Felolvasztani a jeget

A fagyos munkahelyi légkör megváltoztatása

Mondhatjuk, hogy a munka, maga a rideg valóság. És sok munkahely igyekszik ennek tökéletesen megfelelni. A tartózkodó munkakörnyezet rányomja a bélyegét a dolgozók hangulatára is. Mely hangulat meghatározó lesz a teljes céges kultúra tekintetében. Talán lehetne változtatni rajta, és ennek pozitív hasznát látnák a kollégák és az egész cég is.

Húzd meg jobban, menjen a munka. Az alkalmazottakat kontroll alatt kell tartani, különben nem lesznek elég hatékonyak. Jobban megy a munka, ha megkötjük a kezüket, csökkentjük az önállóságukat, hogy csak a feladatukra koncentrálhassanak. Ez a vélekedés még ma is sok helyütt uralkodik, pedig korántsem biztos, hogy valóban hatékonyabb így a munkavégzés. Sőt. Akik nem csupán a muszáj kedvéért dolgoznak, hanem mert örömet is találnak benne, azok jóval többet végeznek el és színvonalasabban. Egy emberséges közeg, ahol felnőtt, önálló személyként kezelnek, pótolhatatlan segítség ezen a téren.

Személyes tér. A nap nagy részét töltjük el a munkahelyünkön. Nem gépek vagyunk, ezért időnként szükségünk lehet arra, hogy pár percre visszavonuljunk. Ha a nyugalmat csak a mosdó szűk falai közt találjuk meg, az nagyon lehangoló. Például Balogh Péter angyalbefektető így vélekedik az open office-ról: "Nyitott irodába akkor ültesd a csapatodat, ha nem várod el tőlük a gondolkodást.". Az állandó zsivaj, hangoskodás, nyüzsgés, izgés-mozgás nem hagy egy perc nyugtot sem. A személyes élettér, a nyugodt gondolkodás lehetőségének a feltétele egy újabb érv a tevékenységek minőségibb teljesítése mellett.

Bizonytalanságban. Ha folyton a belső feszültségekkel kell foglalkozni, akkor nem érezzük magunkat biztonságban. Kire számíthatunk, ki fog hátba támadni, ki szabotálja el a melót, milyen lábbal kelt ma fel a főnök? Megannyi kérdés, amely a csapat egységével kapcsolatos. Amikor jó a csapat, akkor ezek nem merülnek fel. Nem kell résen lennünk egész nap, hogy kitől, mi zúdul váratlanul a nyakunkba. Csinálhatjuk a feladatunkat, együttműködhetünk a többiekkel és bízhatunk a kölcsönös érdekek eredményességében. Biztonságban érezve magunkat, ténylegesen arra figyelhetünk, ami a dolgunk.

Egy kis mosoly. Közismert tény, hogy két ember között a legrövidebb út egy mosoly. Egy biztatóan görbülő száj, egy kis humor, nagyszerűen oldja a jeget és barátságosabb munkahelyi légkört teremt. Ez nem ugyanaz, mint bratyizni, vagy a vezetők oldaláról elpufogtatni a gonoszkodó, mások rovására menő poénokat. Inkább emberi gesztus, amely közelebb hozza egymáshoz a kollégákat, felold helyzeteket. Sokszor az ügyfelekkel szembeni kommunikációban is jó jön, ha a hivatalos, faarcú stílust megfűszerezzük a humor adta könnyedséggel. Természetesen óvatosan, addig a határig, amíg a kuncsaft is elmosolyodik és nem kelletlenül elhúzza a száját.

Beszédbe elegyedni. A munkatársak közti beszélgetésekben hatalmas erők lakoznak. Kiváló, ha vannak olyan helyiségek, mint a konyha vagy ebédlő, ahol kötetlenül eszmét cserélhetnek, megismerkedhetnek. Kialakul köztük egy kapocs, a közös nézeteiknek, érdeklődésüknek köszönhetően, és ezáltal közelebb is kerülnek egymáshoz. Könnyebb szívességet kérni, odamenni valakihez, akiről tudom, hogy szimpatizál velem, mint ismeretlenekhez fordulni. Az egymásra hangolódott kollégák fejlesztik a csapategységet. A jó csapat pedig elengedhetetlen a nagyszerű és olajozott működéshez.

Segítőkészség. Akár a vezetők példát is mutathatnak támogatás terén. Ha rájuk számíthatunk, és nem kell félnünk kérdezni tőlük, akkor ez a példa átragad a többi emberre is. Ez nem jelenti, hogy átvesszük mások terhét és helyettük dolgozunk, inkább a kooperáció megnyilvánulása. Nem élből elutasítjuk a megkeresést, hanem ha lehetőségünk van rá, akkor közösen találunk megoldást. Ez szintén megmutatkozik a kliensek felé is. Bizonyára jól ismerjük azokat az alkalmazottakat, akik tőmondatokban válaszolnak és a világért sem lépnék túl a hatáskörüket. Nem azért, mert nem tudnák vagy ne tehetnék meg, egyszerűen nem érdekli őket, hogy megkapjuk, amit akarunk, és jól érezzük magunkat. Hiszen ők sem érzik jól magukat és egyébként meg nem kötelességük.

A világ tele van unott, karót nyelt emberekkel, akiknek igazából nincs semmi bajuk, de túl sok örömüket sem lelik az életben. És ez látszik is rajtuk. Meg a közösségen is, amelynek a tagjai. Munkahelyen egy negatív spirálról van szó, amely valószínűleg a vezetés mentalitásából indul, majd beszivárog a többi munkatárs közé is, és öngerjesztő folyamatként szippantja magába az emberek lelkét. Ha elérjük, hogy egy kicsivel jobban érezzék magukat a dolgozók, foglalkozunk a bizalom kialakításával, és mindez nem csupán látszat, hanem érezhetően őszinte, akkor ez a spirál megfordul. Ellenkező, pozitív hatást fejt ki a cégen belül és kívül is. Amint azt Ruby Wax megfogalmazta: "Úgy adjuk át egymásnak a hangulatunkat és érzelmi állapotunkat, mint egy vírust. Ne is álmodjunk róla, hogy titkolni tudjuk a közérzetünket. Azt ugyan valószínűleg senki sem tudja, mire gondolunk pontosan, de a lelkiállapotunkat mindenki teljesen világosan fel tudja mérni. Úgy működünk, mint egy mentális wifi: továbbadjuk, amit érzünk annak, akivel találkozunk, aki továbbadja annak, akivel ő találkozik, a hullámok pedig elérik a barátokat, a munkatársakat, a szomszédokat, az egész közösséget, várost, országot... bolygót."

Ha tetszett ez a poszt, akkor ne jegeld a környezeted. És szemezgess még az írásokból, vagy látogass el újra az oldalra pár nap múlva, a legfrissebb bejegyzésért.
Fotó: Anthony Shkraba, Pexels