Holnaptól minden megváltozik(?)

A körülményeinket nem is olyan egyszerű legyűrni

Holnaptól minden más lesz. Aztán eljön a holnap és semmi sem változik. Minden ugyanolyan. Még olyanabb. De mitől is lenne más? Mi minden változna meg? Miért? Ez egy szép vágyálom, de a legtöbbször működésképtelen.

A körülmények definiálnak. Sokkal inkább a körülményeink rabjai vagyunk, mint azt gondolnánk. Urai vagyunk a tetteinknek, irányítjuk az életünket, ám ez gyakran korántsem jelent teljes kontrollt. Szeretjük azt hinni, hogy mi irányítunk, szeretnénk azt hinni, hogy ez így van, de nem. Miből látszik? Ha valóban mi domináljuk az életünket, akkor vajon miért nem valósítjuk meg sokkal több területen önmagunkat? Miért nem fogyunk le? Miért nem indítjuk el a saját vállalkozásunkat? Miért nem lesz boldogabb a párkapcsolatunk? Hiszen elhatároztuk, hogy változtatunk. Hogy holnaptól másként mennek a dolgok. Valahol útközben mégis elveszünk. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem valósítjuk meg az elképzelésinket. Számtalan dolgot elérünk, megcsinálunk, és ezt mind a fókuszáltságunknak köszönhetjük. De a mérleg másik felében ott van mindaz, amiről eltökélten határoztunk, aztán nem lett belőle semmi. Miért nem? Csak nem vagyunk ennyire lusták. Csak számít nekünk az, ha valamiről döntést hozunk. Esetleg elgondolkodhatunk azon, hogy a körülmények igenis erősen befolyásolnak minket.

Megszokni vagy megszökni? A napi rutin, a szokások fogva tartanak. És ez még hagyján. De a szépen berendezett időbeosztásunk is kötöttségeket varr a nyakunkba. Eldönthetjük, hogy ma az átlagostól eltérően megválaszolunk minden beérkező levelet, aztán a szokásos módon jön a főnökünk, meg egy-két kollégánk és ránk sóz még néhány extra sürgős feladatot. Nemet mondunk? Nem valószínű. Megcsináljuk ezeket is. Aztán a végén ugyanúgy nem marad elég időnk, hogy a tervezettnek megfelelően megválaszoljuk az összes levelünket. Vagy nézzük a testmozgást. Elhatározzuk, hogy ezentúl hetente háromszor, munka után sportolni fogunk. Csakhogy többször előfordul, hogy kifut a kezeink közül az idő. Nem végzünk időben, túlmunkázunk és a végén elfelejtjük, hogy még edzeni is akartunk vagy egyszerűen már nem marad sem időnk, sem energiánk rá. Néhány sikertelen kísérlet után feladjuk.

A környezetünk markában. Tehát, mi az erősebb? Az elhatározás a változás irányába, vagy a visszahúzás a szokások felől? Ha még mindig kételkedünk, akkor nézzük meg, miként hat a környezet az emberekre. Tegyünk be valakit egy olyan közegbe, ahol a fő szórakozás az italozás. Idővel ő maga is rákap az ízére és iszákos lesz. Ugyanez bármilyen szituációra, helyzetre rávetíthető. Egy közösség részeként nem tudunk kilógni a sorból. Kiszakadhatunk tudatosan és kemény munkával, de ha benne maradunk, akkor sok tekintetben azonosulunk a miliővel, az ott élőkkel. Nem véletlenül, hogy ennyire meghatározó a fejlődésünk szempontjából a gyermekkor, amit otthonról, a családból magunkkal hozunk. Ezek az első legfontosabb tapasztalatink a saját életminőségünk kapcsán, és iránytűként szolgálnak az önképünk számára. Ahol, akikkel, ahogy éljük a napjainkat, az rányomja bélyegét az életvitelünkre.

Megváltozott körülmények. Ha a körülmény ennyire számít, akkor a megoldást is benne kell keresni. Amikor nem elég az elhatározás, mert a helyzet visszafog, akkor fordítsunk egyet az egészen. Változtassunk a körülményen, hogy most a mi javunkat szolgálja. Nem mozgunk eleget és a nap végén nem is jut már rá idő? Indítsuk egy kis sporttal a napunkat. Ne a sor végére tegyük, ami fontos, hanem az elejére. Megőrülünk, hogy állandóan nassolunk, ha otthon vagyunk? Dobáljuk ki a nassolnivalókat, hogy elejét vegyük a csábításnak. Oké, lehet, hogy nem megy ennyire könnyen, de akkor még mindig dönthetünk úgy, hogy a csokik és chipsek helyett répát, meg karalábét rágcsálunk. Eltávolodtak a családtagok egymástól? Ne várjuk tétlenül, hogy majd ünnepekor összemelegszenek, hanem szervezzünk rendszeresen programokat, ahol együtt lehetünk. Nehéz döntésekhez tartani magunkat akkor, ha a belső elhatározáson kívül semmi sem támogatja. Sőt, a megszokások ellene dolgoznak. De ha ez fontos nekünk, akkor egy kicsit módosíthatunk a környezeten úgy, hogy a megvalósítás szempontjából előnyre tegyünk szert.

Holnaptól minden más lesz. Biztos nem. De valami változhat. Valami, ami segít nekünk betartani a magunknak tett ígéretünket és mellettünk áll majd a döntésünkben. Nem az a lényeg, hogy mindenáron megtegyünk valamit, ami szerintünk jó, csak épp nincsenek meg hozzá a feltételek. Inkább az, hogy utat nyissunk a feltételeknek és ezzel együtt magunknak is. Van lehetőségünk formálni a közeget, amiben élünk, úgy, hogy alkalmasabb legyen a szolgálatunkra. Amint azt Benjamin Disraeli megfogalmazta: "Nem a körülmények teremtik az embert; az ember teremti a körülményeket."

Aki szeretne többet tudni arról, mennyire vagyunk képesek a változásra, annak ajánlom figyelmébe egy témába vágó beszélgetést.
Bízom benne, hogy tetszett ez a poszt. Ha igen, akkor teremts testhezállóbb környezetet magadnak.
Fotó: wayhomestudio, freepik