Kritikus korban

A minősítések mindennapi jelenléte

A kritika szinte olyannyira része az életünknek, mint a villamosenergia. Napi szinten találkozunk vele felhasználóként. Élünk vele, merítünk belőle és rajtunk is csattanhat. Ráadásul energiát hozhat létre vagy épp vonhat el. Segít-e nekünk a minősítés és ha igen, akkor miben?

Kritikus tömeg. Sokáig a kritikusok kizárólagos kiváltsága volt kritizálás. Ételkritikus, filmkritikus, teljesen mindegy, a legtöbbször ez kacifántosan megfogalmazott szóvirágokba öntött becsmérlés volt. Valahogy a kritika egybefonódott a negatív véleményformálással és gyakran még a pozitív gondolatokba is jócskán beszivárog a szarkazmus. Egyet jelent az ítélkezéssel. Ma, a közösségi média világában bárki elmondhatja a meglátásait. Már nem csupán a szűkebb környezetünkre vagyunk befolyással, amikor véleményezünk valamit, valakit, hanem ezt közkinccsé téve, a szavainkkal rombolhatunk vagy építhetünk a nagyvilágban. Pontozunk, értékelünk, megjegyzést teszünk. Tegyük ezt megfontoltan és tudatában annak, hogy akire irányul annak milyen hátránya származhat belőle. Ne felejtsük, sokkal könnyebb elmondani valamiről, hogy miért rossz, mint változtatni rajta.

Csillagok háborúja. Sokan vagyunk úgy, hogy mielőtt megnézünk egy filmet, ellenőrizzük, mire értékelik azt mások. Mondjuk felmegyünk az imdb-re és az ott látott pontozásalapján döntünk, hogy megnézzük vagy sem. A befogadhatatlanul nagy tartalomgyártás miatt, már nem minden esetben, és nem minden nézőnél, egy színész, egy alkotó a döntő szempont abban, hogy kíváncsi-e az adott filmre. De megemlíthetjük a szállásokat is. Mielőtt kiválasztjuk a megfelelő szállást a pihenésünkhöz, belelapozunk a vendégek véleményeibe. Hány csillagot adtak, elégedettek voltak-e, mi tetszett, mi nem tetszett nekik? Ezeket mérlegelve aztán határozunk arról, hogy foglaljunk-e a kiszemelt szállodában szobát vagy nem. Két egyszerű példa, amely remekül szemlélteti, hogy alapvetően mennyire adunk mások ítéleteire, visszajelzéseire. Ezek nem ránk vonatkoznak, de segíthetnek a szórakozás, a pihenés igényesebb eltöltésében. Ha valami többeknek tetszik, talán mi sem nyúlunk mellé.

Önkritika. Ennek a tulajdonságnak két véglete van. Az egyik amikor teljes mértékben hiányzik belőlünk, a másik, amikor a legapróbb ügyekért is magunkat okoljuk. Az elsőért beképzeltség, a másodikért az alacsony önbizalom tehető felelőssé. Egyik sem egészséges. Ugyanakkor megfelelő szintű önkritikára szükségünk van. Nélküle nem bánunk jól magunkkal és másokkal. Vagy alul, vagy felül értékeljük magunkat, és ezek egyike sem teszi lehetővé, hogy optimálisan gondolkodjunk magunkról. A fejlődésünk elakad, nem a megfelelő irányba halad. Idővel szert tehetünk egyfajta nyugodtságra, amikor már van annyi tapasztaltunk, hogy ne akarjuk állandóan kritizálni önmagunkat vagy épp a környezetünket. Megtaláljuk a helyünket, ismerjük a kompetenciánkat. Nem akarunk túlnyújtózni rajta vagy alul teljesíteni. És elfogadjuk azt, hogy nem kell mindenben a tökéletest keresni ahhoz, hogy működjön, örömet okozzon, boldoggá tegyen.

Kritikus gondolkodás. Nagyon lényeges, azzal tisztában lennünk, mikor van az, amikor nem fogadhatunk el készen állásfoglalásokat. Az egyoldalú, manipulatív információk rendkívül kártékonyak lehetnek. Sztereotípiákra épülnek, bizonyos érdekeket szolgálnak és visszaélnek azoknak a jóhiszeműségével, akik befogadják a mondanivalójukat. Fő céljuk, hogy megdelejezzék a tömegeket, akik aztán vak hittel fogadnak el mindent, amit eléjük tesznek. Vannak azok a helyzetek, témák, amiben igenis szükségünk van a nyitottságunkra, a kíváncsiságunkra, hogy ne legyünk lusták és utána menjünk a tényeknek. Legyünk szkeptikusak és keressük az igazságot. Nézzük meg több oldalról is a dolgot és aztán alakítsuk ki az állásfoglalásunkat.

Önmagában a kritika nem feltétlenül rossz és pusztító. A szándék, a hangnem és a közeg, mind fontos alkotóelemei annak, hogy valóban segítségünkre lehessen. Néha a legkellemetlenebb vélemények hordozzák a számunkra legértékesebb meglátásokat. Természetesen akkor, ha hajlandóak vagyunk átgondolni a tartalmukat. Nekünk is figyelnünk kell arra, miként adjuk át a másik részére a nézeteinket. A kapcsolatokat alááshatja a nem megfelelő formátum. Nem a sértés a cél, hanem valami jobb megteremtése. Ebben támogat egy nem minősítő, de hasznos észrevételekkel rendelkező kritika. Ahogy azt Mészáros Tibor megfogalmazta: "Egy jó negatív kritika nem elsősorban kritizálni akar, hanem inkább párbeszédet kezdeményezni."

Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kritizálj te is kíméletesebben.
Fotó: Freepik