Kinek fontos az ember?

Az emberek ma is a legértékesebbek számunkra

Sokat panaszkodunk, hogy milyen embertelen világban élünk, ahol egyre inkább a gépek az uralkodók. Dolgoznak helyettünk, személytelenebbé teszik a vásárlást, idegenebbé a kapcsolatokat. De valójában, hogy ezekre kényelmi opciókként tekintünk vagy jó kifogásként, az rajtunk áll. Az ember ma is a legértékesebb forrásunk. Ha kételkednénk benne, akkor gondoljuk át az alábbiakat.

Megérezzük a hiányukat. Ha elvesztünk valakit, de az is elég, ha csak kirúgnak egy kapcsolatból, megérezzük az illető hiányát. Kötődtünk hozzá, az életünk része volt. Maga a megszokás is, és az, hogy nagyon közel álltunk egymáshoz eredményezi, hogy fáj a nem léte. Ha összetörjük a telefonunk az is fáj. Ma már elég sokba. De az pótolható, egy ember, aki fontos nekünk, az kevésbé. Ürességet érzünk és szenvedünk. Azonnal, amint megszűnik a számunkra, és még sokáig tart, míg ezt feldolgozzuk. Egy lényeges bizonyítéka annak, hogy az ember igenis számít.

Közösségi szellem. Emlékezzünk vissza a legkellemesebb emlékeinkre. A legtöbb közülük másokhoz kapcsolódik. Olyan élmények, amelyeken osztozunk valakivel, valakikkel. Csoportos, közösségi történetek, melyek felidézése is örömmel és melegséggel tölt el. Nosztalgikus hangulatban, társaságban, fel is emlegetjük őket, emelve a közösségi szellem hatásfokát. Életünk gazdagságát mérhetjük a felejthetetlen pillanatokban mennyiségében is. De mit tegyünk, együtt jobb az élet. Ezért is működnek a közösségi kezdeményezések. Mert az azonosság összeköt. Lehet ez egy projekt megvalósítása, egy karitatív ügy vagy épp önsegítő kezdeményezés. A támogatás, az együvé tartozás eszméje nagy kohéziós erő.

Tulajdonosváltás. Vannak köztünk nagy álmodók. Akik olyan víziókkal rendelkeznek, amelyek másokat is megbabonáznak. A Walt Disney vagy Steve Jobs féle álmodozók alapjaiban képesek megváltoztatni a felfogásunkat és ezzel együtt a világot is. Ők azok, akik nem csak ábrándoznak, hanem az elképzelésüket átültetik a valóságba, miközben az erős látásmódjukkal másokat is maguk mellé állítanak. Az emberek követik őket, bíznak bennük. Aztán amikor egy karakteres vezető elhagyja a céget, nehézségek ütik fel a fejüket. Nem elég csak a kitűzött célokat elérni, a számokat összefésülni, kell a karizmatikusság, a látnoki erő, amely energiát ad és motivál. De kisebb cégek esetében is láthatjuk ezt. Ha nem számítana az ember, akkor egy vezetőváltást nem sínylenének meg a vállalatok. Mégis számtalan céget megvisel ez a változás.

Emberséges munkahely. Volt már téma a munkahelyi inkorrekt bánásmód. Ezzel együtt az is, hogy a fizetés csak egy indok, hogy miért váltunk munkahelyet. Egy másik pedig a nem ideális körülmények. Azaz az embertelen bánásmód. Igényünk van rá, hogy emberszámba vegyenek, akkor is, ha alacsonyabb pozícióban tevékenykedünk. Akit az érdemei szerint elismernek egy munkahelyen, akit nem csupán egy fogaskeréknek tekintenek, hanem értékes munkatársként kezelnek, meghálálja magát. Sok időt töltünk munkában, és vajmi kevés, hogy flottul működjenek a rendszerek, a stratégiák, a határidők, nagyon kell, hogy kellemes, emberi közegben legyük. Mert végső soron az emberek működtetik a rendszereket, a stratégiákat, a határidőket. Ha jó a környezet, akkor mindez hatékonyan funkcionál.

Ember a gépben. A telefonvonalak végén, de az e-mail címek másik oldalán is egy ember van. A legtöbbször, a legvégén, minden automatikus válaszon túl. Ezt gyakran elfelejtjük. Azt hisszük csak cégek, szolgáltatók, kütyük vannak a túloldalon. De nem. Sok mindent lehet sablonosítani, gépesíteni, sok mindent is szoktak, de az emberi hangnál, az emberi megfogalmazásnál, nincs hatékonyabb. Ugyanolyan emberekkel van dolgunk, mint mi magunk. Vannak jobb napjaik, vannak rosszabbak, és ezt időnként ők sem tudják letenni az küszöbön. Ugyanúgy örülnek és küszködnek, mint mi. Tehát van esélyünk megtalálni velük a közös hangot. Ha akarjuk. Akarjuk?

Olykor egy pici emberi hatásfok óriási változást generál. Főként, mert elszoktunk tőle. Általában siketünk, igyekszünk ellátni a feladatainkat és az emberi tényezővel is csak felületesen foglalkozunk. És magunk felé is ezt érzékeljük. Ezért, amikor kiemelt figyelmet, törődést tapasztalunk, meglepődünk. Talán gyanakszunk is, de ha ezt sikerül eloszlatnunk, akkor erősödik a bizalom, a lojalitás. Mindig előnye van azoknak az intézményeknek, cégeknek, de akár magánszemélyeknek is, akik egy kicsivel több emberséget mutatnak fel. Akik éreztetik, mert tudják, hogy az ember a legértékesebb. Ismerjük fel mi is. Eugen Roth mondta: "Az ember néha egészen átalakul, ha emberként bánnak vele."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kövesd az oldalt, hogy értesülj az új cikkek megjelenéséről.
Fotó: Moose Photos, Pexels