Kölcsönhatásban

Minden tettünknek kihatása van másokra

"Nem a világ van ránk elsősorban hatással, aminek a hatására mi formálódunk, hanem ez egy kölcsönhatás, ebben a folyamatban nekem is van egy hatásom a világra." (Makai Viktória)

Az élet hatalmas és szerteágazó kölcsönhatások összessége. Minden interakcióban van egymással. Amit teszünk, legyen az tudatos vagy ösztönös, kihat a környezetünkre. Mások isszák meg a levét az undokságunknak, mások gazdagodnak a jóindulatúságunkból. Ez a legapróbb tetteinkre is igaz.

Szép kis nap! Ha reggel kedvesen szolgálnak ki a péknél, akkor jól indul a nap. De ha beszól az eladó, akkor morcosan lépünk ki az üzletből, beintünk a zebránál hirtelen fékezőnek, aki válaszul dühösen az öklét rázza felénk. Majd munkába érve epésen szólunk a kollégánkhoz és rálépünk egy ügyfél tyúkszemére. A nap anyázásai szépen összeadódnak és többszöröződnek. Továbbadjuk a rossz kedélyállapotot, mint egy vírust. Az emberek magukkal viszik és este már összevesznek a feleségükkel, férjükkel, gyerekükkel. Ez a pici reggeli kellemetlenség mintegy közösségi negatív spirál, estére már egy rakás embernek szerez pocsék napot.

Ne hagyjuk elszúrni! Nekünk sem jó, ha belelovaljuk magunkat egy kis semmiségbe. Választhatjuk azt, hogy dühöngünk a dolgon, és ezzel mintegy bevonzzuk a szemetet a napunkba. Addig hergeljük magunkat, hogy már csak a rosszat érzékeljük, ami igazolja a hazavágott hangulatunkat. Mint, amikor új cipőt akarunk venni, és már elképzelésünk is van, hogy milyen fazont, színt keresünk, ezért lépten-nyomon ilyen lábbelikkel találkozunk az utcákon. Persze mások lábán. Most is másokban van a hiba. Hogy léteznek és minket idegesítenek. Pedig valójában ők semmivel sem idegesítőbbek, mint egyéb napokon, egyszerűn mi vagyunk erre jobban kihegyezve, mi vagyunk türelmetlenebbek.

Minden számít. Mindennek, amit teszünk következménye van. Hogy ránk nézve, vagy másokra, az csak a nekünk mindegy. Ami minket érint az gáz, ami másokat, főleg, ha nem tudunk róla, az lényegtelen. Az önzés nem fog a javunkra válni soha. Vajon mi lengi át a tetteinket? Az érdektelenség más emberek kapcsán, és a saját érdekeink megóvása? Figyelünk a cselekedeteinkre, ha ehhez érdekünk fűződik, mert hasznot húzhatunk belőle, kedvező megítélésben részesülhetünk. Képtelenek vagyunk felülemelkedni magunkon és akárcsak egy picike jót is tenni másokért, minden különösebb indok nélkül. Ilyen a fösvénységgel átitatott emberi bánásmód.

Beleérző képesség. Nem igazán azért kell tenni vagy nem tenni valamit, mert az büntetést vagy jutalmat hoz magával. Régen rossz, ha ilyen megfontolás irányít minket. Így nem tudunk túllátni saját személyünkön. Igazán fontos dolgokat akkor tudunk véghez vinni, ha figyelembe veszünk másokat is. Ha figyelünk a körülöttünk lévő emberekre, az igényeikre, és nem ellenük, hanem értük dolgozunk. Ebben segít, ha beleképzeljük magunkat a helyzetükbe, hogy amit tenni készülünk, az nekik most jó vagy sem. Vonjunk emberi párhuzamot, nekünk ínyünkre lenne-e, ha velünk tennék meg ugyanezt. Amennyiben nem, akkor ne csináljuk. Az etikus viselkedés alapja, hogy különösebb érdek nélkül tudunk jót tenni másokkal.

Hosszútávú hatás. Óriási erő van a magatartásunkban. Amikor döntünk a viselkedésünkről, egyben a távolabbi befolyásunkról is határozunk. Mondjuk, amikor választunk, hogy a hisztis gyerekünkre ráripakodunk vagy szeretőn megöleljük, nem csupán az aznapi hangulatát befolyásoljuk. Példát mutatunk egy adott probléma konkrét kezelésére. Egy utat arra, hogyan bánjunk az emberekkel. Érdemes tovább látni a magunknál és a mai napnál. Mert nem csak egy kis jót hozhatunk mások életébe, de mintát is adhatunk egy felemelőbb életvitel megvalósítására. Ha már kölcsönhatásban állunk a környezetünkkel, hassunk rá minél pozitívabban.

Minden nap dönthetünk afelől, miként befolyásoljuk a körülöttünk élőket. A kiinduló életképben eljuttattunk pár embert az esti vacsora asztalnál kirobbanó vitáig. Mi lenne, ha ezek az emberek vacsora közben arról beszélgetnének, milyen kivételes illetővel akadtak ma össze, akinek az udvariassága és segítőkészsége magasan átlag fölötti volt, és ezzel egészen feldobta a napjukat. Talán aznap este előzékenyebbek lennének a párjukkal, elnézőbben beszélnének a rakoncátlan gyermekükkel és nyugodtabban hajtanák álomra a fejüket. Egészen más végkifejlet ez. Ne rajtunk múljon, hogy ne valósuljon meg. Jane Goodall mondta: "Ha elkezdünk gondolkozni a napi döntéseink következményeiről, etikusabb döntéseket fogunk hozni. Életünk minden napján hatással vagyunk, és a döntéseinken múlik, hogy milyennel."



Ha tetszett ez a poszt, akkor legyen minél pozitívabb a hatásfokod. És add tovább ezeket a gondolatokat.
Fotó: Christine Schmidt, Pixabay