Bucay)

Babakorban a biztatás teljesen természetes. Ebben az időszakban minden egyes büfizést dicséret kísér, arról ne is beszéljünk, hogy mi történik akkor, amikor megteszi a kicsi az első lépéseit. Focidrukkereket megszégyenítő hangos és mámoros ovációval buzdítják a szülők a csemetéjüket, a legapróbb mozdulatot is elismeréssel jutalmazva. Később aztán jócskán visszafogjuk a másokat ösztönző megnyilvánulásainkat. Pedig nem kéne.

Talán úgy véljük, a felnőtt ember legyen önálló és ne tartson igényt a külső megerősítésekre, inspirálja saját magát. Talán csak slendrián módon elsiklunk ennek a tettnek a fontossága felett. Azonban az eredményeink eléréséhez kitartásra, elszántságra van szükség. Akkor, amikor épp nem mennek jól a dolgaink még inkább. Milyen jól esik, ha bátorítanak bármely időkben. Óriási segítség, ha valaki mellettünk áll. Sikereinkben elengedhetetlen szerepe van a mentális állóképességnek, mely sokszor kívülálló biztatásoknak is köszönhető. Adam J. Jackson szerint; "Az embereknek biztatásra vagy kétségbeesésre van szükségük ahhoz, hogy életükön változtassanak.". Ismerjük fel hát a támogatás jelentőségét.

Miért hiányzik az erőt adó jó szó a kapcsolatainkból? Részben mert nem alakítottunk ki egy támogató mentalitást. Nem hoztuk magunkkal a múltból, nem sajátítottuk el, hiányzik belőlünk. Mi sem kaptuk, így mi sem adjuk. Másrészt kimondatlanul, vagy fel nem ismerve, esendőségünkből adódóan irigyek és féltékenyek vagyunk. Nem szeretnénk, ha a barátaink kilógnának a sorból, esetleg kilépnének a sorból és távoznának. Lehet többé nem állnának velünk szóba. Persze nem ezen aggodalmunknak adunk hangot, inkább becsomagoljuk egy védelmező szerepkörbe. Meg akarjuk óvni a bajtól, a csalódástól. Ilyen formán; "Jobb, ha a fenekén marad, úgy nem érheti kudarc. Velünk együtt. Ez a biztos. Egyébként is, ha ő továbbáll, mi lesz velem? Lemaradok. Én sem vagyok kevesebb nála, ő sem több nálam.". Mindez talán tudat alatt játszódik le bennünk, és nem is azonosítjuk a mögöttes és valós tartalmát. Érdemes megfontolni Oravecz Nóra gondolatát; "Barát az, aki meghallgat, és meg is hall, aki segít, aki támogat, aki melletted van, aki megbocsát akkor is, amikor a legrosszabb időszakodat éled.".

Párkapcsolatunk is gazdagabbá válik azáltal, ha segítünk egymás kibontakoztatásában. A célja a házasságnak, az együttélésnek, hogy egyénként is megtaláljuk a helyünket és együtt is összhangban tudjunk élni. Megadni a szeretett személynek, hogy megvalósítsa önmagát, kiteljesedjen. Az individuum is állandóan fejlődik, ennek megfelelően formálódik a kapcsolatunk is. Amikor a párunk több örömet hordoz a szívében, akkor a viszonyunkba is több boldogság költözik. Az egyéni sikerek által okozott öröm, elégedettebbé teszi az adott személyt, és ez a kiegyensúlyozott lélek a párkapcsolatban is visszatükröződik. Boldogabbá, szeretetteljesebbé válik a viszonyunk. Nem mellesleg a kapcsolat felvállalásával egyben azt is bevállaltuk, hogy protezsáljuk a társunkat a törekvéseiben. Ha ezzel valaki nem ért egyet, akkor fontolja meg Andrew Matthews véleményét; "Ha úgy döntesz, hogy együtt élsz valakivel, támogassátok egymást! Ha nem tudod a partneredet támogatni, ideje megvizsgálnod, hogy miért vagytok még mindig együtt.". Nagyon sokat jelent a szerettünknek, ha mellette állunk. Tudni, hogy bírjuk a támaszát annak, aki fontos nekünk, leírhatatlan plusz erőt jelent.

