Jóban rosszban

2017.03.05

5 dolog, amit a párkapcsolati vitákból nyerhetünk

"Nem attól lesz boldog egy párkapcsolat, ha egyáltalán nincsenek a két ember között összeütközések. Sokkal inkább arról van szó, hogy a boldog párkapcsolatokban másképp kezelik a konfliktusokat - és ezt meg lehet tanulni." (Szondy Máté)

"Már megint elfelejtetted. Legalább egy szál virág jól esett volna." Ez egy nőnap környékén sűrűn elhangzó mondat. Egyesek a nőnapot túl munkásmozgalmi kreált ünnepnek tartják, akkor azok gondoljanak rá, hogy születésnap vagy házassági évforduló idején is fel-fel bukkan ez a nehezményezés. A párunk elismerését, kényeztetését és tiszteletét nem feltétlenül kell ünnepekhez kötnünk. Az év bármely napja alkalmas egy kis figyelmességre. Ám a jeles napokon a feledékenység sokszorosan nagyobb sértésnek számít és kiűzethetünk miatta a családi paradicsomból. Ilyentájt a szokásosnál is több konfliktushelyzet alakul ki a párok között.

Egyébként is minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és völgyek. Ez normális. Napról napra megküzdünk a kihívásainkkal, és nem minden esetben tudjuk letenni őket, amikor hazamegyünk. Személyiségünkben és jellemünkben is eltérünk, ami további súrlódásokhoz vezethet. A kérdés az, ezeket az összetűzéseket miként éljük meg és milyen reakcióval válaszolunk rájuk. A megfelelő visszacsatolással gazdagíthatjuk a párkapcsolatunkat. Hogyan szolgálhatnak minket a felmerülő konfliktusok?

1. Beszélgetésre sarkall minket. Mondhatni kikényszeríti. "Jóllehet a beszélgetéshez két ember kell, a hallgatás megtöréséhez és a kezdeményezéshez egy is elég." - mondta Gary Chapman. Némán begubózva a sarokba, és nem szólva a másikhoz egy szót sem, nem lehet megoldani egy problémát. Meg kell nyíljunk, őszintén ki kell fejtenünk a gondolatainkat egymásnak. Csak így van esélyünk rendezni a fennálló helyzetet. A beszélgetések eleve hangsúlyos sarokkövei egy viszonynak. A társalgás alapvető kommunikációs formánk, amely a jó párkapcsolatokban kiválóan működik. Sokat beszélgetnek a partnerek, sok mindenről, így például a kettejük közt fennálló kapcsolat jelenéről és jövőjéről is. De alkalomadtán a gondjaikról is.

2. Lehetőséget ad számunkra jobban megismerni a társunkat. Képletesen fogalmazva építi a bizalom hídját. Mert a bizalomhoz meg kell nyílnunk egymásnak. Amikor őszintén beszélgetünk, akkor többet tudhatunk meg a párunkról. De ez csak abban az esetben valósul meg, ha az alapvető emberi mentalitásunkból fakadó egoizmusunkat félre tesszük. Paul Tournier szerint; "A legtöbb ember azért beszél, hogy a saját gondolatait kifejezze. Nagyon kevés esetben van bennünk valódi késztetés egy másik ember megértésére.". Önzők vagyunk, a saját hangunkat és véleményünket szeretjük hallani és hallatni. Most azonban a figyelmünk teljes odaadásra van szükség. Nem félbeszakítani, közbe kotyogni, nem újságot olvasni vagy tv-t nézni, hanem figyelmesen hallgatni és hagyni a másikat elmondani, mindazt, amit szeretne. Csak aztán jövünk mi, ha ő már befejezte. És akkor is csak tapintattal.

