Hol áll a fejem?

Miként végezhetjük figyelmesebben és pontosabban a munkánkat?

Az elmúlt időszakban többször is tapasztaltam, hogy felső vezetők emberei, akik maximálisan élvezték a vezetőik bizalmát, hiányosságokkal végezték a munkájukat. És ha alsóbb szinteken nem figyeltek volna oda a munkatársak, akkor bizony a figyelmetlenségük komoly kellemetlenséget jelentett volna vagy a vezetőjüknek, vagy nekik, mert a rájuk bízott feladatot nem tudták volna tisztességgel kipipálni. Vajon ennek oka a túlterheltség, a gondatlanság, a szétszórtság? Bármi is legyen, az megkérdőjelezi az adott személy megbízhatóságát.

Fókusz. Ha a figyelmünk elkalandozik, nem tudunk kiválóan teljesíteni. A multitasking felejtős. Hivatkozhatunk rá büszkén, hogy mi egyszerre több mindenre oda tudunk figyelni, de valószínűleg releváns munkáknál ez nem működik. Talán lehet egyszerre olyan dolgokat csinálni, amelyeknek elég a felületes figyelmünk is, de a fontos teendők nem ebbe a kategóriába tartoznak. Időt takarítunk meg vele, ha egyszerre egyvalamire koncentrálunk. Megzavarnak vagy magunktól hagyjuk félbe, amit elkezdtünk, mindenképp időbe telik, amíg visszarázódunk a kerékvágásba. Biztos sokaknak ismerős, hogy egy telefonhívás megszakítja a munkát, majd befejezve a beszélgetést, az első gondolatunk az, hogy "hol is tartottam". Ráadásul a megosztott figyelem növeli a pontatlanságok felmerülésének veszélyét. Haladjunk pontról pontra, és meglátjuk nem csupán hatékonyabbak leszünk, de elsőrangú munkát teszünk le az asztalra.

Alaposság. Mennyire vagyunk körültekintőek a ránk bízott feladat kapcsán. Igyekszünk gyorsan túl lenni rajta, esetleg átpasszolni valakinek, hogy aztán ne is kelljen foglalkoznunk vele többet, vagy követjük a történéseket, a részleteket? Nem minden elintézendőt kell utánkövetnünk. De, amelyekért mi felelünk, azokat mindenképp. Ismerjük a hozzávalókat, tisztában vagyunk az erőforrás igényekkel, és ezeket megfelelően össze kell boronálni. Az összetevők megléte még nem garantálja a minőségi végeredményt. Ha előveszünk egy receptet, és az abban szereplő minden hozzávalót egyszerre beleömlesztjük a fazékba, még nem biztos, hogy ehető és ízletes ételt kapunk. Mit? Mikor? Mennyit? Az akkurátus hozzáállás lehetővé teszi, hogy a váratlanul felbukkanó új fejleményeket is körültekintően kezelni tudjuk, megfelelően reagáljunk rájuk.

Határidők, időpontok. Az ígéret szép szó, tartja a mondás. A határidők betartása az egyik legkínosabb kritérium. Amikor tőlünk függ egy munkamenet folytonossága, akkor igencsak figyelnünk kell, hogy ne csússzunk meg. Az hátráltathat másokat is a feladataik ellátásában. Sokat elárul rólunk, hogy tartjuk-e az előre jelzett időpontokat vagy rendszeresen késünk. Bizonyos emberek kifejezetten szeretnek késni, ezzel is mutatják, az ő felsőrendűségüket. Szerintem ugyan csak a tiszteletlenségüket fejezik ki vele. Manapság, amikor a legtöbbünk ki sem látszik a tennivalókból, elrabolni mások drága idejét semmilyen formában nem tolerálható. Ráadásul mindenkinek ugyanannyi idő áll a rendelkezésére, így legyen az cégvezető vagy segédmunkás, minden embernek egyformán értékes az ideje.

Apróságok. Eligazodni az apróságok világában mutatja meg az igazi tájékozottságunkat. Amikor egy titkárnő megtanulja, hogy a főnöke két cukorral issza a kávét, de a cukrokat minden esetben a csésze mellé kell helyezni, mert ő maga szereti beletenni és szép lassan elkeverni. Az ügyfeleknek vagy a dolgozóknak is meg van a maga heppje, mániája, kialakult szokásrendszere. Ezek ismeretében, míg a kedvükben járunk, tovább növelhetjük a produktivitást is. A valódi bennfentes eltávolítja ezeket a parányi porszemeket a jól működő fogaskerekek útjából. Az emberek egyéniségéhez köthető pici dolgok teszik gördülékennyé a folyamatokat. Amikor a helyükre kerülnek ezek, az emberek érzik, hogy fontosak, hogy figyelnek rájuk, jobb közérzettel és lelkiismeretesebben állnak hozzánk és a feladatokhoz.

Naprakészen. Akinek nincs esze, annak legyen notesze, mondhatjuk a legegyszerűbben. Oly sok változó tényező kerül be nap, mint nap az életünkbe, hogy számon tartani őket kész művészet. És nem is biztos, hogy erre kell fecsérelni az energiáinkat. Csupán jegyezni kell őket, kontextusba hozni, igazodni az új perspektívához, és módosítani az útvonalat. A változók rugalmasságot kívánnak. De csak akkor tudunk alkalmazkodni hozzájuk, ha képben vagyunk. Tudjuk, honnan indultunk, hol tartunk most és mi a célállomás. És tudjuk, mi az, ami befolyással bír a lebonyolítandó műveletre. Így időben beavatkozhatunk és elvégezhetjük a szükséges korrekciót. Ehhez összefüggéseiben kell látnunk a feladatainkat és frissíteni az ismereteinket.

Sok múlik azon mennyire figyelünk a környezetünkre és a körülöttünk zajló eseményekre. Jelentős befolyással bír a figyelmességünk és a gondosságunk arra, mennyire jól látjuk el a munkánkat. Ez pedig hatással van a szakmai megítélésünkre. Még akkor is, ha ez kevésbé szakmai, mint inkább jellembeli tulajdonság. Amit azt Michael Brooks mondta: "Nem lehet a magánéletet annyira szétválasztani a szakmai élettől, hogy az ember jellemhibái ne találjanak utat a munkájába is."

Remélem elnyerte a tetszésed ez a bejegyzés. Ha igen, akkor kövesd a friss cikkek megjelenését.
Fotó: wayhomestudio, freepik