Kicsiben gondolkodás

A legnagyobb dolgok is kicsiben kezdődnek

Sokszor halljuk, hogy gondolkodjunk nagyban, mert az eredményességünknek csak a képzeletünk szab határt. Mégis, mit ér a határtalan fantázia, ha nem tudunk elég kicsiben gondolkodni? Ahogy egy fa is egy apró magból nő ki, úgy a mi életünk minden megvalósítandó terve, egy láthatatlan sugallatból indul. Persze, a valóra váltásához elég aprólékosan kell foglalkozunk a kivitelezéssel.

Parányi csodák. A napokban kirándultunk a családdal. Az egyik úti célunk a Szentendrén található MikroCsodák Múzeuma volt. Éppen Bartos Erika Brúnó Budapesten, Budapest környéke című kötetét olvasgatjuk esténként a gyermekünknek és ebben olvastunk erről a rendhagyó kiállításról. (Mindezt nem kifejezetten a reklám kedvéért, inkább annak érzékeltetésére, hogy néha mennyire váratlan helyen találunk inspirációt. Egy kiruccanáshoz vagy épp egy bejegyzéshez.) Mykola Syadristy orosz művész valami egészen kivételeset álmodott és valósított meg. Annyira apró művészeti alkotásokat, amelyeket csak mikroszkóp segítségével láthatunk. Képes volt aranytárgyakat alkotni, egy hajszál keresztmetszetére, vagy tevéket egy tű fokára, esetleg pókhálóval összefűzni egy aprócska könyv lapjait. Mi sem szemlélteti jobban az apróságokban rejlő értéket, mint ezek az ámulatba ejtő miniatűr remekművek. Talán a mi elménken is tucatjával futnak át kincset érő ötletek, csak nem tulajdonítunk nekik kellő figyelmet.

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel. A legtöbb elképzelésünk éppen azért nem válik valóra, mert megmarad egy távoli, nagy eredmény képének. Milyen szép lenne felépíteni egy menő céget, több száz alkalmazottal, nemzetközi elismertséggel. De a messzi, fontos cél nem pótolhatja a részcélokat. Nehezebb megmozdulni valamiért, ami fantazmagóriának hat, majd egyszer megvalósul, mint ma tenni egy kicsi lépést egy reálisan elérhető célkitűzésért. Az apró lépések vezetnek el a nagy ötleteink, álmaink megvalósulásához. De ehhez tudnunk kell, mit kell most csinálnunk, és még is kell tennünk. Ezt segíti elő egy ütemterv. Rövidtávú, közép és hosszútávú célokat kell meghatároznunk, valamint a melléjük társuló cselekvési tervet. Amint egy olimpia bajnoki trófeát is megelőz a kínkeserves és kitartó edzés, napról napra, újra és újra. A sportolót a hit és a nagy álom iránti elkötelezettség tartja mozgásban. Akkor is, ha nem érzékeli a fejlődést. Csak teszi, amit tennie kell. Ez az apróságokban rejlő erő.

Az egyén a legkisebb egység. Bezzeg, ha a cégek, a kormány, a feleségem, a szomszéd..., folytathatnánk a sort. Ezerszer ismételt frázisok és állandó hivatkozási alapok. Mindig mások vannak terítéken. És mi? Mi hol vagyunk? A mi szintünkön mit teszünk? Szidhatjuk az egészségügyet, a rossz egészségügyi állapotunkért, de vajon rendszeresen mozgunk és helyesen táplálkozunk? Hibáztathatjuk a nagyvállalatokat a környezetszennyezésért, de mi szelektíven gyűjtjük a hulladékot? Könnyű mások felelősségét firtatni. Az olyan távoli, mintha az egész rajtunk kívülálló dolgokon múlna. Az egyén szintjén mi is hozzájárulhatunk az egészhez. Minden kicsiben kezdődik. A legnagyobb gondolatok, tervek, tettek is, apró ötletmorzsák voltak a gondolkodás svédasztalán. Velünk kezdődik minden. Azzal, amit kitalálunk, amit megtervezünk, amit dolgozunk, amit megtanulunk. Nem mutogathatunk másra a sikertelenségünk miatt. Mondjuk a középiskolai tanárra, mert anno meghúzott egy tantárgyból. Ez nem egy életre szóló bélyeg, nem lehet hatalma felettünk. Csak, ha hagyjuk.

Semmi és senki sem elég kicsi. Nincs olyan, hogy jelentéktelen. Csupán az érzés és a megítélés van. Kicsinek érezzük magunkat, ha nem vagyunk elég sikeresek, pénzesek, műveltek, okosak, szépek. Nem ezek döntenek. A tavaly tragikusan elhunyt Benedek Tibor híres idézete is arról szól, hogy nem voltak kiemelkedő képességei, de ő akarta jobban. Nem lehetünk elég kicsik ahhoz, hogy ne hozzunk változást. Már az is óriási teljesítmény, amikor önmagunk jobbításán, változtatásán fáradozunk. Mert, amit magunkba fektetünk az a miénk és az megtérül. Ha úgy gondoljuk, hogy valamiben jók vagyunk, valamit adni tudunk a világnak, akkor higgyünk magunkban. A bennünk lévő érték adjon erőt a kibontakozáshoz. Mert a kirakósban is szükség van a legapróbb részletre is, hogy a kép teljessé váljon. Lehet, mi vagyunk az az apró részlet, a hiányzó darab, amely a helyére kerülve egésszé teszi az addigi töredéket. Új színt hoz, felismeréseket, változást indukál. Így alkotunk valami jelentőst. Carl Gustav Jung mondta a következőt: "A legkisebb dologért, ha értelme van, mindig érdemesebb élni, mint az értelem nélkül való legnagyobbért."

Ha egy kicsit is tetszett ez a bejegyzés, akkor oszd meg másokkal is.
Fotó: OrMaVaredo, Pixabay