Erkölcsi bölcső

A felnőtt példák a jövő generációjának morális mércéi

"Én azt hittem, hogy az a menő, hogyha valakinek van gerince, ha valakinek van tartása, ha valakinek van véleménye, ha valakinek van bátorsága… És én azt látom, hogy ez egyre kevésbé szükséges. Tehát simán bárkit elárulhatsz következmények nélkül…" (Szulák Andrea)

A klasszikus vélekedés szerint megvan az ideje a vetésnek és az aratásnak. Ráadásul az utóbbi attól függ, miként vetettünk, milyen minőségű vetőmagot ültettünk és mennyire gondoztuk. Húzhatunk egy párhuzamot a gyerekekkel is. Hosszú-hosszú éveken keresztül vetünk beléjük, normákat, szabályokat, magatartást, erkölcsöt. A végén pedig learathatjuk a munkánk édes vagy kétes gyümölcsét.

Nyomasztó helyzetkép. Lehangoló ma a közéletre bármilyen pillantást vetni. A morál és a tisztesség olyan mélyen van, hogy az elkeserítő. A karaktergyilkosságok, a lejáratások, az álhírek, a ferdítések és hazugságok vastagon beterítik az életünket. A legszörnyűbb, hogy ezt sokan teljesen természetesnek tartják. A cél érdekében mindent lehet alapon úgy vélik, nincs szükség helyreigazításra, bocsánatkérésre, emberségre, jöhet a tömény gyűlölet. Egy normális világban valóban nem lenne szükség ezekre, de csak azért nem, mert nem történne meg mindaz, ami kiváltja őket. Ám ez nem csupán illúzió, ez már túlzottan idealista szemlélet. Minden szemetet nem lehet eltüntetni, de jócskán lehet mérsékelni. Ez azonban ma nem érdek. Viszont ennek méretes következményei lehetnek a jövőre nézve.

Romlottságban nevelkedve. Ebben a miliőben nőnek fel a gyerekek és a fiatalok. Az etikátlanság szépen, komótosan képes megfertőzni az ártatlan lelkeket. Beférkőzik a hétköznapokba, a családunkba és észrevétlenül mi magunk is hibákat követünk el. Amikor megengedjük magunknak, hogy a gyerek egy tanáráról minősíthetetlen stílusban beszéljünk, máris alkalmazzuk az említett módszert. Ha a családi vacsora közben gúnyosan kibeszéljük egy munkatársunkat, teret adunk a helytelen viselkedésnek. Azok a gyerekek, akiknek megszokottá válik más emberek mindenféle következmény nélküli alázása, az maga is hasonlóan cselekszik majd. Vajon meggondolja, hogy abuzálja-e egy iskolatársát? És ha megtette, ki fogja megértetni vele, hogy ez nem helyes? Hogy nem így működik a világ. Mert sajnos, az ő megélése szerint, sok esetben pont így működik. Ha nincs senki, aki ennél jobb példával járna elő és nincs senki, aki elmagyarázná, hogy ez így nincs rendben, akkor számára ez lesz az irányadó.

Galád családok. A minap mesélte egy kedves szülő ismerősöm, hogy az egyik iskolás gyerek minő büszkeséggel ecseteli a társainak, hogy az anyukája, miként veri át a Temut. Azt állítja a termékekről, hogy használhatatlanok, a cég pedig nem kérve a termék visszaküldését, visszafizeti a vételárat. Ők meg boldogan teszik zsebre a lóvét és használják a cuccokat tovább. Elismerem, a Temu egy elég alsó polci példa az etikátlanság kapcsán, és egy normális céggel ezt nem sokáig játszhatja el a vásárló, de a példa igen szemléletes. Mert mire is büszke ez a kölyök? A csalásra, az átverésre. Ez nem sokban különbözik a lopástól. Ha egy szülő ezt nem teszi helyre a gyerekben (és meg magában sem ártana), akkor később sokkal komolyabb zűrökkel találhatja majd szembe magát. Minden kicsiben kezdődik. A tisztességtelen magatartás is.

A bölcs bűntudat. Amikor a mi otthonunkban felbukkannak ilyen vagy ehhez hasonló történetek, akár említés szintjén, akkor azokról beszélünk. Hogy mi a jó és mi a rossz. Mit szabad és mit nem szabad egy adott helyzetben csinálni. Szolgáljanak ezek a beszélgetések útmutatóként a gyereknek. Aztán ha valahol mégis megbotlik, akkor segíthet a bűntudat. A lelkiismeret-furdalás csendesen figyelmeztet, ha nem a helyes úton járunk. Észrevehető a tisztességes iránymutatást kapó gyerekeknél, hogy nem tudják sokáig magukban tartani, ha valamit helytelenül tettek. És milyen jó, hogy így van, mert minden hibázásuk ellenére megdicsérhetők az őszinteségükért, a felelősség vállalásáért. Ezek sem feltétlenül divatosak tulajdonságok ma. De naivan bízom benne, hogy a becsületesség idővel újra trendi lesz.

Kerek a gyerek világ. És álljon itt egy másik példa arra, hogy mennyire abból építi fel egy gyerek a világot, amit hall, lát, érzékel. Az év vége közeledtével általában a kislányunk részvételével összekészítünk pár cipősdoboznyi csomagot, a már nélkülözhető játékaival meg némi édességgel és leadjuk valahol, hogy nehéz helyzetben lévő családokhoz, gyerekekhez kerülhessen. Egy alkalommal felmerült a lányunkban a kérdés, hogy miért csináljuk ezt? Hiszen az angyalkának korlátlan pénze van, így a szegényebb gyerekeknek is tud ajándékot venni és vinni. Az érvelése kifogástalan. Ám segíteni, levenni egy kis terhet az angyalka válláról és újrahasznosítani sosem felesleges. Mindez szemléletesen mutatja, hogy a gyerekek felépítenek a fejükben egy komplett, működőképes világot, amelyet a felnőttek instrukciói alapján hoznak létre. A meséink, a törődéseink és a példánk inspirálják őket. Ha ezek a megélések minősíthetetlenek, etikátlanok, becstelenek, akkor az ő számukra működőképes világ hasonló paraméterekkel fog rendelkezni. Ezért nem mindegy miként viselkedünk ma a felnőttek világában.

Képtelenség legyőzni a most uralkodó eltaposó szemléletet. Főként mert a média is inkább ilyen témákon csámcsog. Miközben rengeteg jó is történik körülöttünk. Amikor belebotlunk, amikor a rossz helyett a jóval találkozunk, az emberséggel, a támogatással, amikor a hasonlóságokra koncentrálunk és nem az eltérésekre, akkor megmutatkozik az emberiség igazi közösségi ereje. Amikor igazából tisztelni kezdjük egymást, tisztességesebben is viselkedünk egymással. És ez gyökeret verhet az etikusságnak és a becsületnek is. Ne dőljünk be a hergelésnek. Amint azt megfogalmazta: "Azért, mert valaki nem ismeri a tisztességet és az illemet, nekünk még nem kell hozzá alkalmazkodnunk."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor keress néhány személyes példát a közelmúltból, amikor a tisztesség és az emberség győzedelmeskedett valamilyen élethelyzetben!

A Szulák Andrea idézet ebből a beszélgetésből származik.

Fotó: yanalya, freepik