Gondterhelt gondolatok

Mennyit segít a céltudatos gondolkodás a problémák megoldásában?

Egy rakás kihívásunk van. Vagy nevezhetjük őket gondnak, problémának, nehézségnek, kellemetlenségnek, kinek, hogy tetszik. Nélkülük unalmas és egyhangú lenne az életünk. Velük, ha nem is szórakoztatóbb, de mindenképp előrevivőbb társakra lelhetünk. Már, ha vesszük a fáradságot, hogy megismerjük őket igazából.

A problémák szintjei. Több csoportra oszthatjuk a problémáinkat. Az elsőbe tartoznak a leghétköznapibb, egyszerű, inkább bosszantó dolgok, amelyeket azonnal vagy a lehető leghamarabb meg kell oldani. Ilyen lehet egy fogfájás, egy büntetőcédula befizetése, vagy épp a defektet kapott bicikli megjavítása, megjavíttatása. A második csoportba sorolandók már hosszabb távon okoznak fejfájást. Mondjuk egy építkezés, lakásfelújítás megszervezése, munkahelyváltás vagy tartósabb egészségügyi problémák kezelése. A harmadikba pedig azok kerülnek, amelyek mélyen nyomasztanak belülről. Ezek lehetnek számunkra ismertek, mondjuk az önmegvalósítás vágya, vagy lehetnek ismeretlenek, például fel nem tárt gyermekkori traumák. Bármilyen szintű nehézség képes maga alá temetni minket, ez nagyrészt a mi felkészültségünkön és tűréshatárunkon múlik.

Tudatosítás. A felismerés fontos. Tudni, hogy az épp nyugtalanító helyzet, melyik csoportba tartozik. Most okoz kényelmetlenséget, hosszabb ideje, ideig aggaszt vagy teljesen lebénítja a haladásunkat. A kezelésük ugyanis más és más módszert igényel. A napi problémákon felül kell emelkedni gyors és azonnali problémamegoldással. Ahogy tesszük ezt a munkánkban. Ad hoc módon rögtönözve igazgatjuk a felmerülő történéseket. Persze, ha túl sok van ezekből, akkor agyonnyomhatnak, de általában megbirkózunk velük és képesek vagyunk a nap végére megszabadulni tőlük. A tartósan jelen lévők megoldásához tervekre van szükségünk. Kisebb lépésekre lebontható tervekre, ütemezésre, és arra, hogy mindig a soron következő lépcsőfokra koncentráljunk csak. Ha egyszerre akarjuk lenyelni, túl nagy falat lesz és megakad a torkunkon. De felszeletelve szépen lassan el tudjuk fogyasztani. Így kevesebb és kisebb stresszt is okoz. Hasonló a helyzet a mélyen fakadó problémáinkkal, azzal a kiegészítéssel, hogy itt be is kell azonosítanunk a forrást. Ehhez idő, őszinteség, bátorság és esetleg szakmai segítség igényeltetik.

A gondolkodás problémamegoldó ereje. A nagyobb kihívásaink rendezéséhez hatalmas segítséget jelent a gondolkodás. Sajnos erre nem áldozunk elég időt. Felületesen gondolkodunk a hétköznapokban, és sokszor átadjuk magunkat a napi, triviális nehézségeknek. Úgy gondoljuk éppen elég ezeken túlnőni, ezzel le is tudjuk a napi penzumot. Azt igen, ám ha marad bennünk hiányérzet, az abból ered, hogy valami még sem teljes az életünkben. Foglalkoznunk kell magunkkal. Fejest kell ugrani a gondolataink óceánjába, és alámerülni. Ezt megtehetjük úgy, hogy nyugodt és csendes körülmények között magunkba mélyedünk. Vagy úgy is, hogy automatikus írással kiírunk magunkból mindet, ami jön. Aztán utólag majd rendet vágunk a feltódult gondolatok között. De akár kereshetünk valakit, aki meghallgat minket. És hagyja azt is, hogy a szavak özönében merészen szörfözzünk egyik hullámról a másikra, és mi magunk fedezzünk fel felismeréseket. A ráébredéshez számtalan gondolatot fel kell hozni, tűnjenek azok összefüggéstelennek is. A magunkon való munkánk végeztével derül ki, milyen sok összefüggés és összefonódás van látszólag egészen eltérő dolgok között.

Hit és cselekvés. Mindez ijesztően hat. Túl nehéznek és komplexnek tűnik ahhoz, hogy a szokásos rohanás mellett legyen időnk rá. Amit nem tudunk belesűríteni 5 percbe, azt jellemzően félre toljuk, majd, ha több időnk lesz címszóval. Aztán valahogy ez a több idő nem akar eljönni. A téma fontos, de vannak sürgetőbb dolgok is a napjainkban. És a sürgősség átveszi az irányítást és kiszorítja a fontosságot. Az is lehetséges, hogy az önmagunkba vetett hit alacsony. Megérdemlem, elég értékes vagyok, meg tudom csinálni, képes vagyok rá, megvannak a kvalitásaim. Ízlelgessük ezeket a kifejezéseket, ha önmagunkról van szó. Hinnünk kell abban, hogy az elénk tornyosuló nehézségeket sikerrel legyőzhetjük. Persze a hiten kívül szükségünk van pontról pontra végrehajtható tervre is, anélkül nem működik. De hit nélkül sem, hiszen akkor nem hajtjuk végre a szükséges lépéseket. És milyenek legyenek ezek a lépések? Minél apróbbak és minél földhöz ragadtabbak. Hiába rakunk ki egy sportos fotót a frigó ajtajára, meg fantáziálunk arról, hogy egyszer milyen dögösen fogunk kinézni, ettől ma nem biztos, hogy megmozdulunk. De ha elmegyünk sétálni egyet, vagy mozgunk pár percet, akkor máris tettünk valamit. Ha ezt napról napra megtesszük, lassan növeljük a terhelésünket, észrevétlenül válik az életünk részévé a rendszeresség. Alakul az alakunk, fittebbek vagyunk, energikusabbak. A cselekvés titka, hogy megtaláljuk azt az apróságot, amit már ma, akár most rögtön meg tehetünk a célunkért. Az első lépést megtenni a legnehezebb. Tegyük könnyebbé, most azonnal csináljuk valamit. A legkisebb dolog is meghálálja magát.

Na hagyjuk ki a felfedezés szépségét. Ne a gondolkodás hiánya legyen az oka, hogy idősebb fejjel szembesülünk a "mi lett volna ha" sóhajjal. Sokkal könnyebben állunk neki bárminek, amivel tisztában vagyunk. Mondhatjuk, hogy főzzünk egy konfitált marhapofát vadasan, udon tésztával, de egy recept hozzá nagy segítség az elkészítésben. Amikor mi magunk jövünk rá valaminek a lényegére, értelmére, akkor a megoldásunk is kézenfekvőbbnek tűnik. A receptünket követni pedig egy természetes folyamat következő epizódjának. Nem véletlenül mondta Wallace D. Wattles: "Nincs olyan teendő, amitől az emberek többsége inkább visszariadna, mint a kitartó és következetes gondolkodás - ez a legnehezebb munka a világon." Könnyűvé nem lehet tenni, de a közben nyert gondolatok értékesebbé teszik az életünket.

Köszönöm, hogy velem tartottál. Ha tetszett ez a poszt, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: karlyukav, freepik