Hiedelmek hálójában
Meggyőződéseink tévútra is vezethetnek
"Kezdetben hatalmunk van afelett, hogy valamit elhiszünk-e, ám miután elhittük, hatalma lesz felettünk" (Mihalec Gábor)
![](https://b74d266666.clvaw-cdnwnd.com/665b3e996c6743a51d50e19a6feb9b21/200000804-e9a7ee9a80/best-men-dressed-formal-attires-are-throwing-groom-like-superman-outdoors-teamwork_freepic.diller_freepik.jpg?ph=b74d266666)
Minden meggyőződésünk alapul valamin. Visszavezethetők egy korai információ vagy tapasztalat morzsára, amelyet egy számunkra hiteles forrás adott, biztosított. Ha ez számunkra megbízható, akkor egy életre meghatározhatja az adott témában a szemléletünket. Ám korántsem biztos, hogy ez megfelel a valóságnak. Hiedelmeink egész sora vethet árnyékot az életünk minőségére.
Családi csomag. Az első és legfontosabb kiindulópont a család. Belenőve egy közegbe, abban érlelődve, fejlődve, ösztönössé válnak az onnan hozott beidegződések. A szokások, a viselkedési normák, a részünkké válnak és visszük tovább magunkkal. Például, ha a szüleink feltételekhez kötötték a szeretetüket, akkor kaptunk dicséretet, ha valamit elértünk, teljesítettünk, akkor ezt vesszük természetesnek felnőtt korban is. Nem érezzük jól magunkat csak úgy a bőrünkben, úgy véljük, meg kell dolgozni a szeretetért, elfogadásért. Nem tartjuk magunkat szerethetőnek csak azért mert vagyunk, valamit tennünk kell, hogy megkapjuk a másik figyelmét. Az önbizalmunk aláásása valós probléma, amelynek a megnyilvánulása az a tévhit, hogy önmagunkban nem vagyunk elég jók. A megfelelési kényszert akár egy életen át cipelhetjük magunkkal.
Társadalmi támogatás. Bármit is hozunk magunkkal, színes kis társadalmunk minden bizonnyal eleget tesz a hozott anyagok megerősítésének. Olyan széles körben érhető el információ bármiről és annak az ellenkezőjéről is, hogy tovább tudjuk egyengetni a jól ismert utunkat. Keresni is fogjuk az önazonosulás lehetőségét. Lehetnek a berögzöttségeink helyesek vagy helytelenek, megtaláljuk a megszilárdításukhoz szükséges hátteret. Az izgalmak akkor kezdődnek, ha netalán felismerjük, hogy nem a számunkra legmegfelelőbb irányba haladunk, és változtatni szeretnénk. Valószínűleg a közegünk nem fog támogatni, esetleg meg is szól miatt és ez felébreszti a bűntudatunkat. Úgy érezzük, hűtlenek vagyunk az otthoni mintához és nem helyénvaló másként gondolkoznunk. De megújítandó álláspontunkhoz is felkutathatjuk azokat a személyeket, kapcsolatokat, cikkeket, hanganyagokat, amelyek megerősítenek.
Kíméletlen kihasználók. Vannak, akik igyekeznek visszaélni azzal, amiben hiszünk. Rákontráznak a vallott elveinkre, sőt, felépítenek mellé egy teljesen reálisnak tűnő történetet. Hinni akarunk, mert kapcsolódni akarunk és visszaigazolást akarunk, hogy jól vélekedünk. Mindezt meg is kapjuk. De olykor konteók, fake news-ok formájában. Jól példázta ezt a vírustagadók megjelenése a pandémia alatt. Hangadók voltak, áltudományosak, és egy igazságot ismertek, a sajátjukat. Agresszívan viselkedtek, azt sugallták, hogy rajtuk kívül, mindenki birka, aki nem ért egyet velük. Ők voltak a felvilágosult okosak, a többiek pedig a megvezetett buták. A természetes gyógymódok megszállottjai, illetve a gyógyszergyárak átkozói megtalálták benne a számításukat. Végre kiengedhették a hangjukat. Az azonnali megosztások világában könnyű felkapott témákon lovagolni, azt kifordítva tálalni és ezzel lovat adni azok alá, akik hasonszőrűen gondolkodnak.
Az egyoldalúság veszélyei. Számtalan befolyás ér minket. A környezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy hatással legyen ránk. Ahogy a szülő a gyerekre, az ügynök a vevőre, a főnök a beosztottra. Rendszerint, ha megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyeknek az értékeit, mondandóját, eszméit elfogadjuk, akkor az általuk képviselt iránymutatást tekintjük elsődlegesnek. Ez rendben van. De megismerni egy másik véleményt még nem jelenti az elveink megtagadását. Inkább a párbeszéd és a fejlődés lehetőségét. Általában elutasítók vagyunk mindennel, ami idegen tőlünk. Ám, ha az emberiség szintjén tennénk ugyanezt, akkor még mindig a fákon csücsülnénk. Ha egyoldalúan szerezzük be az információinkat, akkor alárendeljük magunkat az informátornak. Fennáll a veszélye, hogy ha ő nem megbízható, akkor a mi valóságról alkotott képünk is torz lesz. Egy kis nyíltság előnyünkre válhat a tájékozottságunk tekintetében.
A hiedelmeinket felülírhatjuk, de csak
abban az esetben, ha meghaladjuk önmagunkat. Talán a legjobb úton
vagyunk. Talán kicsit módosítanunk kell az irányon. Talán vissza kell
fordulnunk. Ezt csak akkor deríthetjük ki, ha szembenézünk a bennünket
mozgató elvekkel és gyakorlatokkal. Van közte olyan, ami megfelel a
valóságnak és van olyan, amely abszolút tévhit és nem szolgálja az előre
menetelünket. Amint az Gary Chapman megfogalmazta: "Ha leszámolunk a
tévhitekkel, és életünket a realitásra alapozzuk, sokkal pozitívabb
szemlélettel fordulhatunk az élet kihívásai felé."
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: freepic.diller, freepik