3. Esélyünk van mélyebben kifejezni a szeretetünket. Egyrészt a fókuszált figyelmünkkel, azonnal megtiszteljük őt az érdeklődő csenddel. Majd a válaszunkkal, amely abszolút egyetértő vele. Biztosíthatjuk arról, hogy magunk is így éreznénk a helyében és megértjük, ha most felzaklatott állapotban van. Felajánlhatjuk, hogy szívesen megosztjuk vele a mi véleményünket, de csak abban az esetben, ha készen áll rá. Szeretetünk jele, hogy nem degradáljuk le a problémát, nem okoskodunk, nem javítjuk ki, nem olvasunk be, és nem rontunk ajtóstul a házba azzal, hogy rögtön megmondjuk az ideális megoldást. Mindössze csupán kiállunk mellette. És megengedjük neki, hogy szabadon eldöntse, akarja e hallani a mi meglátásunkat.

4. Segít a tolerancia fejlesztésében. Valamint segít konszenzusra jutni. Ha a párunk épp nem befogadó a gondolatainkra, akkor tolerálnunk kell, hogy így döntött. Tartsuk tiszteletben a szándékát. Ám a legtöbb esetben, ha az előbb leírt módon viselkedünk, nyitott lesz a beszélgetés folytatására. Ekkor a legnagyobb szeretettel vágjunk bele a mondandónkba. Hangunkat ne emeljük fel, maradjon nyugodt, csendes. Legyünk tényszerűek, ne ragadtassuk el magunkat az érzelmeinktől. Főleg, ha különböző állásponton vagyunk. Mert az érzelmi túlfűtöttség vehemensebb esetleg indulatosabb megfogalmazást és hanghordozást okozhat, ami inkább vitába, mint eszmecserébe torkollik. John Gray jegyezte meg elmésen; "Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.". Ne essünk ebbe az öngyilkos hibába. Ha nem értünk egyet, akkor gyakorolhatjuk igazán a toleranciát, és társunk elfogadását. Illetve a közös nevező megtalálását. Minden dologban lehetnek egyetértések, még ha csekélyek is. Mindig ezekkel kezdjük a megoldás kidolgozását. És ha bizonyos téren engednünk kell, akkor legyünk kompromisszumra készek. A béke fontosabb, mint megnyerni egy vitát. A kapcsolat harmonizálása fölötte áll a probléma orvoslásának. Megéri optimalizálni és nem saját személyünkre idealizálni a megoldást.

5. Erősíti az egymás iránti elkötelezettségünket. Szorosabbá teszi a kötődést. Mindaz a megoldott probléma, amelyet nem a szőnyeg alá söpörtünk, nem probléma többé, csak egy legyőzött akadály. A szőnyeggel az a baj, hogy alóla újra és újra előkerül a kosz, mindaddig míg végleg ki nem dobjuk. Ha végérvényesen eltakarítjuk, és közösen emelkedünk felül rajta, akkor együtt birkózunk meg egy kihívással, erősebbekké válunk. Nem fogott ki rajtunk, nem rontott a viszonyunkon, hanem összekovácsolt bennünket. Gary Chapman szavaival; "A közösen átélt élmények emlékezetünkben elraktározódnak, és gondolatban újra és újra "meríthetünk" belőlük.". Ő valószínűleg kellemesebb élményekre célzott ezzel a megjegyzésével. De túljutni egy vesződségen is sikerélmény. A bosszúságot is meghaladtuk, és közben a kapcsolatunkat is megtartottuk.

Tehát a nézeteltérés nem gond. Ahogy a viták sem és az időnkénti sértődések sem. Emberek között mindig felmerülnek feszültségek, ez teljesen természetes. Probléma ott van, ahol mindig egyetértés van, mert abban a kapcsolatban valószínű, hogy az egyik fél feladta a személyiségét, egyéniségét, a konfliktusok elkerülése végett. A vitás szituációk támogathatják egy kapcsolat fejlődését és kiteljesedését. Ez persze nem azt jelenti, hogy ragadjunk meg minden alkalmat és fejvesztve ordítozzunk egymással. Inkább azt értjük alatta, amit Jorge Bucay így fogalmazott meg; "A párkapcsolat segíti személyes fejlődésünket, segít jobb emberré válni, magunkat is jobban megismerni.". Legalábbis, ha a tapasztalatokból tanulunk.


Ha tetszett ez a poszt, és időnként te is okulsz a párkapcsolatod zökkenőiből, akkor like-old és oszd meg a Facebook-on.