Hogyan váljunk nélkülözhetetlenné?

2017.01.24

10+1 tipp, hogy igazán szükség legyen ránk

"A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne." (Pearl Sydenstricker Buck)

A mai világban senki sem pótolhatatlan. Csereszabatosak vagyunk. A piacon túlkínálat van a szakértelmünkből, a képességeinkből, a tapasztalatainkból. Ez tiszta sor szerintem mindenki számára. Ha nem megfelelően képviseljük a céget, az intézetet, a tulajdonosokat, akkor vesznek belőlünk másikat. Mindig van jobb, szebb, ügyesebb. Azonban mégis vannak olyan dolgok, melyek ugyan lecserélhetetlenné nem tesznek minket, de nehezebben elengedhetővé biztosan. Képesek lehetünk nélkülözhetetlenné tenni azt, amit, és ahogyan képviselünk. Kialakítva ezt, nem fognak tőlünk könnyen megszabadulni. Nézzük mire érdemes odafigyelni?

1. Legyünk terhelhetők. Ismert tézis, hogy mindig a kisebb ellenállás felé haladunk. Ebből kifolyólag az átlag munkavállaló igyekszik a lehető legkevesebb energiabefektetéssel megkeresni a pénzecskéjét. Ezért az átlagtól előbb válik meg egy cég, mint azoktól, akik húzóerők. Nem eszetlenül mindent felvállalva, hanem a korlátainkat ismerve, érdemes oda tennünk magunkat.

2. Fejlesszük a hozzáértésünket. Gyakran gondolják azt az emberek, hogy nekik elég az a tudás, amelyet az iskoláikban megszereztek. A lemaradáshoz elég. Manapság kimondva, kimondatlanul is követelmény szakértelmünk bővítése. Felgyorsult a világ és benne felgyorsult az információ áradása is. Az információ korában a legnagyobb érték a tudás, az ismeret, melyet megszerzünk.

3. Tartsuk be az ígéreteinket. Vannak, akik egy vállrándítással elintézik, ha nem sikerült betartaniuk egy határidőt. Ez azonban megkérdőjelezi a megbízhatóságukat. Szavunk megtartása, részben mutatja a megbecsülésünket annak az irányába, akinek ígéretet tettünk, részben a mi megítélésünket is pozitív irányban befolyásolja. Életünk minden területén csak nyerhetünk vele, ha szavatartók vagyunk.

4. Figyeljünk a pontosságra. Ez folyománya is lehet az előző pontnak. Soha nem volt még annyira igaz az az elcsépelt frázis, hogy az idő pénz. Míg pár évtizeddel korábban az emberek percekig is tanulmányoztak valamit, ma az online korszakban pár másodperc alatt döntünk, hogy felkeltette-e az érdeklődésünket egy cikk, egy video, egy weblap és tovább tanulmányozzuk-e vagy sem. Az egyik legnagyobb udvariatlanság megvárakoztatni a másikat. Nincs jogunk hozzá, hogy a szűkösen beosztott napirendjét felborítsuk. Ahogy számunkra is kellemetlen, ha előre bejelentkezve időpontra megyünk valahová és megvárakoztatnak, ez mások számára ugyanolyan keserű és tiszteletlen élmény.

5. Vállaljuk a konfrontációt, ha a helyzet megkívánja. Vannak kínos helyzetek, amikor nem merünk vagy nem akarunk szólni a konfliktus elkerülése végett. Hideg fejjel mérjük fel mikor, miért érdemes kiállnunk, ám ha becsületünk megkívánja tegyük meg. A karakán viselkedés erős tartást és jó kiállást biztosít a számunkra. Ha a munkatársaink is tisztában vannak az etikai mércénkkel, akkor tudni fogják meddig feszíthetik a húrt. A vezetőink pedig tisztában lesznek vele, hogy tisztesség terén komoly tényezőként kell számolniuk velünk. Fontos, akkor is álljunk ki az igazunkért, ha ezzel esetleg csökken a népszerűségünk.

6. Ne legyünk pletykafészkek. Dolgozhatunk bármilyen kiemelkedően, ha kibeszéljük az embereket a hátuk mögött, akkor a közösség igazi bizalmát sosem birtokolhatjuk. Aki mindenkiről tud mindent, és ezeket tovább is adja, nem szívesen látott személy. Végül is ki szeretne olyasvalakivel közösködni, aki bármelyikünkről mondhat fűt fát, amikor nem vagyunk ott. Idővel kiismernek minket, kiszorulunk az igényes társalgásokból és a többiek amikor tehetik, elkerülnek minket. Ez a társas kapcsolatok megmérgezése, ellehetetlenít minden közösségi formát.

