Érthetőek vagyunk?

Beszéljünk úgy, hogy meg is értsenek

Beszélünk, beszélünk, beszélünk. Ha elmondhatjuk, amit el kell mondanunk, akkor úgy véljük, már minden tőlünk telhetőt megtettünk. Mi elmondtuk, a többiek meg értsék meg. Ellentétben az általános meggyőződéssel a jó kommunikáció nem csupán a választékosságon, a helyes artikuláción és egyéb verbális szóvirágokon, technikákon múlik. Az üzenet megfelelő átadása, hogy megértsenek a legfontosabb cél. Tegyünk fel pár kérdést, mielőtt társalgásba mélyedünk.

Akarunk érthetőek lenni egyáltalán? Politikusi mentalitás a nyakatekert megfogalmazás. Mondani valamit, amivel valójában nem mondunk semmit. Sokat jár a szánk, sok mindenről beszélünk, de a lényeget érintetlenül hagyjuk. Vannak helyzetek, amikor erre van szükség, ezért szándékosan nem is akarunk világosak lenni. Jó beszélőkével, megfelelő rizsát elhintve és bullshit módba kapcsolva tisztességesen kielégíthetjük a hallgatóságot. Úgy érzik, megkapták, amit akartak, de mindez csak a felszín. Legyünk óvatosak, mindig vannak olyanok, akik átlátnak a szitán.

A másik meg akar érteni? Meg is fordíthatjuk a szerepeket. Előfordul, hogy olyan emberrel hoz össze a sors, aki csak azért is értetlenkedik. Lehet ez egy rámenős üzletkötő, aki nem ért a szóból, vagy egy szabotőr és gáncsoskodó munkatárs, esetleg a saját öntörvényű gyerekünk is. Itt a probléma nem beszédtechnikai, hanem hozzáállásbeli. Az ellenállást kell legyőzni, megtalálni a fogást, mint szatyron a fület, és erőteljes, határozott kiállást képviselni. Ha direkt nem akarnak megérteni, nem akarnak elfogadni, és annak oka van. Nagyszerű, ha fel tudjuk tárni, mi ez az indok, és hosszútávon ezt ki is kell derítenünk. Ám, ha időszűkében vagyunk, akkor a következmények bevonásával nyomatékosíthatjuk a mondanivalónkat.

Látunk más szemével? Ha a jobb megértésre hajtunk, akkor elengedhetetlen túllépni saját magunkon. A nézőpontunkból csakis korlátoltan kommunikálhatunk. Minél erősebben hangoztatjuk a mi érdekünket, álláspontunkat, annál távolabb kerülünk a beszélgető partnerünktől. Amikor elkezdünk az ő szemével látni, észrevesszük azokat a finomságokat, amely előttünk addig rejtve maradt. Először nekünk kell megérteni őt. Képletesen értve, nem vele szemben állunk, hanem mellette egy eszmecserében, akkor jobb a hatásfokunk. Valószínűleg az ő értékrendjét követve beszélünk, használjuk az ő szavait, kifejezéseit és magunkat a háttérbe szorítjuk. Sokkal könnyebb megértésre lelni, ha mi már megértettük, mit szeretne a másik.

Tudunk először hallgatni? Ahhoz, hogy a szempontját figyelembe vehessük, ismernünk kell azokat. Ez csak úgy működhet, ha jó hallgatóság vagyunk. A legtöbben odáig vagyunk a hangunkért, és megelégszünk, ha hallathatjuk. Pedig a kiváló társalkodó címet azoknak ítélik oda, akik meg is hallgatják az embert. A figyelmünkkel értékes információkra teszünk szert, amelyek segítenek a személyre szabottságban. Azt és úgy mondhatjuk, amitől érthetőbbek leszünk. Ezen kívül olyan járulékos előnyökhöz is jutunk, mint a kölcsönösség és a bizalom. A türelmes, megértő érdeklődés építi a köztünk lévő kapcsolatot. Te is meghallgattál engem, én is meghallgatlak téged. De elősegíti az elfogadást is. Aki értékeli a másikat annyira, hogy figyeljen rá, attól sokkal inkább elfogadnak tanácsot, javaslatot, iránymutatást, utasítást, kérést.

Kérünk visszacsatolást? A beszélgetés végén szerezzünk bizonyosságot. Kérdezzünk vissza. Ne elégedjünk meg egy jóváhagyó "oké" kérdőszóval. Érdeklődjünk, hogy "minden világos-e", "mit fog először tenni", "hiányzik-e bármilyen információ", "kivel fog együttműködni" és hasonlók. A társalgás gyors lezárása helyett megér pár percet, hogy meggyőződjünk róla, az üzenet a megfelelő formában eljutott a megfelelő helyre. Amikor az illető a saját szavaival fejtegetni kezdni, amit hallott, akkor passzív közönségből átvisszük cselekvő személlyé, aki elkezdi magáénak érezni a feladatot. Tudatosítjuk benne, amit tennie kell, beindítjuk a gépezetet és csikorgások közepette forogni kezdenek a fogaskerekek a fejében. Ezzel nem csupán megbizonyosodunk arról, hogy jól kommunikáltunk vele, de egyben a tettek mezejére is léptetjük.

Néhány egyszerű kérdést átgondolva nagyban növelhetjük a megértést. A jobb megértés pedig működőképesebbé teszi a kapcsolatainkat, úgy a munkahelyen, mint otthon. A tisztább, világosabb, egyértelműbb kommunikáció minden résztvevő számára eredményesebb és élvezetesebb. Ha kicsit is hatékonyabbak vagyunk, már megérte megérteni és megértetni. Ahogy Baba Dioum szavakba öntötte: "Csak azt fogjuk megőrizni, amit szeretünk, azt fogjuk szeretni, amit megértünk, és azt fogjuk érteni, amit megértettek velünk."

Ha tetszett ez a poszt, akkor add tovább másoknak is.
Fotó: Pressmaster, Pexels