Egy kicsivel több sikert

Mire figyeljünk, ha többet szeretnénk elérni?

"Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?" (Katherine Graham)

Valljuk be, jó páran szeretnénk többet elérni az életben. Erre van is lehetőségünk, ha nem forgácsoljuk szanaszét magunkat, az időnket, és abba feccöljük az energiánkat, ami igazán érdekel minket. Ha többet akarunk, nem biztos, hogy többet kell tennünk, mert sokan már most is rengeteget teszünk, csak okosabban. Megfontoltabban, céltudatosabban, tervezettebben. Ha megfigyeljük magunkat, akkor megkapjuk a feleletet arra, hogy a megfelelő helyen dolgoznunk-e, és úton vagyunk-e egy kicsivel több siker felé.

A napi munkánk. Vajon azt csináljuk, amiben jók vagyunk? Gyakran szembesülünk azzal, hogy dolgozunk, dolgozunk, de nem tudjuk átadni magunkat a munkánknak, mert nem a szívügyünk. Nem tudunk, úgy teljesíteni, ahogy teljesíthetnénk, mert csak a kötelező munkát látjuk benne, a mögötte lévő értéket nem. Épp ezért nem is leszünk kiválóak benne soha, mert nem érezzük magunkénak. Amikor megtaláljuk azt a területet, ami motivál minket, akkor szinte észrevétlenül válunk egyre jobbá és jobbá. Nem csupán a kollégáink vagy a konkurencia fölé növünk, hanem saját magunkat is jócskán túlszárnyaljuk. Adam Makos mondta; "Ha csinálsz valamit, csináld jól, vagy ne is foglalkozz vele."

Az érzéseink. Mit mondanak az érzelmeink? Napi szintem, hogy érezzük magunkat? Amit csinálunk, csak azért csináljuk mert fizetnek érte és mert szükség van a havi számláink kifizetéséhez némi apanázsra vagy mert valóban szeretjük is a munkánkat? Ha nem tudunk egyértelmű választ adni, akkor tegyük fel úgy a kérdést, hogy akkor is azt csinálnánk, amit most, ha nem fizetnének érte? Ha a válaszunk igen, akkor jó irányba toljuk a szekerünket. Ha nemleges a válasz, akkor megérett a helyzet a változtatásra. A jó közérzet produktívabbá tesz, életszeretőbbé és kiegyensúlyozott mentalitással jóval többet valósíthatunk meg a terveinkből.

Kis esti fáradtság. A napvégi fáradtság is jól reprezentálja, hogy mennyire vagyunk a megfelelő helyen. Ha rendszeresen kimerülve bezuhanunk az ágyba az nem túl pozitív. Azt mutatja, hogy minden energiánkat felőrölte a napi tevékenységünk, testileg és lelkileg egyaránt. Nincs erőnk, kiszipolyozva érezzük magunkat. Ha viszont fáradtak vagyunk de egyben lelkesek is a megoldott feladatoktól, illetve a ránk váró következő napi kihívásoktól, az azt érzékelteti, hogy napról napra van értelme a munkánknak, előbbre jutunk általa a céljaink felé vezető úton. Korach Mór szerint; "Nincs jobb módja a pihenésnek, mint munkát cserélni." Lehetünk elcsigázottak, de akkor is élnie kell belül annak a kellemes érzésnek, hogy nem csak eltöltöttem valahol az időm, mert muszáj volt, hanem tettem valami érdemlegeset is.

A fizetség. Egy lényegi eleme mindennek, hogy meg is fizetik a tudásunkat? Szeretjük, amit csinálunk, igazán jók vagyunk benne, haladunk a kiszemelt karrierünk ösvényén előre, és megkapjuk a minket megillető anyagiakat is. Sokszor előbb várjuk el a magas financiális elismerést, minthogy letennénk valamit az asztalra. Egyes vezetői elvek szerint ezzel az elvárással fordítva ülünk a lovon. Találjunk valamit, amit szeretünk annyira, hogy akár ingyen is csinálnánk, és képezzük magunkat olyan szinten a szakértőjévé, hogy fizetni akarjanak mások érte. Így elejét vehetjük annak a frusztrációnak, amit az okoz, ha alul értékelnek bennünket. Úgy véljük sokat tanultunk, sokat tudunk, sokat végzünk, mégsem fizetik meg mindezt. Ismerjük fel, jogos a megítélésünk e tekintetben vagy mi is csak fordítva ülünk a lovon.

Ami fogva tart. Veszélyesek ezek a kizárólag pénzkereseti dolgok. Megragadnak és nem eresztenek, fogva tartanak. Csak még ezt megcsinálom, csak még azt, és már oda is a nap. Kell a pénz erre meg arra, ezért bármilyen kényelmetlen bevállalom. És végén megint nem tettünk semmit magunkért. Bocsánat, de igen. Pénzt kerestünk. Ennyi és nem több. Ha ez elég, akkor rendben van, ha viszont arra vágyunk, teljen meg minden napunk értékkel és a belső elégedettséggel, többet kell kihoznunk magunkból. Ráadásul olyan területen, ahol otthon érezzük magunkat.

Ami lelassít. Elképzelhető, hogy már megtaláltuk a számunkra ideális melót, mégsem haladunk kielégítő tempóban. A tervszerű hanyagság kifejezést a napokban olvastam és nagyon megtetszett. Ha jól emlékszem egy zenész fiatalember kapcsán merült fel, aki sokáig nem haladt előre a karrierjében, mert időrabló de nem építő apróságokkal töltötte a napjai nagy részét. Ahelyett, hogy gyakorolt volna, rendet rakott, port törölt és hasonlók. Ezek mind fontos dolgok, mert nem élhetünk egy disznóólban, de ha ezekkel töltjük ki a drága időnket, és csak a végeztükkel kezdünk neki a lényeges ügyeinknek, azt fogjuk észre venni, hogy nem marad kellő hely a haladásunknak. Talán fontolóra vehetjük, hogy ezek elvégzésével megbízzunk valaki mást, míg mi megcsináljuk mindazt, ami igazán számít.

A siker végtelenül szubjektív megítélésű. Mind sikeresek vagyunk. Sikeresnek mondhatja magát a gyermekeit nevelő anya ugyanúgy, mint egy frissen kinevezett vállaltvezető. A siker mércéje nem a pénzen múlik, nem a státuszon, a hatalmon, csakis azon, hogy jól érezzük-e magunkat a bőrünkben. Ezért egyedül mi állíthatjuk fel a sikerünk értékmérőjét, és kizárólag magunknak kell megfelelnünk. Minden másvalakihez való méregetés hiábavaló, nem ad reális képet a helyzetünkről és értékünkről. Nekünk kell úgy élnünk, hogy nagyszerűen, példásan és maradéktalanul használjuk ki az időnket. Napoleon Hill véleménye szerint; "A lelkesedés általában automatikusan jön, amikor valaki megtalálja a hozzá leginkább illő munkát, s azt teszi, amit legjobban szeret." A kicsit több sikerhez elsősorban magunkat kell nagyon jól ismernünk.


Ha te is szereted, amit csinálsz, és tetszett ez a poszt, akkor csatlakozz az oldal követői közé.