Heti beosztással a hatékonyságért

Használjuk ki a hét minden egyes napjában rejlő lehetőséget

"Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap. És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap." (Robert Jones Burdette)

Sokunknak a hét különböző napjai különböző jelentésekkel és érzésekkel ruházódnak fel. A péntekhez pozitívabban viszonyunk, mint a vasárnaphoz. Ezek a beidegződések a klasszikus dolgozunk és aztán pihenünk időbeosztáshoz kapcsolódnak. Még mindig kettéosztjuk a hetünket munkanapokra és pihenőnapokra. Hogyan élvezhetjük jobban a hét minden egyes napját?

A kezdet. A nagy mumus, a hétfő. Már előző nap délutánra is rányomja a bélyegét a közeledése. Pedig ez a nap az új lehetőségek ideje. Ekkor kezdődik a hét, ami számtalan potenciált hoz magával. Nekikezdhetünk enerváltan, hogy már megint egy melós hét előtt állunk, vagy lelkesen, nagy elánnal és bő teendő listával. Az első verzió már az indulásnál leszívja az energiánkat és innen csak lefele vezet az út a napok előrehaladtával. A második már energikusabb start, de ha túl vállaljuk magunkat vagy rosszul sáfárkodunk az időnk beosztásával, akkor hasonló sorsra jutunk, mint fásultabb embertársaink. Legfeljebb annyira nem csappan meg az energiakészletünk.

Gördülékeny folytatás. Az egyik hiba, amit elkövetünk, hogy rövidtávon túlszervezünk, hosszútávon pedig alul. Ez igaz a célállításunkra, de a napi és heti időbeosztásunkra is. Általában az egy napra tervezett tevékenységek lajstroma igen tetemes, szinte végeláthatatlan. Már az összeállításnál megfordul a fejünkben, hogy ezzel tuti nem fogunk végezni. De akkor majd átteszünk valamit a következő napra. Megfontolandó, hogy rögvest a tervezésnél ne egy napban, hanem a teljes hétben gondolkodjunk. Jobban elosztva a feladatainkat a napok között. Esetleg a hasonló témájú vagy tematikájú dolgokat azonos napon intézzük, ezzel időt, energiát takarítva meg. És nem kétségbe esni, hogy nem fér bele a mába minden, hanem eleve kalkulálni ezzel az eshetőséggel. A hét nem egy napból áll, hanem hétből. Ami nem fér bele egy napba, az biztosan belefér hétbe. Privát példám, hogy hosszú évekig minden este olvasással zártam napom. Afféle önfejlesztő rituáléként. Ám be kellett látnom, hogy a jelenlegi életvitelembe nem érdemes minden tetejére még ezt is ráerőltetnem. Ha esetleg ma elmarad, akkor tudom, hogy holnap vagy holnapután pótlom.

Hétköznapi örömforrások. A jó dolgokkal sem kell mindig sokat várni. Ne csak a hétvégén legyenek kellemes elfoglaltságaink. Találjunk helyet bármely napon örömforrásoknak. Legyen több feltöltési lehetőségünk kedden, szerdán vagy csütörtökön. Lopott idők, érdekes programok, találkozók, napközbeni megpihenések. Utóbbival én is hadilábon állok, mert amint leteszem magam, hogy szusszanjak, rögtön eszembe jut mit is kéne még csinálni és már pattanok is fel. Ez így nem jó tudom, de dolgozom rajta. És arra is figyelek, hogy a mókuskerékből ki tudjak mozdulni még ha kis időre is. Némi játék, társasági élet, munka utáni kikapcsolódás. Ezekre legalább akkora igényünk van, mint egy nyugodt kávézásra vagy teázásra a napunk közepén. Oldanak, csökkentik a stresszt és boldogságot csempésznek a rohanó munkás napokba.

A mágikus péntek. A felsóhajtás napja. Ha ez így van velünk, akkor erősen gondolkozzunk el, hogy jó helyen vagyunk-e? Számunkra megfelelő munkával múlatjuk az időt, hozzánk illő emberek társaságában vagyunk, feldobjuk valami izgalmassal, változatossal a kötelességeinket? Amikor a péntek a megkönnyebbülés napja, akkor bizonyára nem élvezzük a munkanapokat. Várjuk a végét, a szenvedéseink enyhítését látjuk benne. Csakhogy az arány rendkívül rossz. Öt nap áll kettő ellenében. És ebből a kettőt sem élvezzük ki maximálisan, mert már vasárnap eszünkbe jut, hogy mindjárt vége a jólétnek és újabb hosszantartó gyötrelmeknek következnek. A péntek is csak egy nap a többi között. Talán már túl vagyunk a dolgaink legjaván, magunk mögött tudjuk a nehezebbeket és ha jól osztottuk be az erőnket és időnket, akkor napokra lebontva teljesítettük az általunk elvártakat. Ez okozhat fellélegzést, de inkább a jól végzett munka és a magunkért tett sikeres erőfeszítések öröme végett. Jön a kellemes fáradtság érzete, amely az értékteremtésből és a hasznosságból fakad.

Hétvégi hajrá. A szombat és vasárnap sem mindenható. Ellenpólusai a hétköznapoknak, és akkor működnek jól, ha megbecsüljük a pihentető, regeneráló szándékukat. Nem tartanak örökké. Nem lehet ebbe a két napba mindent belesűríteni, ami addig kimaradt. Ezért jó hétközben is szünetet tartani és jóleső ténykedéseket csinálni. Ha arra várunk, hogy minden jó a hétvégét történik meg velünk, a túlzó elvárásaink csalódást fognak okozni. A számtalan bevállalt programon való részvétel inkább lefáraszt, és nem engedi meg, hogy valóban átadjuk magunkat az élményeknek. Tudjuk, most kell kihasználni az időt, most kell még ezt vagy azt elintézni, megnézni, meglátogatni, és a végén a lazítás és kikapcsolódás helyett, egy halomnyi rohanással töltöttük a szabadnapjainkat.

Minden nap lehetőség az újrakezdésre, az okos, nem túlzsúfolt időbeosztás alkalmazásával. A heti rálátás, előre tervezés, megadja az esélyt egy tartalmas hét megélésének. Nem kell minden napot a végletekig kihasználni, nem kell minden nap maradéktalanul tökéleteset alkotni, és becsúszhatnak baklövések is. Ha valami nem jön össze, ne drámázzunk, alakítsuk át a napirendünket és vegyük igénybe a többi napot is. Az összes nap a miénk. Ugyan csak a mai felett diszponálunk érdemben, de számítanunk kell a többire is. Különben túlterheljük magunkat. Éljünk a mai napban, a mai napon, de lássunk túl rajta. Mark Twain mondta: "Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"

Ha tetszett ez a poszt, akkor legyenek jó napjaid, legyen jó heted.
Fotó: Luis Molinero, freepik