Heje-huja vigalom!

Minden okunk megvan a derűre és a jókedvre

"Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs." (Oliver Wendell Holmes)

Nem vagyunk egy vidám nemzet. Fergeteges humorunk van, frenetikusan viccesen csürhető-csavarható nyelvezetünk, mégis okkal ragadt ránk a sírva vigad a magyar mondás. Gyakran több bennünk a keserűség a jókedv rovására. Pedig a jókedély sok tekintetben előnyösebb.

Letört életöröm. Sokan vannak úgy, mint Bruce Willis karaktere Az utolsó cserkész című filmben. Belenéznek a tükörbe, majd elmondják a legendás lelkesítő mondatukat: "Senki se szeret, mindenki utál, vesztes vagy, mosolyogj te barom." Aztán gúnyos féloldalas mosolyra görbül a szájuk. Ezzel az induló manőverrel nehéz nekiállni és lendületesen végig tolni a napot. Ellenben az őszinte mosolyt díjazza az élet. A vidám emberek vonzóbbak, mint a búval béleltek. Előbb állunk szóba valakivel, aki mosolyog, mint, aki nem. Kellemesebb olyan ügyfélszolgálatossal ügyet intézni, akinek jó kedve van. Valószínűleg közvetlenebb, lazább és a hivatalos procedúrákat is minimum elviselhetőbbé teszi.

Derűre derű. Nem mellékesen a jókedv ragadós. Ha egy derűs hozzáállású emberrel találkozunk, akkor ezt az elválásunk után is érezzük. Nem feltétlenül azért, mert onnantól mi is a föld felett szállunk pár méterrel, hanem a hangulatunkban. Gondoljunk arra, amikor valaki felbosszant. Egy hülye autós, egy utálatos pénztáros, egy goromba ügyfél. Gyakran utána is a szituáció körül forognak a gondolataink. Zsörtölődünk, morgolódunk, azon rágódunk, hogy jobban is megmondhattuk volna neki a magunkét, de csak utólag jut eszünkbe egy ütős duma. Bezzeg, ha újra ott lennék, ezt mondanám! És mi történik, ha épp ellenkezőleg, egy mosolygósabb találkozás részesei vagyunk? Ez lehet akár egy pár mondatos csevej a boltban vásárláskor, ahonnan örömtelien, jó érzésekkel távozunk. Ha alapból egykedvűbb figurák vagyunk, akkor folytatjuk a napunkat, de ha szenvedélyesebbek, akkor kissé még fel is dobódunk.

Na de a körülmények! Annak idején, amikor forgatókönyvírást tanultam, egyik tanárom azt mondta, hogy a legsúlyosabb drámákban is kell, hogy legyen humor, különben elviselhetetlenné válnak. Spielberg Schindler listájában, minden megrázósága ellenére, egyes jelenetekben, ahol a szereplők közti interakciók, a szituációk megengedik, esetleg árnyalhatók a karakterek általa, megjelenik a visszafogott humor. Senki sem fogja a térdét csapkodni, mint egy alpári vígjátékon, de jelen van benne. Maradva a témánál, még szélsőségesebb Roberto Benigni drámája, Az élet szép, ahol a humor és a játék a túlélésre való esély útjává válik. Pedig mi sem áll távolabb a koncentrációs táboroktól, mint a viccelődés. Legtöbbünk élete szerencsére messze nem ennyire szörnyű. Mégis hagyjuk vagy a környezetünkre fogjuk, hogy rossz a kedvünk. A körülmények bizonyos mértékig hatnak ránk, de a végső csapást a derűnkre csak mi magunk mérhetjük. Ezt erősíti az is, hogy évek óta a Legboldogabb országok listáján olyan államok is felkerülnek előkelőbb helyezésekre, ahol nem a jólét az alapvető. Esetleg szembe kell nézniük a szegénységgel, az elnyomással, mégis van okuk arra, hogy jól érezzék magukat. Neki van okuk derűsnek lenni, nekünk meg van jogunk keseregni. Nem mindegy.

