Kimerített keretek

Az életünk bankszámlájáról sem lehet folyton csak költeni

Egészséges pénzügyi helyzetben van bevételünk és kiadásunk, és ideális esetben az előbbi meghaladja az utóbbit. Igyekszünk nem elkölteni az utolsó fityingünket is. Életünk egyéb területein is ez lenne a normális működés. Mégis előfordul, hogy az egyensúly megbomlik és csak kiveszünk, kiveszünk, kiveszünk, de nem rakunk be semmit.

Párkapcsolat, család. Ilyen terület például a magánéletünk. Túl a párkeresésen és a közös élet kialakításán már nem mindig fontos, hogy energiát fektessük a kapcsolatunkba. A kötelező körökön kívül, (szülinap, karácsony, nőnap, a lista tetszőlegesen bővíthető és szűkíthető), nem nagyon viszünk ünnepi alkalmakat a hétköznapokba. Nem ápoljuk kellő igényességgel és odaadással a viszonyunkat és ez bizony nem látja el megfelelő érzelmi valutával életünk érzelmi részét. Pedig az egyik legfontosabb és legközelebbi kapcsolatunkról van szó, amelytől a legnagyobb támogatást remélhetjük. Nem kötelességből, hanem szeretetből. Ide tartozik a családunk is. Ha soha nem érünk oda a gyerek programjaira, ha nem intézzük el az otthonunkhoz kapcsolódó teendőket időre, ha lelkileg nem vagyunk a szeretteink mellett, akkor nem fektetünk be eleget a családunkba. Hiba, mert üres tankkal - Gary Chapman szerint szeretettankkal - nem jutunk előbbre. Adjunk több figyelmet, szeretetet, nekünk is csak több lesz belőle.

Egyéb kapcsolatok. Rokonok, barátok, ismerősök, idegenek. Bármilyen szintű kapcsolatról van szó, az az emberekkel törődni időigényes elfoglaltság. Nem elfogadható, hogy csak akkor keresek meg valakit, ha akarok tőle valamit. Kell a segítsége, a figyelme, a szaktudása. Ez nem kapcsolatépítés, hanem kihasználás. Bizonyára ismerünk olyan embert, aki rendszeresen felbukkan, és szívességet kér. Minden alkalommal elmondja, mennyire köszöni, milyen hálás, és ha úgy adódik, mi is számíthatunk rá. Aztán nem is hallunk felőle egészen a következő szívesség kérésig. És ha nekünk van szükségünk rá, akkor előzetesen megígéri magát, majd lemondja, nem jön el, nem elérhető. Folyton kérni, kérni és kérni, vissza semmit sem adni rossz taktika. Teljesen lemeríti az adott kapcsolatot. Ha ilyen típusok vagyunk, akkor idővel eltávolodnak tőlünk a környezetünkben élők. Hiába fordulunk a problémánkkal a lelkiismeretes barátunkhoz, ő már kiismer minket és elutasít. Nem azért, mert nem barát, hanem mert mindent megtettünk, hogy elidegenítsük. Éljünk a kapcsolatrendszerünkkel és ne visszaéljünk vele.

Bizalom. Az eddig említettek is mind a bizalomról szóltak. Amikor nem tartjuk a szavunkat, túllépünk egy határidőt, becsapunk valakit, hazudunk, felelőtlenül ígérgetünk, jelentősen csorbítjuk a belénk vetett bizalmat. A másikban való hit hatalmas erő. Nem csupán a saját kis közegünket működteti, de az egész világot is. A bizalmat gyakran megelőlegezzük, amelyet a folyamatos megbízhatóság szilárdít majd fejleszt tovább. Precíz és pontos munkán és felelős hozzáálláson alapul. Eljátszani azonban sokkal könnyebb. Elég egy rossz lépés, és máris lejjebb zuhan a megítélésünk. Innen még visszakapaszkodhatunk, de ha többször hibázunk, akkor egyre jobban elharapódzik irányunkba a bizalmatlanság. Eljön a pont, ahol egy mély szakadékban találjuk magunkat, sima, függőleges, kapaszkodóktól mentes falakkal körülvéve. Nem mondom, hogy lehetetlen visszamászni, de nagyon keményen kell bizonyítanunk és többé nem követhetünk el mulasztást. Megéri megőrizni hitelességünket és betéteket elhelyezni a bizalom bankjában.

Munka és pihenés. Ha magával ránt a munkamánia, akkor nem tudjuk mi az elég. Vagy mi érezzük pótolhatatlannak magunkat vagy elhitetik velünk. Végeredmény tekintetében ugyanott vagyunk, állandóan dolgozunk. És amikor egy kicsit nem, akkor bűntudatot érzünk, hogy miért nem melózunk. Ez hosszútávon tarthatatlan. Míg fiatalok vagyunk, azt hisszük nem fog rajtunk semmi. Ezzel vágunk neki a nagy betűsnek és ez kísér minket szépen az utunkon. Nincs szükségünk alvásra, elég pár óra is, csak menjünk, csináljuk. Ideig-óráig, akár hosszú évekig is sajtolhatjuk magunkat, de örökké tuti nem. Nem úszhatjuk meg büntetlenül. Egyszer a természet bekopogtat az ajtónkon. Jó reggelt, ideje lesz pihenni. A legstrapabíróbb szervezetet is kikészíti a pihenés és a regenerálódás hiánya. Talán csak kimerülünk, talán egy betegség lesz a figyelmeztetés, de a pihenés kihagyhatatlan. Ha minduntalan csak nyüstöljük magunkat, nem kíméljük, nem lazítunk, ne csodálkozzunk, ha a testünk és a lelkünk jelezni fog, hogy elég. Találjunk egészséges egyensúlyt a munka és a kikapcsolódás között.

Ki látott már olyan frizsidert, amelyet nem szükséges feltölteni kajával? Nincs ilyen. Ahogy nincs feneketlen bankszámla sem. Ha az életünk különböző területeire, - érzelmi, lelki, testi, kapcsolati -, úgy tekintünk, mint egy-egy bankszámlára, akkor igenis betéteket kell elhelyeznünk rajtuk, hogy aztán legyen miből gazdálkodnunk. Ez így kerek, így gurul. Ahogy azt Sean Covey megfogalmazta: "Egy favágó soha nem lehet annyira elfoglalva a fűrészeléssel, hogy ne érjen rá megélezni a fűrészt. Hasonlóképpen minket sem köthetnek le annyira a napi teendőink, hogy ne jusson időnk a megújulásra, a feltöltődésre."

Ha tetszett ez a cikk, akkor gazdálkodj okosan az említett bankszámláiddal.
Fotó: freepik