Emberséges világ
Az emberközeli kommunikáció 6 ismérve
"Tedd emberségesebbé a szavakat, és így talán emberségesebbé teszed a tetteket is." (Daniel H. Pink)
Minden megszólalásunk egy bizonyítvány magunkról, és egyben minősíti a másikkal való kapcsolatunkat. Ha ez pozitív a köztünk lévő légkör is pozitív lesz, egy negatív téma ellenére is. Ám ha ingerültek, gúnyosak vagy agresszívak vagyunk az rólunk egy portré. Mégis sokszor megengedjük, hogy bántón lépjünk fel, olykor csak azért, mert rossz passzban vagyunk és az illető épp akkor lép a személyes terünkbe. Mire van szükség egy emberségesebb kommunikációhoz?
Türelem. Gyakran hiánycikké válik, mint zsúfolt strandon a napozóágy. Eljutunk a napunk egy pontjáig, amikor kifogyunk belőle. És naná, hogy ekkor jön valaki, akinek nem kéne jönnie. Nehéz a türelemmel jól sáfárkodni. És ha sikerül is, kitart a munkaidő végéig, marad-e belőle este otthonra. Vagy leengedünk, mint a több hetes szülinapi lufi és a szeretteink sínylik meg a dolgot. Próbáljuk kifújni magunkat napközben, kicsit lazítani, mérsékeljük az állandó leterheltséget, hogy visszatöltsünk valamennyit a béketűrésünk poharába.
Nyugalom. Vannak, akik azt az életcélt tűzték ki maguk elé, hogy a lehető legtöbb embert hozzák ki a sodrukból. Ezért mindent meg is tesznek. Mintha külön kurzuson oktatnák, tökélyre fejlesztik a technikájukat. Mi legalábbis ezt gondoljuk róluk a találkozásunkkor. No, ilyenkor a legnehezebb megőrizni a nyugalmunkat. De megéri, mert a legkekecebb fickó szívét is felolvaszthatjuk, mint Fördős Zé a mirelit bécsi szeletet. A higgadt hangvétellel kiütjük a nyeregből a háborgást. Nincs miért hőbörögni, ha mindenre jóindulatú reakció érkezik. Ha ennek ellenére mégsem jutunk dűlőre, tudhatjuk, példásan kezeltük a helyzetet és amit módunkban állt, azt megtettük. Mind magunkat, mind a cégünket megfelelően képviseltük.
Segítőkészség. Átnézünk, elnézünk, lenézünk vagy észrevesszük, köszönünk, kérdezünk? Az első passzív, a második aktív. De csak annyira legyen aktív, amennyire igény van rá. Mind ismerünk olyanokat, akik, ha kell, ha nem, mindenütt ott vannak, mindenben benne vannak, és mindent jobban tudnak. A piócaként tapadó figurák kiszívják az ember minden munka vagy vásárlási kedvét. Jó pár éve olvastam egy értékesítésről szóló könyvben, hogy a szerző rendszeresen azt válaszolta, a jól ismert "Segíthetek valamiben?" eladói kérdésre, hogy: "Igen, megfogná a táskámat, amíg körülnézek?" Amikor segítőkészek vagyunk, észrevesszük a lehetőségeket, figyelünk a másik jelzéseire, mondandójára, és azt adjuk neki, amire szüksége van. Akkor is, ha ezzel kevesebb dicsőséget vagy jutalékot zsebelünk be.
Kedvesség. Amikor már 4372-en kérdezik ugyanazt, nem könnyű az arcunkra varázsolni a könnyed és kellemes mosolyt, valamint a hozzá illő hanglejtés. De jusson eszünkbe, ami nekünk 4372, az neki az első. Kedvesnek lenni azt is jelenti, hogy udvariasak, előzékenyek és figyelmesek vagyunk. Meghallgatjuk és nem élből elutasítjuk. Helyett alkalmazhatjuk a "miért ne" elvét. Persze kényelmesebb bármi extra kérésre nemet mondani. Viszont a legtöbb ilyen kérést nem kerül sokkal több energiába teljesíteni. Ám a hatása a megítélésünkre kivetítve egy exponenciálisan növekvő görbét ír le.
Tisztesség. Nem verjük át az embereket. Mondhatnánk, hogy ennyi és kész. De van tovább is. Nem verjük át magunkat sem. Legyünk őszinték, hányszor fordul elő, hogy megígértünk valamit magunknak, aztán nem tartottuk be? Például, hogy nem nassolunk sorozat nézés közben vagy holnaptól újra mozogni fogok. Az a fránya holnap meg sosem jön el. Hányszor viselkedünk másként, amikor senki nem lát? Aki magával nem becsületes, az bárki mással, hogyan lesz az? A lelkiismeretünk jó tanácsadó ezen a téren. Mert piszkálgat, belülről mardos, ha valamiben vétettünk. Hallgassunk rá és korrekten, tisztességgel fogunk viselkedni az emberekkel. Köztük magunkkal is. Ez nélkülözhetetlen az igényes kommunikációhoz, kapcsolatokhoz.
Önzetlenség. Ha mindig csak magunkra gondolunk a többiek érdeke csorbul. A saját hasznunkat lessük, akkor segítünk, ha ebből előnyünk származik. Pedig az önzetlenségnek több erőssége is van. A jó érzés, hogy tettünk valamit másokért, javítja a közérzetünket, növeli az önbecsülésünket. Túl tudtunk lépni az önzőségen, egy magasabb emberi szintre emelkedve. Nem tartjuk számon, kinek, mikor, mit tettünk, hogy egyszer majd benyújtsunk egy számlát. Egyszerűen jó értést akarunk kelteni a másikban. Fontosnak tartjuk őt, értékeljük, és ellenszolgáltatás nélkül is segítünk, dicsérünk, támogatunk. Ez bárkire igaz lehet, vevőre, üzlettársra, munkatársra, családtagra, rokonra, vadidegenre. Az önzetlen mentalitás, szavakkal vagy anélkül, emberségesebbé teszi a közösségünket.
Nem mindegy, hogyan szólunk. A megnyilvánulásunkban benne van a másikhoz való viszonyunk. Amikor ez emberi, tapintatos, készséges, akkor magasabb szinte emeljük a kettőnk közti kommunikációt. Esélyt adva a kapcsolat felemelésének és annak, hogy a szavakat emberségesebb cselekedetek kövessék. Ez elindíthat egy láncreakciót a környezetünkben. Egy kis kedvességgel is nagy változást hozhatunk a világba. Ez a kis kedvesség olykor nagy erőfeszítés a részünkről, de gondoljunk rá, milyen sokszorosan meghálálja magát, ha egy kicsit is jobb közegben élhetünk. Velünk kezdődik minden. Csíkszentmihályi Mihály mondta: "Sosem lehet tökéletes az életünk anélkül, hogy azt éreznénk, valami nagyobb dolognak vagyunk a részesei, amely maradandóbb, mint mi magunk."
Ha tetszett ez a poszt, akkor a benned rejlő értékekkel teremts te is emberségesebb közösséget, és élvezd ennek minden előnyét.
A szeretet ünnepe kiváló lehetőség, hogy
lelassítsunk és jobban értékeljük a kapcsolatainkat. Kívánok békés,
boldog karácsonyi ünnepeket minden kedves olvasónak!
Fotó: Nicole Michalou, Pexels