Gyógyító derű. Kutatások is alátámasztották már, hogy a nevetés, a derű, az egészségünkre is jótékony hat. Egy vizsgálatban cukorbetegekkel nézettek egy órás vicces műsort és ezt követően a vércukorszintjük szabályozottabb volt, mint amikor egy másik napon egy unalmas diabéteszről szóló előadást hallgattak egy órán keresztül. Mi kell még? Ha betegek vagyunk, nézzünk vígjátékokat! Ezt még csak fel sem kell íratni az orvossal! Természetesen nem elhanyagolható mellette az orvosi gyógykezelés, de sokat számít, mennyire tudjuk a közérzetünket feljavítani. Amint számít az is, hogy pozitív elvárásaink legyenek az gyógyulásunkkal kapcsolatban. Ha bizakodók vagyunk és hiszünk a javulásban, azzal is támogatjuk az szervezetünket.

Amikor nevetni ciki. A legnehezebb talán magunkon nevetni. Általában túl komolyan vesszük magunkat, és túl sokat gondolunk arról, hogy milyen a megítélésünk. Nem illik bele a renoménkba, hogy röhej tárgyává váljunk a közegünkben. Mindig pontosnak, precíznek kell lennünk. Csak így őrizhetjük meg a méltóságunkat, a presztízsünket. Megértem. De szerintem ennek az ellenkezője is a javunkra válik. Egy-egy hiba emberivé tesz. Közelebb hoz másokhoz. És ha nevetni is tudunk a hibánkon, magunkon, akkor ezek a hibák könnyedebbé is válnak. Nem lesz akkora súlyuk. Mert nem rajtunk röhögnek majd, hanem velünk együtt nevetnek. Persze ehhez az is kell, hogy mi is nevessünk. Galambos Péter színész, aki mély orgánumának köszönhetően, olyan ismert sztároknak kölcsönzi a hangját, mint Omar Sy, Idris Elba, Denzel Washington, Vin Diesel, Dwayne Johnson. Utóbbi színésszel kapcsolatban felmerült, hogy bár elég korlátozottak a színészi kvalitásai, de azért kedveli, mert van önkritikája. Nagydarab mivolta ellenére sem fél nevetni magán és ez érződik a megjelenésén és a játékán.

Optimista búcsú. Szeretem a leveleim a "további szép napot kívánok" elköszönéssel zárni. Valaki egyszer azt mondta, hogy nem jó ezt írni, mert nem tudhatjuk, hogy kinek milyen napja van. Ha épp elvesztette egy szerettét, akkor ez inkább kiveri nála a biztosítékot. Benne van a pakliban, de vállalom ezt a kockázatot. Mert szerintem üdítő egy optimista gesztussal elköszönni. Megelőlegezni a másik számára, hogy eddig is jó napja volt és ez maradjon is így. Hosszú évek alatt nagy pofára esésem nem volt miatta. A kisebbek meg jó alapot szolgáltattak egy tapintatos együttérzés kifejezésére, vagy a kapcsolat további építésére. Hiszem, hogy némi kedvességgel, figyelmességgel és derűvel jobban, eredményesebben, tartalmasabban telnek a napjaink. Ráadásul több energiánk marad a nap végére. Minden okunk megvan rá, hogy életvidámabbak legyünk. Amint azt Kepes András írta könyvében: "Biztos vagyok benne, hogy a sikerben a derűnek is szerepe van. Mert ki szeret együtt élni, együtt dolgozni egy folyton elégedetlen, sértődött, rosszkedvű emberrel? A siker nemcsak tehetség és szorgalom, hanem szemléletmód és pozitív tapasztalatok kérdése is. Nem mindegy, hogy valaki kihívásnak és tanulásnak tekint egy nehéz próbatételt, nyitott a fejlődésre, vagy menekül a kudarc kockázata elől, mert fél, hogy ha bekövetkezik, apró darabokra törik az önbizalma."

Ha tetszett ez a bejegyzés, ha nem, további szép napot kívánok! És azt, hogy szándékosan találj kicsit több vidámságot magadban és az életedben.

Fotó: halayalex, freepik