Én voltam!

Mi a hibánk elismerése és mi nem az?

"Az elkövetett hibáért leginkább úgy lehet bocsánatot kérni, hogy beismerjük a hibát." 
(Pedro Calderón de la Barca)

Egyesek könnyen lepergetik magukról a felelősség homokszemeit. Mintha az út porát söpörnék le a ruhájukról. Pedig a valódi felismerésekhez elengedhetetlen szembenézni a valósággal, és megvizsgálni a személyes szerepünket.

Transzparens és triviális. Fogalmazzunk egyértelműen és egyszerűen. "Én voltam, az én hibám az, hogy..." Ennyi. Itt kezdődik a felelősségvállalás és egyben a megtisztulás folyamata. Semmi értelme túlbonyolítani. Minden más csak a bizonyítvány magyarázása. Az eredmény önmagáért beszél. Abból lehet levonni a tanulságot és nem a sok fecsegésből. Mégis gyakran láthatjuk, ennek az ellenkezőjét. Eddig az egyszerű pontig nem jutunk el. Vagyis ezt a lényeges pontot kihagyjuk és helyette jön a felesleges szócséplés.

Mások hibáztatása. Például, mutogatunk másokra. "Az ő hibája volt." Oké, rendben, majd vele is megbeszéljük, de térjünk vissza hozzád. "Ne térjünk vissza, mert ha ő nem lett volna, vagy nem tette volna ezt meg azt, akkor…" Ez piszok kényelmes megoldás. Amíg mást okolunk, addig nem nekem kell vesződnöm a hibám feltárásával. Trükkös, csak nem vezet sehova. A felelősség mondvacsinált átruházása nem juttat el felismerésekig. Így nagyjából a nullára redukáljuk azt, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazt a bakit. Az meg más kérdés, hogy negatív hatással van a megítélésünkre is. A közösség arra a következtetésre juthat, hogy gerinctelen, erkölcsi tartás nélküli fazonok vagyunk. És igazuk lesz.

A kritika üzenete. Érdemesebb inkább magunkba szállni és gondolkodni. Hosszan, némán, csendesen, elmélkedni, szemlélődni, vizsgálgatni. Megnézni jobbról, balról, lentről, fentről, mindenhonnan. Ha elsőre nem tiszta mit szúrtunk el, akkor adjunk időt a ráébredésnek. Esetleg meghallgathatunk másokat is a témában. Nem mindenkit, az értelmesebb hozzászólásokat. A velünk elfogultak torz képet mutatnak, az használhatatlan. A velünk végtelen ellenségesek szintén görbe tükröt tartanak, csak egy másik aspektusból. A hízelgés és a mocskolódás mellőzésével építő infókhoz jussunk magunkról, a tettünkről. Főként ez utóbbi számít, mert sok kritika elveszik a személyeskedésben. A személyt ért bírálat sokszor érzelmi alapú és nélkülöz minden józanságot. Biztosan ismerős, ha valakit nagyon nem szívlelünk, nehéz akár kicsit is megkedvelni. Élből elutasítunk minden vele kapcsolatos pozitívumot.

Elutasítás. Amint elvesztettük a hitelünket, minket is ugyanígy elutasítanak. Mint az amerikai filmekben letartóztatáskor a rendőrök által tett figyelmeztetés: "bármi, amit mond felhasználható Ön ellen". Minél többet szövegelünk, annál inkább a nevetség tárgyai leszünk. A gúny és a szégyen céltáblájává válunk, mert a túl sok beszéd önmagunk felmentését szolgálja. A mondandónkkal igyekszünk igazolni a tettünket, a hibánkat. Csakhogy ez már a múlt. Valószínűleg, ha nem vált be, akkor az értékrendszer vagy tudás sem vált be, ami alapján cselekedtünk. Okafogyottá válik továbbra is kitartani mellette. Nem tudunk addig változni, amíg ezt el nem engedjük és új ki nem alakítunk egy új nézőpontot.

A retorzió eljövetele. Következmények mindig vannak. Butaság azt gondolni, hogy bármit is büntetlenül meg lehet úszni. Ideig-óráig talán, de valamikor eljön az igazság ideje. Legbelül magunk is tudjuk, hogy vétettünk. Nem a helyes úton jártunk, nem megfelelően cselekedtünk. Az alázat sokat segíthet ilyenkor. Elismerjük, együttműködünk, nem beszélünk mellé, a valódi megoldást támogatjuk. Ennek része a saját felelősségre vonásunk, valamint az elrontott dolgok kijavítása. Biztosan szembe kell néznünk a félelmeinkkel is, de ez is a csomag része. Vegyük komolyabban, mint akikről Esterházy Péter beszél: "Manapság vezető emberek szeretik vállalni a felelősséget. Olvasom az újságban, onnét tudom. Vállaljuk a felelősséget, mondják. Ez egy mondat, mondott mondat. Csak hát a felelősség vállalása, az nem (csak) egy mondat."

Ha tetszett a bejegyzés, idézz fel három olyan helyzetet, amikor hibát követtél el! Mit reagáltál? Elismerted, bocsánatot kértél, korrigáltad vagy megfutamodtál? Mit tehettél volna másképp?

Fotó: wayhomestudio, magnific.com