7. Legyünk lelkesek és pozitív szemléletűek. Minden probléma azért kerül az utunkba, hogy próbára tegyen. Nem tönkretenni akar, csak megmérettetni. Ha ezt megértjük nagyobb elánnal veselkedünk a megfejtésüknek. A jobb közérzet pedig hatékonyabb megoldást is kínál. Ha húzzuk a szánkat, kéretlenül elhárítjuk, lepasszoljuk, elodázzuk a megoldás keresést, idővel nem is kérnek tőlünk segítséget mások, mert tudják nem számíthatnak ránk. Ezzel együtt mi sem számíthatunk a jó hírünk azon elterjedésére, hogy rugalmas, vállalkozó szellemű, barátságos és problémamegoldók vagyunk. Pedig ez sokat lendíthet az ázsiónkon.

8. Váljunk kiemelkedő kommunikátorrá. Manapság sokat hallani arról, mennyire lényeges a kommunikáció, mégis érdemben keveset foglalkozunk vele. Aki veszi a fáradtságot és udvarias, előzékeny, figyelmes egyben könnyed és oldott légkört teremt levelezésben, beszélgetésben, az tekintélyes előnyre tehet szert, mert kedvelni fogják. Az embereket a saját anyanyelvükön, a törődés dialektusában megszólítani és szót érteni velük, a sikeresség mérföldköve. Fejlesszük kommunikációs érzékünket, ugyanis aki igényes társalkodóvá válik, élvezheti az emberek szeretetét és bizalmát.

9. Törekedjünk rá, hogy mindig a legjobbat nyújtsuk. Nem vagyunk és nem is lehetünk tökéletesek. Nem is kell annak lennünk. Az viszont jogosan elvárható, hogy minden esetben a tőlünk telhető legjobbat tegyük le az asztalra. Törekedjünk a kiválóságra. Magamban mindig mosolygásra késztet, amikor arra figyelmeztetnek valakit egy cégnél, hogy figyeljen jobban oda erre vagy arra az ügyfélre, mert fontos partner. Szerintem minden ügyfél fontos és számít. És minden munka egyformán meghatározó. Ha mindegyikükhöz kiemelten állunk hozzá, abból baj nem lehet. Legfeljebb nagyszerű kapcsolatokat ápolunk és az ügyfeleink ragaszkodnak hozzánk.

10. Legyünk jó csapatjátékosok. Egyedül nem működtethetjük a dolgokat flottul. Olyan nincs, hogy mindenben jók vagyunk. Csak az egyszeri fociedző mondja; "én mindenhez értek, sőt, még annál is többhöz.". Ha kihasználjuk a csapat tagjainak erősségeit, akkor együtt előbbre jutunk, eredményesebbé válunk. Ismerjük értékeinket és használjuk is. Ne érezzük méltánytalanul alábecsültnek magunkat, ha csak bizonyos ügyekben kérik a segítségünket. Abban bizonyára elsőrangúak vagyunk, ezt büszkén vállaljuk. És álljunk félre az útból, amikor úgy véljük a csapatunk egy másik tagja jobban el tud végezni egy feladatot, mint mi. A csapatmunka felelősséget és alázatot kíván. Tudnunk kell, mikor húzódjunk a háttérbe és mikor kerüljünk rivaldafénybe. Ez igaz arra is, amikor elismerést osztogatnak. Jó csapatjátékosként meghagyhatjuk, hogy mások is learathassák a babért.

+1. Maradjunk önmagunk. Ez a pizzán az extra feltét. Az igazi egyéniség pótolhatatlan érték. Az itt felsorolt pont mindegyikében nem lehetünk páratlanok. Azonban néhányban igen. És ez már nagyban megkülönböztet minket az átlagostól. Alkalmazva és egymással kombinálva az említett tulajdonságokat, nyerő helyzetbe hozhatjuk személyünket. Meglátjuk, mi jobban érezzük magunkat a bőrünkben, jobban élvezzük a teendőinket, és a környezetünk ezáltal jobban ragaszkodik hozzánk. Megtartanak és megbecsülnek. Az igazi egyenes, tisztességes, lelkiismeretes és korrekt embert nehéz kiváltani. Hallgassunk Szókrátészra; "A becsületes élet legbiztosabb útja az, hogy azok legyünk, aminek látszunk."


Ha tetszett ez a bejegyzés, és osztod a benne foglalt nézeteket, akkor csatlakozz az oldal követőihez.