Hol a realitás?

Amikor igazán szembe jöhetne a valóság

"Mi, emberek jók vagyunk abban, hogy ne vegyünk tudomást a valóságról. Néha ez a túlélési mechanizmusunk." (Alexander Stubb)

Mostanában sokan szembesülnek az igazsággal ebben az országban. A megtévesztés és folyamatos félrevezetés gyakorlatilag állami méreteket öltött, a hatalom megtartást kitűzve fő célként. Jó ideig eltart majd, hogy a társadalom ezt kiheverje. De úgy vélem a valósággal többünknek ezen kívül is meggyűlik baja.

C'est la vie. Telnek a napok, hetek, hónapok és évek egymás után. Nem igazán veszünk róla tudomást, hogy változunk. Jó esetben a tudásunk, a családunk meg a bankszámlánk gyarapszik. Ám a testünk és az egészségünk eközben (el)használódik. Előfordul, hogy egyszerre azon kapjuk magunkat, hogy jobban kimerülünk egy szokásos munkanaptól. Vagy nehezebbnek tűnik a bevásárlószatyor, ami eddig meg se kottyant. Talán a kiránduláskor erősebben zihálunk a kaptatón, mint korábban. Apró de árulkodó jelek. Azt mutatják, hogy haladunk a korban. Az első reakciónk az, hogy nehogy már, ez nem lehet, én még csak ... vagyok. Igen, pontosan ennyi az életkorunk. Üdv a való életben! Nem feltétlenül kell agyatlanul hajtani arra, hogy megállítsuk az időt. Inkább meg kell találni a megfelelő karbantartómódot. Minden életkorban megvannak azok a lehetőségek, amelyek segítenek minél hosszabb ideig megtartani a színvonalas életminőségünket. Erről szól az egyre népszerűbbé váló longevity. Igyekeznünk kell tenni magunkért, de mindig figyelve az aktuális életkor adta keretekre. Nincs mindenki Tom Cruise féle génekkel megáldva és nem is lovagolhat mindenki 60 év felett a repülők szárnyán. Nem is kell. Mert nem ez a valóság.

Mindenki fiatal. Látni hosszabb ideje működő cégeket, akik képtelenek megújulni. Nem a próbálkozás vagy az ötletek hiánya miatt. Sokkal inkább a kor az ok. Valószínűleg túl öregek a vezetők és az ott dolgozók. Most lehet háborogni, hogy mi az, hogy túl öreg, mikor mindenki igyekszik egyre fiatalosabb maradni, meg lassan a 60 az új 30! Lehet, de nem ugyanaz fiatalosnak maradni vagy fiatalnak lenni. Az előbbit belengi egy nosztalgia érzés, amikor azt hisszük, hogy mi hű, de nagyon fiatalok vagyunk. ByeAlex mondta, hogy "a fiatalok kifejezetten utálják, ha az öregek fiataloskodnak". Ez a külsőségekből táplálkozik. Például, látunk egy lendületes marketing ötletet és úgy gondoljuk, ez nálunk is beválna. Átvesszük ezt a momentumot, de a teljes szellemiséget nem birtokoljuk. A rész pedig nem egyenlő az egésszel. Próbálunk fiatalosan gondolkodni, viselkedni, de attól még a problémáink nagyon is felnőttesek. A gondjaink, a kihívásaink, a beszédstílusunk évtizedekkel előrébb tart, ezek 30, 40, 50, stb. évesek, ahogy mi magunk is. Ezért ez csak látszat, de sosem lesz belülről fakadó, valós. A megoldás az, hogy mindenkit kirúgunk és felveszünk egy csomó ifjoncot? Nem hinném. Felhalmozódott egy csomó tapasztalat, know-how a cégnél, amit vétek veszni hagyni. De egyes pozíciókban biztosan vérfrissítésre van szükség.

Behunyt szemmel. Olykor tagadásban élünk. Vagy mi tagadunk, vagy nekünk tagadnak. Előbbi esetén tudjuk, mi az igazság csak nem szeretnénk vele szembenézni. Könnyebb így. Teljesen kézenfekvő és egyértelmű dolgokat is ignorálunk csak azért, mert az érdekünk így kívánja. Szenvedélybetegség, hűtlenség, bántalmazó kapcsolat, néhány példa arra, amelyek felett hajlamosak vagyunk szemet hunyni. Így kerüljük el a fájdalmat, a konfliktust, a veszteséget. De igazából már fáj, már konfliktusban vagyunk és már vesztettünk. Fáj, mert hazugságban kell élnünk. Belső feszültségben állunk magunkkal. És elvesztettük a boldog életre való képességünket, amíg fennáll ez a helyzet. Fájó felismerni azt is, ha megvezettek minket. Ha beleéltük magunkat valamibe, rendkívül kellemetlen a ráébredés. Van, aki erre reagálva maga kezd el tagadni. Továbbra is az alternatív valóságot preferálja. Mások teljes apátiába esnek, magukba fordulnak csalódottságukban. Mindkét reakció érthető. A nehezebb válasz erre, hogy azzal a pillanattal, amikor lehull az álarc, arra is lehetőséget kapunk, hogy megismerjük az igazságot. Rajtunk áll megbirkózunk-e vele. Még az is lehet, hogy nyertünk az új realitással. Közelebb áll hozzánk, jobb lesz általa nekünk.

A valóság különleges. Sosem egyetemes, mindig tartalmaz szubjektív elemeket. Mert így látjuk, vagy úgy látjuk. De ha a torzítás manipuláló és hátrányos, még ha ez nem is olyan feltűnő, akkor gyanakodhatunk, hogy egy alternatív igazsággal van dolgunk. Ezek pedig hosszútávon sosem értünk vannak. Időnként nagyon kell nekünk a valóság arcul csapása. Intsen óvatosságra ezen a téren Oszlánszky Zsolt gondolata: "A szem, a fül, de még a szív is becsapja az embert. A világot akár látszatok sorából is föl lehetne építeni."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor vizsgáld meg a valóságod. Mennyire engedi láttatni a tényeket, az adatokat, az eltérő véleményeket? Ha nagyon egyoldalú minden, akkor gyanakodj, hogy valami torzító tényező áll az utadban.

A fotó a ChatGPT közreműködésével készült.