Hol a boldogságom?

2018.12.20

A hétköznapokban megbújó boldog pillanatok

A boldogság pillanatai meglepetésként érnek. Nem mi ragadjuk meg őket, hanem azok minket. (Ashley Montagu)

Mindenki beszél róla, mindenki kívánja, mindenki hajszolja, mégis kevesek privilégiuma. Pontosabban mindannyiunké, csak a róla alkotott téves elképzelések kapcsán gondoljuk, hogy másoknak több jutott belőle, mint nekünk. Nem hajszolni, keresni kell, inkább felismerni. Mert nekünk is jutott belőle elég.

A boldogság nyomában. Úgy tűnik, minél inkább el akarjuk érni, annál távolabb kerülünk tőle. Mert, amit kergetünk az egy tökéletes fantazmagória és nem a valóság. Egy elvont fogalom, amely a reklámokban a kilassítottan sétáló, madarat lehetne fogatni vele mentalitású és fülig érő szájjal hibátlan fogsort villantó emberekben nyilvánul meg. Azonban a boldogság nem csupán egy külsőség. Sokkal inkább egy pillanat, amelyet könnyebb megtalálni a múltban, mint tetten érni a mában. Nem egy elérendő cél inkább egy tett, egy érzés, egy reakció valamire. A felismeréséhez kell jól ismerni magunkat.

Azt sem tudjuk, mit keressünk. Próbálkozunk dolgokkal, de nem okoznak örömet. Támpontként nyúljunk vissza a múltunkhoz. Mikor és mely momentumok voltak azok, amelyek örömmel töltöttek el? Ez segíthet irányt találni. Ne a múltban éljünk, ne merüljünk el a régen bezzeg minden jobb volt nosztalgiahullámban, és ne keseregjünk azon, ami volt. Ébresszük fel a régi kellemes érzéseinket és találjuk meg a helyüket jelenünkben, tevékenységeinkben, kapcsolatainkban. Mindenki csinált már olyasmit, amitől jól érezte magát. Ezt kell újra felfedezni egy aktualizált területen.

Rágörcsölünk. A nagy sikerorientáltság gépszíjként kapja el az embert. Ez a ne gondolj a jegesmedvére effektus. Kísérletek igazolják, hogy ha ezt tanácsolják nekünk, akkor minél inkább nem akarunk rá gondolni, annál inkább ennek az ellenkezője történik. A boldogság és az elégedettség folytonos hajkurászása is hiábavaló dolog. Mert arra koncentrálunk, hogy örömtelik legyünk, nem pedig arra, amit az adott helyzetben éppen csinálunk. Holott az lenne az ideális, ha a jelen cselekedetei ébresztenék fel a boldogságunkat.

Mi a boldogság? Ahány ember, annyiféle válasz születne erre a kérdésre. Mi pedig vagy elfogadjuk ebben is mások véleményét és magunkénak vallunk egy idegen meghatározást, aztán csodálkozunk, hogy hát mi nem vagyunk feldobottabbak tőle vagy megalkotjuk a saját értelmezésünket. A boldogság csak a miénk. Így megosztani is nehéz, szinte lehetetlen. Mert mások tőlünk sokkal eltérőbb lehet a definíciója. Figyeljük magunkat, mitől érezzük jól magunkat, mi emel fel, mi lelkesít? Ezekből a visszajelzésekből, amelyek természetes reakciók, ismerjük meg a saját lelkünk rezdüléseit. Így a boldogságra való fogékonyságunkat is. Jean-Jacques Rousseau szerint; "Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni."

Bennünk van. Egyetlen helyen találhatunk rá, magunkban. A legtöbben megmagyarázhatatlanul emlékszünk szép történésekre, amelyek mélyen nyomot hagytak gondolatainkban. Szívesen idézzük fel őket, valószínűleg egy erős érzelmi kötődés miatt. Sokszor fűződnek emberekhez, kapcsolatokhoz a boldog pillanatok, amikor kaptunk vagy adtunk valamit. Vagy éppen sikerélményekhez, amikor elértünk valamit. Soha nem tervezetten érkezik és nem egy életszakasz végén, elérendő célként mutatkozik meg, hanem váratlanul csap le ránk, még útközben, amint élvezzük azt, amit akkor és ott csinálunk. Minél több számunkra kellemes cselekedetet hajtunk végre, annál több esélye van, hogy rajtakapjuk magunkat a boldogságon.

Az apróságok. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint mondjuk egy egyszerű megcsináltam érzésre. A leghétköznapibb akadályok megugrása is okozhat ilyen élményt. Már ez is örömmel tölthet el. Miért ne értékelhetnénk? Miért siklunk el ezek felett a kicsiségek felett? Miért gondoljuk, hogy csak a világmegváltó dolgokon való munkálkodás tehet elégedetté, csak ekkor engedhetjük meg magunknak a boldogság érzését? Amint a hétköznapjainkat tudatosabban méltányoljuk, a kedélyállapotunk is javulni fog.

Amíg azon kínlódunk, hogy boldogok legyünk, megfeleljünk a boldog emberről alkotott képnek, elszalasztunk boldognak lenni. Elmennek mellettünk pillanatok, elfelejtünk élvezni őket. A boldogságot nem lehet elérni csak megélni. Megélésre pedig itt van a most. Gyűjtve a jelenben a pozitív érzületet adó élményeket, számtalan örömteli emlékkel gazdagodhatunk. Amint azt Kóbor János is megfogalmazta; "Ha mindig jó a jelen, akkor jó a múlt és a jövő is. Ezért nem engedem a jelent elrontani, mindig harcolok, hogy a pillanatnyi állapot rendben legyen."



Ha tetszett ez a poszt, ne csak boldog új évet kívánjunk, hanem éljünk is. Az ünnepek közeledtével ragadjuk meg a lehetőséget, hogy adjunk valamit a környezetünknek. Biztos vagyok benne, hogy ezzel másoknak és magunknak is boldogságot okozunk.

Fotó: Pixabay