Jó párkapcsolat rossz napokon is

6 dolog, amit megtehetünk, ha a párunknak rossz napja van

Bármilyen idillben élünk is, nem mentesülünk teljesen a rossz napoktól. Ez a bosszantó ördögfióka bárkinél felütheti a fejét, akár a mi családunkba is bekukkanthat, erősen belerondítva az otthoni hangulatba. Azonban kezelhetjük a helyzetet kulturáltan, nem engedve meg, hogy ez a szépséghiba éket verjen közénk. Lássuk, milyen egyszerű dolgokra figyeljünk.

Vegyük észre. A legfontosabb, hogy ismerjük a kedvesünket annyira, hogy feltűnjön, ha valami nincs rendben. Amikor kedvetlen az ember, ezt nem feltétlenül hirdeti ki ország-világ számára, talán még a közeli hozzátartozók orrára sem köti. Mi viszont olvashatunk a jelekből. Egy szomorú szempár, az elmaradó közlendők, fáradtabb mozdulatok, csendes visszahúzódás. Apróságok tanúsítják a problémát. Vegyük észre ezeket, és óvatosan reflektáljunk a másik állapotára.

Tehetek valamit érted? Finoman közeledjünk, mert nem tudjuk mennyire komoly a gond. Egy őszinte kapcsolatban nyíltan megtudakolhatjuk ezt. Közölhetjük a társunkkal, hogy valahogy csendesebbnek érezzük őt, és megkérdezhetjük mi ennek az oka, illetve, hogy tehetünk-e érte valamit. Ha feltettük a kérdéseinket hagyjunk neki elég időt és teret a válaszra. Maradjunk csöndben, és ne támadjuk le további találgatásokkal, feltételezésekkel. Egyben adjuk meg neki azt a lehetőséget is, hogy ne válaszoljon. Nem tud, nem akar, joga van hozzá. Mi pedig nem egy vallomást akarunk erővel kicsikarni belőle, hanem szeretettel segíteni neki. Ebben benne van az is, hogy nem fogadja el a kapaszkodót.

Nyugtató beszélgetés. Ha megnyílik előttünk, akkor hallgassunk. Figyeljünk arra, amit mond, és ne okoskodjunk közben. Meg után se nagyon. Amikor valami nehézségünk adódik, az egyik legnagyszerűbb, ami a feloldást támogatja, ha kibeszélhetjük magunkból. A közbevágás és jobbnál jobb ötletek benyögése akadályozza ezt a feloldást. Inkább kérjük arra, hogy fejtse ki jobban a mondandóját, és törekedjünk a minél mélyebb megértésre, az empátia kialakítására. Lehet bármilyen pici a gubanc, ne degradáljuk le, mert ha őt megviseli, akkor számára ez egy igenis lényeges ügy. Egy beszélgetés ebben a formában lehet a párunk segítségére.

Inkább egyedül. Ha nem szeretne társalogni, inkább egyedül lenne, akkor ebben is legyünk partnerek. Hagyjuk magára, öleljük át együttérzőn, vagy csináljunk egy teát, ha jól esik neki, mielőtt átmennénk a másik szobába. Időnként egy kis magány jó jön, beletemetkezhetünk a gondolatainkba. Főleg, ha önként döntünk az egyedüllét mellett, és tudjuk, nem vagyunk magányosak. Van valaki mellettünk, aki most megértette azt, egy kicsit szeretnénk egyedül maradni. De bármikor hívhatjuk, hogy ott legyen mellettünk, ha ezt szeretnénk.

Figyelemelterelés. A rossz kedélyállapotot elfedtetheti, ha elfoglaljuk magunkat. Ahogy egy gyerek is könnyebben beszélget néha játék közben, felnőttekre is jó hatása van a tevékenységnek. Csináljunk valamit közösen, vigyük le a kutyát sétálni, vagy ugorjunk le a zöldségeshez. Talán megjön a kedvünk egy kis közös főzéshez is. Apró, teljesen hétköznapi dolgokhoz nyúljunk, amelyek nem igényelnek óriási koncentrációt, arra is alkalmasak, hogy közben kötetlenül társalogjunk. A gondolatok a rosszról elterelődnek, így a közérzet is javulhat.

Ne siessünk. Bár a világ mindent azonnal akar és mi magunk is a villámgyors megoldások hívei vagyunk, ha sürgetjük a helyzet megoldását, akkor az csak újabb frusztrációt okoz. Az egyik fő problémánk pont az, hogy nem hagyunk elég időt magunknak semmire. Mire megcsinálunk valamit, félig már másutt jár az eszünk. Egy-egy rossz nap biztosan keresztülhúzza a számításainkat, de ha nem engedjük kifutni, csak rápakolunk újabb rossz napokat, pillanatokat. A szájíz keserű, az érzés nem felszabadító. Ne gyorsan, hanem nagy megértéssel közelítsünk a kedvesünkhöz.

Egy jó párkapcsolatban felvállalhatjuk, hogy rossz napunk van. Nem kapunk érte letolást és pufogást, annál inkább empátiát. Szeretve vagyunk akkor is, ha nem vagyunk a csúcson. És ez a szeretet adja meg azt a szabadságot, hogy a magunk módján megéljük a kellemetlen pillanatokat. Egyedül vagy támasszal. Ahogy nekünk jó. Ha így teszünk, akkor a pocsék napoktól is erőteljesebbé válik a viszonyunk, az elkötelezettségünk. Amint azt Jostein Gaarder szavakba foglalta: "Egyszer régen megfogadtuk, hogy jóban-rosszban összetartunk. Azok a napok, amikor szinte minden jó volt, már mögöttünk vannak. Most a rossz napok következnek, de talán ebben is találunk valamit, ami jó lehet."

Ha tetszett ez a poszt, akkor gyere vissza máskor is egy kis olvasnivalóért.
Fotó: Scott Webb, Pexels