Hogyan támogathatunk? Tehetjük ezt szóban. Nagyszerű érzés arra ösztökélni másokat, hogy meg tudják valósítani, amit szeretnének. Mondjuk, amikor valaki új munkába fog; "Tudom nem könnyű neked ez az időszak, de azt is látom mennyire lelkiismeretes vagy. Biztos vagyok benne, hogy elszántságod meghozza majd a gyümölcsét, és eredményes leszel ezen az új területen.". Nem olyan nehéz ez. De legyünk felelősségteljesek. Amikor azt érezzük túl sokat vállal az illető, azt is mondjuk meg őszintén. Lényeges, akkor is álljunk mellette. Például így: "Biztos vagyok abban, hogy nagy dolgokra vagy hivatott, bár most azt érzem, hogy ez a terület kissé idegen a számodra. Van még időd, hogy belejöjj, és drukkolok neked ezért, ám ha mégsem sikerül, akkor se aggódj, legközelebb több eredménnyel fogsz járni.". És előfordul az is, hogy elbukik a másik. Abban az esetben még inkább szüksége van ránk, és kedves szavainkra; "Tudom, most végtelenül csalódott vagy, hogy nem sikerült, de hidd el, benned volt a jó eredmény. Nem sok hiányzott, és az alapján, amit tudsz, amilyen a hozzáállásod, ha túl leszel ezen a kudarcélményen, legközelebb össze fog jönni meglátod. Higgyél benne, én is hiszek.".

Támogatás tettekben. Olykor elkél a gyakorlatias segítség is, cselekedetek formájában. Az magától értetődő, hogy társunk időt, energiát tesz a céljai elérésébe. De időnként ránk is szüksége lehet. Mondjuk egy esti vagy hétvégi tanfolyam elvégzése kapcsán a férjnek kell ellátnia a gyermekfelügyeletet. Ez ugye mindkét fél részéről lemondásokkal jár. Önfeláldozás az egyikük tovább lépése érdekében. Egészséges kapcsolatban és tisztázott célok esetén ez természetes folyamat, nem jelenthet problémát. A felmerülő kihívásokat közösen oldják meg. Fontos, ha a párunk tevékeny hozzájárulást kér tőlünk, de legyünk kelletlenek. Ne emeljük a szemünket az ég felé, és pláne közben ne mondjuk ki a rövid, de annál párkapcsolat pusztítóbb büntető egysorost; "Már megint.". Legyünk szívélyesek, segítsünk örömmel, hisz a kedvesünkről van szó. Emlékezzünk, az ő egyéni boldogsága, a közös életünk boldogság faktorát is növeli.
A tettleges támogatás megmutatkozhat pénzbeli finanszírozásban is, például tanulmányok esetén oktató anyagok kapcsán. Érdemes már az elején tisztázni, milyen költségek várhatók, hogy később ezek hirtelen felbukkanása ne okozzon nézeteltérést. Néha pedig az is elég, ha elkísérjük a társunkat és a jelenlétünk adja meg a bátorítást. Fogni a másik kezét, biztató pillantást küldeni felé vagy egyszerűen csak ott lenni, megadni a jelenlét tudatát. Gyakran ez többet ér ezer szónál.

Mikor biztassunk? A bátorításnak mindig ideje van. A feladat előtt, közben és utána is. A nehézségek előtt, alatt és a legyőzését követően is. A megerősítés bármikor jól jön. Éreztetni, hogy a másik jó úton halad, a megfelelő dolgokat teszi, a kapcsolatunk fejlesztésének legépítőbb elemei. Biztosítani őt arról, hogy nincs egyedül, számíthat ránk és mellette állunk bármi történik is, az elköteleződés kiemelkedő megnyilvánulása.

És mit nyerünk a támogatás által? Jobb munkatársat, üzleti partnert, férjet, feleséget, párt, szülőt, barátot, azaz jobb embert, jobb kapcsolatokat, valamint jobb eredményességet, több sikert. Kell ennél több? Lucy Dawson szavaival élve; "Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.".

Ha tetszett ez a poszt, akkor arra biztatlak, hogy like-old és oszd meg másokkal is a Facebook-on.